Tegnap megkérdezte a barátnőm, hogy mi újság van velem, hogy vagyok és milyenek a napjaim.
Mivel elég összetett volt a mondanivalóm, gondoltam megírom neki részletesen.
Íme néhány óra múlva ez a válasz ment el neki:

Reggel 8 óra, a szokásos rohanás. Szandra megint 1 percet késett, a fürdőszobáért való harc és várakozás útvesztőjébe keveredtünk mindannyian.
Már a munkahely felé vesszük az irányt, amikor csöng a telefonom, mostohatestvérem az:
- szia, nem tudod mi a szar van, lekaptak a számlámról ötszázezret...
- szia, én nem csodálkoznék a te helyzetedben, már egy ideje semmit nem utalsz…
- és ez feljogosítja őket, hogy lenyúljanak?
- igen, feljogosítja
- ez nem lesz így jó!
- akkor fizess…
- nincs pénzem, most megyek nyaralni görögbe
- akkor??
- na jó, de csinálj valamit!
- ha fizetnél végre egyszerűbb lenne...
- majd 2 hónap múlva, de addig csinálj már valamit, holnapután utalnak megint
- jójójó... írok egy részletfizetési kérelmet, azzal kapunk egy kis időt
- oké, este ott vagyok érte...- katt, a vonal megszakadt
- szívesen - gondolom én a beszélgetés végét.

időközben megérkezünk, gyors „puszi, szeretlek” és már rohanunk tovább.
a lépcsőházban újra megszólal a telefon, saját ügyfelem van a vonalban:
- figyelj már, számoltassuk már le ezt a köcsög Lacit, már egy hete nem jön melózni.
Az oké, hogy néha részeg, de hogy már be se jön!
- oké, a mai nappal kijelentem, este gyere a papírokért
- ott leszek, hétkor jó?
- jó, gyere. szia.
- helloka

Bent az asztalom egy kezdő papírraktárra hasonlít, bele-bele is nézek a halomba, néha még szitkozódom is. Kávéért megyek, kell valami pörgetőszer mára, már most érzem, pedig csak 8,45 van...

Megszólal a benti telefonom, persze a legproblémásabb cégtől keresnek:
- szia Judit, tegnap küldtél egy emailt, de nem vágom, miről van benne szó? (a fiatal fickó gazdasági menedzsere a cégnek, állítólag közgáz diplomával)
- csak annyi volt benne, hogy nem jól kezelitek a bizományosi szerződéseket és ezért leírtam helyesen, hogyan kellene papírozni…
- ja jó, már azt hittem valami nekem való feladat
- ami azt illeti ez a te feladatod
- ó, tényleg? Na, jó átolvasom még egyszer. szia.
- szia

Némi telefonálgatás és email megválaszolás következik, majd rohanok a faxhoz, mert nekem jött valami, de elakadt az éterben. Hosszas próbálkozás és szitkozódás után sikerül megmentenem a papírt melyen ez áll: „ma nem tudok menni, majd felhívlak. Zsuzsi”
(köszzzz, na erről ennyit,pedig  neki volt rettentő fontos, persze előtte való nap maradnom is kellett, hogy kész legyen a jelentés)

Éppen belelendültem volna a munkába, amikor újabb csengés szakított félbe:
- elolvastam, de haljak meg, ha értem mit kellene csinálnom...
- jó, ha ilyen bonyolult, akkor leírom totál részletesen
- az jó lenne, de most elmegyek a bankba, ebédelni és van még egy kis dolgom,majd utána jelentkezem
- jó, addig megírom

Innentől felpörögtek az események, miközben a részletest írtam felváltva csengett a mobilom és a benti vonalas telefonom:
- na, az lenne, hogy ez a hülye Laci megérezte, hogy ki akarom rúgni ezért bejött!
- akkor marad? ne számoltassam le?
- hát kap még egy esélyt, igaz most is kissé piás, de jó csávó
- te tudod…

- szia, küldtél a múlt hónapban egy táblázatot, most kezdtem el kitölteni, de nem tudok beleírni
- szia, igen ,mert írásvédett, és csak azokba a sorokba kell írni, amik pirossal megvannak jelölve… egyébként már 2 hete várom ezt a táblát…
- akkor elkéstem vele?
- ????

- Juditot keresem
- tessék én vagyok
- magához irányítottak, azt mondták mától ön a referensem
- igen? nem tudok róla.. de lássuk miben segíthetek?
- a feleségem szült, és ki kellene tölteni mindenféle papírokat
- persze, kérdezzen csak, ha tudok segítek
- anyja neve, születési ideje…
- ? (áááááááááááá)

Közben érkezik email is, amit kissé pikírten, de megválaszolok, rögtön jön is rá a válasz
"szeretném,ha mellőznénk ezt a csipkelődő stílust ugyanis nem tetszik a levelében írt egyik mondata, mert én nagyon kedvelem magát, de én is tudnék csipkelődni..."
a levélben sérelmezett mondat így hangzott:”ma kettő órakor kaptam meg az anyagot, amit tegnap reggelre ígért...”

- hello, baby
- hello
- kéne egy lista a szállítóimról
- mire vagy kíváncsi?
- a szállítóimra

- szia
- szia
- baj van
- jaj, mi történt?
- elhagytam a csekket
- milyen csekket?
- amit adtál, hogy fizessek be
- hova fizetted be?
- a postára
- de mit fizettél?
- tudom is én?
- na jó, majd utána nézek, van még valami?
- volna…
- nem tudok menni este
- miért?
- mert észrevettem, hogy otthon hagytam a neked szánt papírokat és azonnal visszafordultam Pestről Miskolcra, hogy még estére elvigyem neked
- akkor jó, mégis csak tudsz jönni
- nem, nem tudok, csak amikor hazaértem akkor szólt a feleségem, hogy észrevette, hogy otthon hagytam a papírokat, ezért feladta neked postán, de elsőbbségivel…
- ????

- na hello
- szia, gond van?
- nem csak egy kérdésem lenne
- halljam
- el lehet adni egy tárolót lakásnak
- ugye csak viccelsz?
- nem, na most meg mit röhögsz ???

- szia, megjöttem. kész az email, csak mert még nem kaptam meg….
-….
.
…és ekkor még csak négy óra múlt öt perccel...