Mama, Õ tanított engem. S formált világot Kis gyermek szememben "Fiam, nyitott könyv az élet, Hagyd nyitva, lásd, hogy ér véget."
"Tudd fiam, a fényes láng gyorsan ég..." Igen, ezt mind elmondtad még. S míg anyjához nõtt a fiúszív, Én éreztem engem egy új élet hív...
MAMA,
A szívnek menni kell! Hagyd hát, had nõjjek fel! Mama, A szívnek menni kell, Vagy hagyd, had hallgasson el.
S tüzet hordott már, vadul minden ér, "Lázadó". Ezt mondtad, S, ez lett a név s az érv, S míg kötényed, fojt, nyakamra szorul Sebet hagy, de én máig csak tépem vadul.
Bocsánatot nem kértem, s nem kérek, Mert oly korán hagytalak el téged, A tanítás, MAMA, nem volt jó!, S kötött a dac s a kimondott szó!
MAMA,
Nem kértem soha, Nem is adtam, hát. Te ürességet adtál, S az velem a sírba száll.
Mama, hát most visszajöttem... Ismerem az álmod. Tudom, nem az lettem. Az anyai szeretet, Az elveszett fiúért... Tán megéri élni, Még, talán, ezért.
Hittem, hogy szeretsz még. S hittem egy ölelést. A tanítást, Mama, Már elhittem rég! S most állsz előttem, Üres jégcsapként--
MAMA,
A szívnek menni kell! Értsd meg, A szívnek menni kell! Most hallgasd, hogy hallgat el.
(A verset a Metallica: Mama Said c. száma inspirálta.) |