[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 153
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 153


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Lávatófalva 2 ( Fény panzió 62 )
Ideje:: 04-03-2019 @ 02:39 pm

Lávatófalva – 2. rész
( Fény panzió 62 )

Gerson közönyt színlelve megvonta a vállát.
Esther tekintete pedig változatlanul egyforma biztató derűt sugárzott. Aztán lassan a térdére szorította a férfi tenyerét és valamiféle hófehér papírlapot helyezett neki a kézfejére, majd egy tulipán körvonalait rajzolta rá nagyon gondosan. Néhány perc múlva leemelte a papírt, és a rajz lenyomata szépen ott maradt Gerson keze fején.

A férfi csodálkozva forgatta, és már-már áhítattal bámulta a kezét, de a tulipán halványodni kezdett és végleg eltűnt. Gerson csalódott arcát látva, Esther megnyugtatta:
– Koncentráljon és gondoljon rám erősen! – Erre a tulipán újra megjelent.
Gerson félig tréfásan megjegyezte:
– Csak nem egy űrlénnyel hozott össze a sors?
Esther nem tiltakozott. Fölösleges lett volna. Pajtáskodva megpuszilta a férfi arcát és megállapította:
– Most már barátok vagyunk. Talán örökre. Ha segítségre lesz szüksége, csak gondoljon mindig rám, és a tulipán mutatni fogja, hogy a közelében vagyok.

De pont most, amikor belemélyedtek volna a rengeteg kibeszélni valójukba, befutottak a nevezetes kis település kikötőjébe.
Együtt léptek be az Idegenforgalmi Hivatal irodájába, ami egyben az aprócska szórvány közigazgatási kirendeltsége is. Hedvig főnökasszony felhúzott szemöldökkel mustrálta őket. Estherrel röviden végzett. Melléadott egy alkalmazottat, hogy segítsen elszállásolni az új vendégeket, aztán Gersonhoz fordult:
– Már éppen reménykedtünk, hogy más beosztásba helyezték, és többé nem háborgat bennünket.
– Hiába próbált elmozdíttatni, mert amíg folyik a természeti kincs kiárusítása, a misszióm nem ér véget.

Esther is visszatért és helyet foglalt a társa mellett. A főnökasszony ismét bevetette a szemöldökráncolást.
– Akar még valamit a kisasszony?
– Ő is velem van –, zárta rövidre a kérdést Gerson.
– Ha újságíró, akkor igazolja magát!
– És ha csak egyszerű környezetvédő lennék? Olyan, aki nem hagyhatja szó nélkül az egyedülálló vulkáni jelenség lepusztítását. A természet óvásához nem kellenek papírok.
– Ha így gondolja, akkor a lakosságnak magyarázza el, hogy meg akarja fosztani őket egy kedvező bevételi forrástól!
Most Gerson vette át a szót:
– Amiből ők a tudomásom szerint nem látnak semmit!
– Ezt meg se hallottam! Nézzenek szét, a település fejlesztése látja a hasznát.
– A díszkivilágításra és a szökőkútra céloz? Épp ezek hiányoztak a lakosságnak az egész éjszakán át ragyogó lávató és a lávagejzírek árnyékában? De lépjünk tovább! Most a legfontosabb feladatunk az, hogy segítsünk a falut sújtó járvány felszámolásában. A kisasszony ezért jött velem.
– Nevetséges! Ami egy orvoscsoportnak sem sikerült, azt majd pont egyedül ő fogja megoldani!
– Kezemben van az egész orvosi dokumentáció. És benne a konklúzió: a megoldást az orvostudomány határain kívül kell keresni.
– Értem már! Azzal fognak jönni, hogy a járványt a bazaltöntöde bezárásával kell megszüntetni. Nevetséges! No, de ebből elég volt! Hagyják el a helyiséget! Vége a fogadóórának!
De most nagyot tévedett, mert Esther egy olyan nyílt parancsot tett elé az asztalra, amitől Hedvig főnökasszony egyből megjuhászodott, és rögtön készséges arcot vágott az elég brutálisan megfogalmazott utasításokhoz. Gerson is csak bámult, hogy milyen drasztikus trükkök vannak a tarsolyában ennek az úrilány megjelenésű küldöttnek.

