Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Néha túl sok szerelem sem elég Ideje:: 03-03-2005 @ 01:56 pm |
|
|
|
|
MINDENKI elaludt, az óra hajnali egyet ütött, nyugtató csend sötétlett. A világ csillagos homloka, hold-szeme tiszta volt. Óvatosan félrehajtottam a takarót, és tágra nyílt pupillával az éj fekete rózsakelyhébe néztem. LASSAN megérintettem lábujjaimmal a hűvös szőnyeget, mint egy óriás pók hátát. Valamiképp narancssárga fény terült vállamra, arany palást, és már indultam. Vigyázva, fel ne ébresszem ágyban nyugodtan alvó önmagam. MEGŐRÜL ki látja a láthatatlant, én másfelé vettem utam - átléptem a látomásokon, de szemeim vakok voltak - én tudtam azt a világot, melyben nincs egyenes... EBBEN a vízióban csupa furcsa emberrel találkoztam, saját örömüket és tragédiájukat vonszolták, mint egy zsák kavicsot. Nem aggódtam, mert semmi sem volt kék, éhes, gyáva, csak volt. SZÜRKE sem létezett, nem voltak tulajdonságok, minden egyszerű volt és valahogy belőlem fakadt. Beléptem egy fotocellás tudattérbe, és a fény hatására agyam képei mozogni kezdtek. ÉLETBEN is szörnyűek - nem néztem hát a háború híradóbeli halott gyermekeire, sem arra a jóképű fiúra, akit egyszer a szemem előtt ütött el a taxi. IGEN, ott feküdt a zebrán, fekete haja szétterült az éjszakában, mint tengerből kivonszolt moszat, és sírtam akkor, mert olyan fiatal volt, olyan szép, olyan idegen, és - halott. NÉHA összerezzenek most is, ha eszembe jut, hogy a halál itt áll mindannyiunk bal oldalán, nem csinál mást, csak figyel, mikor adod fel, csak várja az ő idejét. TÚL SOK szépséget, boldogságot tükrözünk ki a semmibe, nem gyűjtjük össze, hogy eltegyük télire, hogy akkor is nevethessünk, ha nem süt a nap. Vidám képeket akarok... SZERELEM - nem, erről nem! Csak mentem tovább a hidakon, melyek ringatóztak, és a víz tűnt szilárdnak és biztonságosnak. Lassan elértem Hozzád, de ez a hit SEM ELÉG, mert itt minden relatív, semmi sem áll önmagában, itt minden rész egész, ezért nem tudhatom, hogy ez az összekeveredett valami Te vagy én vagyok, és visszavenném magam mert sok, olyan sok hiányzik belőlem így.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-03-2005 @ 01:56 pm
Hozzászóló: kerlac (Ideje: 03-03-2005 @ 02:14 pm) Comment: Ó igen. Ez az álom/látomás maga a Lélek: útjaival, furcsa színeivel, teljességével.
Nagyon jó olvasni egyszer, többször. Örülök, hogy látod ezt a világot, és gratulálok, mert remekül le tudtad írni. |
|
|
|
|
Hozzászóló: khama (Ideje: 03-03-2005 @ 02:53 pm) Comment: Döbbenetesen jó amit, és ahogy írtál...
Beindítottad az agyamat, néhány dolgot ugyan másképp gondolok, de az írás nagyon jó. Gratulálok. |
|
|
|
|
Hozzászóló: ukume (Ideje: 03-03-2005 @ 03:41 pm) Comment: Szívből gratulálok!!!! Kitűnő írás!!! (jaj, a felkiáltójelek... elszaladt az ujjam:))) ) |
|
|
|
|
Hozzászóló: tilia (Ideje: 03-09-2005 @ 05:51 pm) Comment: Köszönöm... jó érzés tudni, hogy ezek nem céltalan, kallódó sorok... |
|
|
|
|
|