Amikor Kelecsényi gyanús lesz, pedig csak a születésnapja van.

                         Kelecsényi eldöntötte, hogy születésnapján meglepi magát valami mással. Levett  egy csomag zörgős csomagolású földimogyorót a polcról, de nem tette bele a kosárba. Sarkánál fogva lóbálta végig az úton, miközben az üresen himbálózó kosárban összegyűlt kevéske tej először jobbra, majd balra folyt, attól függően, hogy Kelecsényi éppen a befőttes áruk, vagy a mosóporok felé hajolt. Kelecsényi tulajdonképpen csak egy zacskó mogyorót akart venni, de félt kimenni az utcára. Pontosabban a kasszához félt odamenni csak egy mogyoróval. Egy pattanásos arcú biztonsági őr többször is alaposan megnézte magának, igaz úgy tett, mintha kizárólagosan egy megszokott utat járna be rendszeresen, de Kelecsényi sejtette az igazságot. Őt figyelte. Gyanús volt. Középkorúnak mondott férfi, egyedül, zárás előtti percekben mogyorót vesz egy közepes méretű közértben. Karján himbálózó kosár, aminek egyik sarkában most éppen megpihentek a tejcseppek.

                      A két kassza közül az egyik volt csak nyitva. A bordó kardigánt viselő nő, szemüvegét az orrára tolva számolta az étkezési utalványokat, kardigánja alól hosszan lelógott a fehér köpeny. Egyik cipőjén bálna formájú foltot hagyott egy széttört üveges konzerv (talán lecsó) tartalma.  A pénztárgép mellett egy tekercs pénztárgép szalag, nyitott cigaretta, egy gyerekkéz hajtogatta kartontélapó, csúcsos vatta szakállal. A nő nyakában olcsó ezüstláncon, kereszt. A nő sokkal fiatalabb volt annál, ahogy Kelecsényi gondolta először, de Kelecsényi mindig ügyetlenül tippelt. Mindig akkor jött a villamos, amikor nem sietett, akkor fogyott ki a kenyere a még anyjától kapott kosárból, amikor nagyon éhesen hazaért, akkor, és abba lett szerelmes, amikor azt semmi nem indokolta. Így ez most nem is fontos a történésekhez. Mint, ahogy annak sincs jelentősége, hogy a nő szeretője lesz (vagy a nő lesz az ő szeretője) két hónap múlva, és az ezüstkeresztet a fogai közé szorítva elégül ki hangosan Kelecsényi gázkonvektoros szobájában, közvetlenül az ágy mellett a földön, miközben apró, keményre hízott mellbimbói szinte felszakítják Kelecsényi nyelvét. A nő most még idegen Kelecsényinek, Kelecsényi is idegen a nőnek. Most késő este van, egy pattanásos arcú biztonsági őr figyeli távolról a férfit, egyrészt mert gyanús neki a földimogyorót kezében cipelő ember, másrészt szeretné már nagyon felfektetni a pénztárosnőt a raktár asztalára, ahogy eddig minden második nap megtörtént, amikor ő zárt a nővel. Sietett volna. A nő nem hagyta abba a számolás. Először is azért, mert bosszantani akarta az utolsó vevőt, hogy miért ilyenkor jön be vásárolni, ráadásul csak egy zacskó mogyorót, másrészt meg nem akart már a biztonsági őr használati tárgya lenni, csak még a módját nem gondolta ki, hogyan mondja meg neki.

                      Száztizenkilenc, mondta hangosan a nő, és akkor megállt valami. Sokan úgy mondanák, hogy az idő. Pedig csak annyi történt, hogy a nő papnő volt, egy rég elfeledett civilizáció, rég elfeledett vallásának utolsó követe, és kimondta az a számot, aminek csak úgy van varázsereje, ha önmagában mondja ki annak a rég elfeledett civilizációnak egy arra született követe, kizárólagosan este hét előtt három perccel, csak három személy jelenlétében, és elengedhetetlen, hogy a számot kimondó követnek ezüstkereszt legyen a nyakában, miközben apró szakállas Istenalak van a közelében, piros köpönyegben. A nő megérezte a pillanatot, a pillanat megérezte a nőt. A nő először azt hitte idő előtt jött meg a vérzése, mert öléből melegség olvadt ki, határozottan citrus (Kelecsényi kölnije), sarkokban megült erjedő kecsketej illatát érezte, valami szűk templomban állt, mellette kóborló lovag alázatosan, csendben.

                 A nő hónapokkal később sem tudta megmondani Kelecsényinek -két szeretkezés közben-, hogy miért írta le telefonszámát a blokk hátuljára, meg azt is, hogy sürgős. Kelecsényi persze felhívta még aznap. A mobil azonnal válaszolt, a nő várta a hívást. Rögtön mondta a címét is. Az előszobában gyermek, és fahéjas szilvás gombóc illata. A nő szájának meg friss fogkrém íze, amit Kelecsényi nagyon szeretett, és akkor a férfi letérdelt a nő elé, kezeivel lassan felkúszott a nő meztelen combjain, odakint éppen tizet ütött egy igaz világ, igaz templomának tiszta harangja, a férfi akkor megcsókolt egy dombot, ami érintésére szétnyílt, elnyelte őket békésen, hatalmasan. Pontosan száztizenkilenc napig szerették egymást, ahogy annak az elfeledett civilizációnak igaz könyve megírta egykor. Utána nem találkoztak többet.

                   A történethez tartozik még, hogy a nőnek kisfia született, köldöke felett olyan formájú anyajeggyel, mint egy szem földimogyoró. A fiú az Isten kegyeltje nevet kapta.