| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Végső szók IV. - Évezredek - Ideje:: 09-11-2019 @ 09:05 pm |
|
|
|
|
Az évezredekbe visszabújok ismét,
hol szótlan lenni hosszú ábránd,
hallgatni az idő folyását parttalan,
hol örök napsütés van, s szivárvány.
Küzdöttem talán egy röpke percet
közötted, ember, élővé lett anyag,
láttam a hidat, s szerelem csodáját
zenélte éj, tücsök lába, s pirkadat.
De már elfáradtam hinni, s remélni
jövő lágy, lombok közén szüremlő
édes ajkáról patakzó suttogásait,
s hogy megelégítsen két nagy emlő.
Szívem mégis élettel, könnyel, dallal,
megnyugodott szóval csordultig teli:
emléket halászgat széttekintve vízen,
s a múlt kedvére játszik, ölelve engedi.
Még hív a kert, felém int kis virága,
még megrezdül a lég, a Nap oly óarany,
de már az idő végső táncát járja,
a játék csendesül, s belevész a szavam.
Nem bánok semmit, túl e mindenen
könyöklök portámon, mint egykor nagyszülőm,
s vonását sejdíti tenyerembe illőn,
arca én arcom lesz, sorsommal békülőn
az évezredekbe visszabújok ismét,
hol szótlan lenni hosszú ábránd,
hallgatni az idő folyását parttalan,
hol örök napsütés van, s szivárvány.
2018. 01.17.
A Végső szók III. c. vers, amely sorrend szerint itt, ez előtt következne, megegyezik a 2018. 01.05.-én ugyanitt publikált megemlékezéssel |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-27-2022 @ 12:29 am
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 09-15-2019 @ 06:19 pm)
Comment: Mély gondolatiságú, szépen érző emlékezés, talán ha föl nem is oldja, de a belenyugvás keretébe fogja a megjelenített időtlenség. Érdekes szórendű, ettől tiszta pátoszú vers, megkapó élmény olvasni.
aLéb |
|
|
|
|
|
