Január 13.
Itt ülök a lakásban és élvezem ezt a váratlan tavaszt. Egyszerűen nem tudok betelni evvel a téllel - már ha lehet télnek nevezni - pedig kénytelenek vagyunk a dátum miatt.
Nyitva vannak az ablakok, és szagolgatom a levegőt, nézegetem a rohanó felhőket, az előbukkanó napot - és a napnak szurkolok! Délelőtt - miután összeraktam az ebédet (összeraktam szó szerint: rakott kelt - ez lett a nyertes, nem is maradt belőle sok) kitártam az ablakot a konyhában, és felkuporodtam az étkezőasztal tetejére és ott napoztam. Gondoltam, ha már nem normális az idő én sem leszek normális - nálunk tilos az asztal tetejére ülni, de most kivétel volt. A gyerekek is csak néztek, aztán hagytak magamra ahogy a párom is - én úgyis mindíg teszek valamit, pörgök ezerrel - mosok, takarítok, pakolok, vasalok, főzök, sütök, szöszölök a köz és az ő érdekükben. Most meg csak úgy ültem magamnak a napsütésben. Tudja, hogy nagyon igénylem a napot - mert ha nincs csak egyre türelmetlenebb, szótlanabb, kókadtabb leszek. Tavaly például amikor már alig akart tavasz lenni ahogy kisütött a nap (emlékszem pont a tesómnál voltunk) kiültem a kertbe a hintaágyba. Mit bántam, hogy nincs alattam párna, hogy csak erőlködik a nap - engem nem zavart - kiültem, mintha napelemeim lennének - hadd töltekezzek.
Mostanában, hogy ilyen az időjárás - fantasztikus dolgokat látok. Tiszta az idő, nincs köd, randa szürkeség. Reggel, ahogy elindultunk a suli-ovi járatba láttam egyszerre az éjszakát és a hajnalt. Komolyan! A reptér egyik felén sötét volt az ég, felette a telihold ragyogott - a másik oldalon már rózsaszín csíkokat húzott a még fel nem bukkant nap.Este is volt érkezésem meglesni, hogy hogyan foglalja el az éjszaka a nappalt - mindenkinek meg kellene állnia ilyenkor! Én nagyon élvezem.
A munkahelyemen is csak figyelem a felhőket, a színeket (randa tűzfalra és az udvarra látok, de ha süt a nap azt látom!) és rögtön jobb kedvem lesz.
Látom, hogy a fák is kezdenek rügyezni - ami félő hogy nem jó igazán, mi lesz ha egyszer csak itt lesz igazán a tél? A hóval a faggyal, kemény csikorgással berúgja az ajtót mi meg mind behúzódunk, és reménykedünk hátha időben elmegy? Az egyik kollégám mesélte, hogy az elmúlt hét végén kirándultak az erdőben és ibolyát találtak! Kedvenc kolléganőmnél bújik az írisz és a tulipán. És még hány helyen!
Pillanatnyilag a felhők győztek- a nap eltűnt. Ma valószínüleg nem látom hogy veszi be az éjszaka a nappalt.
Sütöttem egy kis meggyes pitét, csinálok egy kis tejszínhabos forró csokit - nekem ma csak azért is klassz szombatom lesz! Ha jön a tél ha nem....
