Egy ismerősöm ismerőse… na jó.
A főnököm másik cégének egyik dolgozója, az egyik recepciós, fényevő.
Konkrétan nem evett mást három hétig, mint fényt.
Ismerem a hölgyet, de nem vagyunk annyira jóban, hogy felhívjam megkérdezni, vajon miért gondolt a fényre, mint tápanyagforrásra… télen.
Nem túl kalóriadús táplálkozás, nemde?
Nyáron sem értem, hogy ezt hogyan lehet túlélni, de télen meg aztán pláne...
A téma akkor merült fel, amikor a főnököm elpanaszolta, hogy mindkét recepciósa kidőlt, mert az egyik fényt eszik, a másik meg pánikbeteg, és épp rohamos időszaka van.
A fényevő szédül, ezért nem tud dolgozni.

 Tudom, hogy ez nem valami nagy durranás blog, de ezt meg akartam osztani, mert az ember nem mindennap hall ilyesmit, pláne a közvetlen közelében.
A főnökömnek birka türelme van.
Mert még itt vagyok neki én is…