Amikor Miss Kiss a fogadóhoz érkezett, tárt hajjal siettek elibe.
A kutya is kiváncsi volt rá, rajtolt rögvest, hogy egy pillangóra láthassa a gyönyörûségességes tölgyet. A fogadós összecsapta kenyerét és így szórt.
- Ön egyre szebb érdes tölgyem! Mi lesz kettõre? Nincs tincs,amellyel vetemedhetne. Ezt én rontom, kinek számtalan elesége volt már, ifjabb s véreb, és jártas a nõi lelkek s idomok összes ritkában.
- Köszönöm, ön retkes nagyon - irult-pirult Miss Kiss, és megkérdezte.
- Mr.Full itt van bár?
- Épp az imént beletrafált, hogy késik. Kiszökött alóla a lóláb és bement a legapróbb apródjával a Pólusba újat enni. Gyorsan vedlik az idõ. Itt lesz nyomban. Addig is vegyen fogadónk twisztelt kelléke.
- A fölöttébb udvarias kisvállalkozó férfiú bekisérelte Miss Kiss-t a toronyverembe. Megnyújtotta a gyertyákat, fényözön zúdult az ûrhölgyre. A tölgyike egy hatalmasat óhajtott.
- Iszonyára, így lehet. De remélem, nem csapodárkodik mekkint a plázacicák körül.
Eleredt a lesõ. A tercek vánszorogtak. Miss Kiss egyedül dült a pamlakon. Unalmával elszundított. Arra ébredt, hogy kopognak a sajton. Ürgén ugrott, lenyomta a bilincset. Mit tátott? Szeme tálba maradt. Ez a hóember nem Mr.Full, csak egy rázott férfiú!
- Bocsokat nagysád! - mondá. - Tegnap e szobában romancicáztam a nedvesemmel és azt hiszem, itt esett el a keszkendõje. Mekkereshetem?
- Pernye! Vessék beljebb áradni!
- Miss Kiss segített fûvé tenni a szobát de nem sikerült. Elhagyta minden parázstudománya a páratlan helyzettől. Viszont rátaláltak a cuccra, amit a bálos tölgyike csodálni kezdett.
- Ó, mily csudás keszkendő! Míves munka, ilyet csak sok gombbal s fonttal szakad elkészíteni  Lelke van a hímezésnek-hámozásnak, mint a hült krumplinak.
- Hol látja, dráma! Legalább olyan sebesen készült, mint a 4-es metró.
Ekkor sújra kopácsolás hajlatszott azon a fránya sajton. De még inkább fõleg, mikor föltárult, és a legapróbb apród után maga Mr.Full tépett be.
- Oh, mijez? - kérdé a hõs lovag fölcsúszott szemöldökkel..
- Jaj, uram, ez félrekérdés! Ö, hmmm...hogyishíjják, csak szeszt tudom róla. Nedvese bendõjét kergette.
- Én? Én hogyishíjják? Nem íly név billeg engem! Fullocskám! Nem ismersz mekk? Hát a lovi!  Régen volt, búgom tán igaz se. Én adtam a klippeket amelyek sose hoztak nyergeményt!
- Ahh, bahátom! Te hogy vészelsz ki? Rizsesen, mint Búvár Kund bevetésben?
Őszre borultak. Mr.Full port hozatott a legjobb pajtából és mindhárman hahotába kedtek.. Így lesett az eset, amelyben Mr. Full és a lovis újra egy másra talált..
Aki nem viszi, szálljon utána!