Aztán együtt indultak bejárni a környéket. Gyorsan ledobták a holmijukat a kijelölt szobáikba. Sietniük kellett, hogy szemmel kísérjék a társaikat, nehogy baleset érje őket a sötétben az ismeretlen terepen.
Gerson és Esther jól felkészítve jöttek erre az expedícióra. A felszerelésükből most a speciális kézilámpájukat vitték magukkal.
De egyelőre fölöslegesnek bizonyult a túlzott óvatosság, mert néhány kanyargós utcából álló barátságos kis faluban találták magukat. Egy téren bizalomgerjesztő vendéglőre bukkantak. Gerson elsietett volna mellette a lávató fényeinek irányába, de Esther praktikus megfontolása győzött:
– Szükségünk lesz egy otthonos helyre, ha egyszer napokig itt fogunk tanyázni. – És meglepően gyorsan szót értett a személyzettel, hogy a rendszeres étkezésük biztosítva legyen. Még a ma esti vacsorát is megbeszélték.
Aztán egymásra vigyázva haladtak tovább, és máris olyan boldogok voltak, mintha kart karba öltve sétálnának. A jó ügy szolgálata melengette a lelküket.

A lávató közelsége minden képzeletüket felülmúló élményt nyújtott. A turista barátaik megelőzték őket, biztonságos távolból szemlélték a tűzkatlant, és már arra is volt érkezésük, hogy felállítsák a fényképezős állványukat. Lávaszökőkúthoz most nem volt szerencséjük, de erős volt az eltökéltségük, hogy néhány napon belül alkalmuk lesz azt is filmre venni.
Megnyugtató volt látni, hogy kellően óvatosan, értelmesen viselkednek.

Gersonék is maguk elé világítva haladtak, nehogy a frissen megkérgesedett lávába lépjenek. Már megtanulták összehangolni a lépteiket.

– folytatás folyamatban –


Utoljára változtatva 04-03-2019 @ 03:31 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: mickey48
(Ideje: 04-05-2019 @ 07:33 pm)

Comment: Olvastam - olvasom - érdekes történet...


Hozzászóló: thyborc
(Ideje: 04-12-2019 @ 04:55 am)

Comment: Köszönöm az érdeklődést. Üdv. Tibor


Hozzászóló: katonabeci
(Ideje: 04-12-2019 @ 10:36 am)

Comment: Kérlek fogalmazd meg öt mondatban a történeted lényegét !


Hozzászóló: thyborc
(Ideje: 04-12-2019 @ 10:53 pm)

Comment: Mi tagadás... a végére tartogatom. De köszönöm a hasznos figyelmeztetést, hogy ne nagyon kalandozzak el. Üdv. Tibor


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 04-20-2019 @ 07:41 pm)

Comment: Tibor, örömmel olvaslak. Nekem a Fény-panziód olyan írásfolyam, ami él, változik, olyan soha-nincsen-kész érzésem van, és bár emiatt én szívesen követem, de igazán nincsen bennem megoldása, illetve nincsenek bennem megoldási ezeknek a szálaknak. De... vajon kell-e, hogy legyen? :-)) aLéb


Hozzászóló: thyborc
(Ideje: 04-22-2019 @ 05:37 pm)

Comment: Kedves A_Leb, látható, hogy nagyon szeretek mesélni. Néha terjengősen, esetleg kanyargósan. Mit tegyek, ebben lelek örömet. Boldog vagyok, hogy a Fullextrán megjelenhetek. És hálás vagyok az észrevételekért. Üdv. Tibor


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.22 Seconds