A kék húsában csillagfény szegek,

keresztként feszül a horizont síkja,

villám dárdát döfnek a fellegek,

könnyekkel telik a remény sírja.

Futó fény hasít, elevent talál,

törzsnek tetején koronába csap,

égő hársvirágból isten inhalál,

s az ember, reszkető ajkába harap.

Nincs ima, csak a sötét ég mennydörög,

földön a remény, kékje csupa sár,

özönvíz rohan, a sóhaj már hörög,

hangtalan felrepül a halálmadár.