| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Büntetés? Ideje:: 05-04-2020 @ 04:51 pm |
|
|
|
|
Büntetés?
Atya világ! Bőgni tudnék. Itt ülök a rohadt szobámban, mert apa bekeményített. Bence pedig nélkülem megy a buliba. Abba a buliba, ahol Kitti is ott lesz és tuti úgy fog rárepülni Bencére, mint légy a friss szarra. Ezt csinálja már hetek óta. Mindent elkövet, hogy helyet cseréljen velem. De én ezt nem fogom hagyni. A múlt szombati bulin amikor láttam, hogy folyton ott dong körülötte, félrehívtam és mondtam neki, hogy kikaparom azt a gyönyörűséges szemeit, ha nem száll le a pasimról.
Tudni kell, hogy fél éve jöttünk össze Bencével. Úgy érzem bejövök nála, az biztos, hogy nálam tíz pontos a pasi. Egész egyszerűen megőrülök érte. Nem bírnám ki, ha Kitti behízelegni magát, pedig erre minden esély megvan most, hogy szobafogságon vagyok és se buli se semmi egy hónapig.
Ami a legjobban meglepett, hogy apának és anyának is szimpi volt Bence. Nem ellenezték, hogy randizunk és azon sem ütköztek meg, hogy majd öt évvel idősebb nálam. Azt gondolom, hogy imponált nekik, hogy a műszaki egyetemen tanul.
Valójában az van, hogy apa a matek karó miatt nem enged el sehova egy álló hónapig. Csütörtök óta itt dekkolok a szobában, nem mehetek sehova a sulin kívül. Pedig megígértem, hogy kijavítom, de apa erre azt mondta ez a legkevesebb mert nem engedhetem meg magamnak, hogy egyesekkel futok neki az érettséginek, ám a bünti maradt.
Mi a fenét csináljak, ha nem értem ezt az átkozott trigonometriát, és még kevésbé a logaritmust. Divattervező akarok lenni és azt hiszem egy divattervezőnek teljesen mellékes mekkora a gizai piramisok térfogata.
A lényeg, hogy délután kénytelen voltam felhívni Bencét és elmondani neki, hogy ma nélkülem kénytelen bulizni. Éreztem a hangján, hogy nem is kicsit kiakadt. Azt mondta, hogy nagyon készült a szombat estére. Ez persze jól esett, mert úgy gondoltam, hogy miattam várta. Ugyanakkor egy szóval sem mondta, hogy ő sem megy a buliba. Mikor letettem a telefont rögtön bőgni kezdtem. Az agyamban kusza gondolatok kavarogtak, szinte láttam, ahogy Bence Kittivel táncol, és az a kis dög vonaglik neki, kelleti magát az apró topjában. Kihasználja, hogy szabad préda és megpróbálja az ujja köré csavarni. Az nem lehet, hogy négy teljes hétig ne lássam Bencét.
Az amerikai filmekben a lányok ilyenkor kimásznak az ablakon keresztül egy lapos tetőre és lemásznak, vagy egy fán, vagy az ereszcsatornán. Kár, hogy ez itt a hatodikon kivitelezhetetlen. Vagy legalább is ipari alpinistának kellene lennem.
A gondolattól, hogy egy hónapig szobafogságra vagyok ítélve újra sírni kezdtem. Végig vetettem magam az ágyán, arcomat az egyik díszpárnába fúrtam és csak bőgtem. Végül álomba sírtam magam és csak a bejárati ajtó csengetésére riadtam fel. Mérges voltam, mert amíg aludtam legalább nem kellett a szobafogságra gondolni, de ez az átkozott csengő ettől is megfosztott. Biztos apu vagy anyu egy ismerőse jött. Azok szoktam szombat délután berobbanni a lakás csendjébe.
Majdnem újra elszundikáltam amikor kopogtak a szoba ajtaján, de én most nem akarok senkit sem látni. Na jó, Bencét igen, de arra semmi esély. Kikiabáltam, hogy nem vagyok itt, száműztek egy lakatlan szigetre.
Reméltem, hogy elmegy a kopogtató, de nem. Hallom, hogy nyílik az ajtó és bejön valaki. Mérges voltam és éreztem senkit nem tudok elviselni. Belefúrtam az arcomat a párnába és azon gondolkodtam, hogy üvölteni fogok, és akkor olyan dolog történt amire a legkevésbé sem számítottam.
Valaki Bence hangján szólalt meg. Mint a villám felpattantam és megpördültem. Hihetetlen, de Bence áll a szoba közepén. Rám mosolyog és csak annyit mond:
– Szia!
– Hát Te? – kérdezem és biztos nagyon buta képet vághatok, mert nevetni kezd.
