(szakítás) szakadt némafilmként reccsent közöttünk a csönd s csacsogni kezdtek a szavak. a film forgott tovább de a kép üres maradt.
(kávé) összeesnek a kockacukrok mikor hozzám érsz. látod, még mindig álmodom.
emlékszel, milyen forró volt minden s aztán hogy remegtél? engem elfejthetsz, de arra emlékezzél amikor magadról velem megfeledkeztél.
(éva) milyen jó helyre vittél, s hogy értettelek; mindenek felett szerettelek és hittem neked. olyan finom volt, de most mi változott? mert úgy érzem, olyan meztelen vagyok.
(vándor) én is mint minden ami él vágyom a megérkezésre, de úttalan utakra vagyok ítélve.
(vad) így maradsz meg bennem szelíden, melegen. itt kint hideg van, újra harapok, karmolok élek a vicsorgó vadak között.
néha azért majd némán állok az ablakod előtt; a vadon várhat - mert a kéz melegét sosem feledi a megszelídített állat.
(önéletrajz II.) nedvesedik már a szemem s lassan kicsordul belőle az életem. egy pocsolyába hull; fodrozódom, de már nem vagyok úgy egyedül.
(vallomás selypítésre) maradtál volna érintetlen, messze, távoli eszme, mely nem ereszt be; de megérintettél s azóta el vagyok veszve.
(elveszve) mint kisgyerek kit meleg kéz szeret olyan voltam veled s most hiába nyúlok nem találok csak idegen felnőtteket
(kegyelem) köszönöm hogy megmutattad hogy még mindig van hova szúrni. és köszönöm hogy nem nyomtad tövig.
|