Fejemben omladozó hegyek...
Rámszálltak a "mitévQ legyek".
Nem teszek semmit mert így a jó.
A tájat is magától lepi be a hó.
Majd történik valami, ami segít.
Legalábbis ez a hit valamin enyhít.
Tudom, hogy nem így van, de számít?
MIndenki más segítségére áhít...
Én is beállok a hosszú sorba.
Talán sorra is kerülök még ma.
Ha pedig nem így lesz mégsem,
Tovább omlik roskadó hegyem.
A végére nem marad semmi...
Csak amire tudok majd emlékezni.
Majd tudni fogom, a tett nem kell
Eltqnni látszik a gond ha eljön a reggel.
Megmarad egy halvány kép róla,
Csak egy kavics, bedobom a tóba! |