– Mit hát én? – kérdez vissza.
– Azt hittem a buliba mentél – mondom neki.
– Nélküled? Nélküled mi a fenének mennék bulizni? Hogy azt a nyálgép Kittit ne tudjam levakarni magamról? – mire én – nincs erre jobb szó –, hangosan röhögni kezdtem.
– Jó, de még mindig nem értem, hogy kerülsz ide.
– Valamit csak csinálni kell – mondja nevetve. – Ha már bulizni nem megyünk. Miután elmondtad miért vagy büntiben eljöttem és beszéltem az öregeddel. Amúgy nagyon jó fej. Szóval megbeszéltem, hogy korrepetálni foglak matekből. Jövő héten minden nap eljövök és együtt tanulunk.
Én csak álltam, mint a sóbálvány és megint nagyon buta képet vághatok, mert Bence újra nevetni kezd.
– Na gyerünk elő a könyvvel és a füzettel .
– Most akarsz matekozni? – kérdezem, de közben azt gondolom, vele a matek is jó, és ha valaki nekem pár napja azt mondja, hogy szombat este matekot tanulok és még örülni is fogok, azt biztos őrültnek nézem.
Kopognak. Anyu jön be, colát hoz, meg rágcsát.
– Hogy jobban menjen a tanulás – mondja mosolyogva. Neki állunk colázni, rágcsázni közben Bence elmagyarázza a térfogatszámítás lényegét. Nem engedi, hogy a bemagolt képletek alapján számoljam ki egy test térfogatát. Megpróbál rávezetni arra, hogy logikával állítsam fel a képletet. Mondja, de nem értem. Elmagyarázza újra, majd türelemmel elmondja harmadszor is. és lassan valami derengeni kezd. Kapok két szerinte könnyű, szerintem nagyon is nehéz feladatot és csoda történik, az egyik végeredménye jó, és a másiké is majdnem. Megmutatja, hol tévedtem.
Mielőtt elmegy azt mondja, hogy kitalálta mivel doppingoljon. Kapok holnapra öt példát és megígéri, hogy minden jó feladatot egy forró csókkal fog jutalmazni. Mivel ma csak az egyik feladat hibátlan „csak” egy csók a jutalmam, de a majdnem jó feladatért is kapok egy puszit. Az után mielőtt elmegy még egyszer megcsókol, de azt mondja ez nem matekért kapom, hanem mert csípi a burámat.
Most, hogy elment azon gondolkodom, de jó, hogy holnap is eljön és holnapután is, és azután is. Vagyis nem is olyan rossz, hogy büntiben vagyok.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-23-2020 @ 05:54 pm
| Hozzászóló: katonabeci (Ideje: 05-05-2020 @ 06:17 am)
Comment: Kicsit direkt megmerszeltnek érzem - már a tiltott szó használtatát is - meg úgy az egészet. Szerintem sokat gondolkodtál azon, hogy azt írd : "mint légy a légypapírra" és igyekeztél kerülni , amit ki kell mondani, hogy fogyaszthatóvá és voltaképp: elérhetővé tedd ezt a kis írást. Nem az a gond,hogy leírtad a tiltott szót, hanem , hogy direkt megmerszelve. Érződik az íráson, hogy szorongsz, mert ha nem szorongnál , akkor ezt nem is olvashatnánk. Én bíztatlak ! Hisz az ember a szorongásaival - és félelmeivel - teljes egész. Azok ugyanúgy részeid, mint a karod, meg a lábad. Én is küzdök ezzel a problémával. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: fényesi (Ideje: 05-06-2020 @ 12:36 pm)
Comment: :-)
Üdv.
fTJ |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 05-09-2020 @ 09:03 pm)
Comment: Laci, örömmel olvastam itt is az írásod!
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: winner (Ideje: 05-16-2020 @ 11:52 am)
Comment:
Kedves Béci!
Köszönöm a figyelmedet és a véleményedet, bár nem mindet értek. A prózát egy előre megadott feladatra írtam. Ami a merést illeti, mivel a fiatalok így beszélnek és a trágárság az irodalomba is utat tört, nem kellett olyan sokat gondolkodnom. Hiába, ilyen világban élünk. Szorongásom ez ügyben nincs, még ebben a nehéz időkben sem, pedig igen csak a veszélyeztetett korban vagyok.
Üdv.: Laci |
|
|
|
|
| Hozzászóló: winner (Ideje: 05-16-2020 @ 11:53 am)
Comment: János! Köszönöm a figyelmedet. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: winner (Ideje: 05-16-2020 @ 11:54 am)
Comment:
Béla! Neked is köszönöm a figyelmedet.
Üdv.: Laci |
|
|
|
|
|
