A reformtorta nekem azt jelenti: olyan sütemény, ami finom, jóízű, de nem hizlal annyira, mint a krémes-cukros dolgok. Hogy miért reform? Hát azért, mert meg kell reformálni az étrendünket. Egészségtelenül élünk, egészségtelenül étkezünk, a reform célja világos. Ma sajnos, megint aktuálissá vált ez a kifejezés.

Két hosszú évtized alatt sok minden történik. Húsz éve hallom unásig: reform, reform, reform. Valaha szerettük ezt a szót. Olyasmi levegője volt, mint az oroszoknál a „glasznoszty”-nak vagy a „peresztrojká”-nak. 

   Aztán elhúztak azok az évek, amikor a reformok megtörténtek, vagy meg kellett volna történniük. Egyre kevesebb szó esett reformokról. A nagy-nagy népjóléti torta is elfogyott, csak a cukormáz, az egészségügy és az oktatás maradt belőle. Úgy látszik, a hajdani cukrászok valami reformálló (két l-lel!) anyagból keverték ki. Ezért először egy B. nevű cukrászt bíztak meg, hogy csinálna abból valami reformtortát. El is készült a sütemény, de nem éppen édesre sikeredett. Kimondottan keserű volt. A Nagy Magyar Cukrászdában ezért úgy döntöttek, hogy le is veszik az étlapról. Súlyos hibát követtek el akkor.

   Újabb évek teltek el, immár mindenféle reform nélkül. Valahogy nem is hiányzott, bár a lelkünk mélyén sejtettük, baj lesz még ebből. Ettük tovább a finom tortákat, szándékosan tudomást sem véve arról az aprócska tényről, hogy a mi cukrászdánkban felszolgált termékeket már régen a szomszéd, avagy még távolabbi üzletekből hozattuk. Azzal sem törődtünk, hogy lassacskán azok a szakemberek is elhagytak bennünket, akik még értettek a reformtorta gyártásához. Azt gondoltuk, minek, kapunk másoktól. S ha nem kapunk, akkor meg uccu, áttesszük a törzshelyünket egy másik cukrászdába.

  Két éve volt azért egy kis grimbusz. A szakácsok, cukrászok felügyeletével (is) megbízott vezető úgy nyilatkozott, hogy megint gyökeres reformok kellenek, mert az eddigieket el…rontották. Kapott is tortát a képébe rendesen, no de aki cukrásznak áll manapság, az készüljön az efféle kockázatokra. Tény ami tény, hogy nagyon össze kellett húzzuk a nadrágszíjat. Fúrtunk már rajta nem egy új lyukat is. Fogyózni kell és kész, na. Aztán, jó tanulóként vártunk a szomszédok elismerését.

  Hiába. Most az egyszer ráfaragtunk. A szomszédoknál is baj lett, mert sok-sok finom édességet hitelbe adtak a vendégeiknek, aztán egyszercsak nem volt miből újakat sütni. Az adósok nem fizettek, a hitelezők nem fizettek azoknak, akik nekik hiteleztek és így tovább. Bejelentették, hogy a Nagy Magyar Cukrászda kap még ennyi és ennyi hitelt, de aztán slussz-pássz. Az NMC részvényei meredek zuhanásba kezdtek.

  A főséf, hogy mentse a helyzetet, válságtervet készítendő, bezárkózott a szobájába. Napok múlva jött csak elő, hogy felolvassa, amit gyártott. Beszédéből csak úgy záporozott a sok „reform”, mint valami kötőszó. Mindent meg kell reformálni, mindenkinek reformálni kell, mindenkinek tűrni kell, amíg reformálják és így tovább.

  A cukrászda személyzete és fogyatkozó vendégköre dermedten hallgatott. Mindenki az emlékezetében kutatott, mert a beszéd egyes elemei valamikor, valamilyen formában elhangzottak már. Ugyanezeket a célokat már többször megfogalmazták.  Hát miért nem hajtották végre? Ki a felelős mindezért? Hol vannak a milliárdok? Hányszor mondtuk: rendben van, megesszük azt a reformtortát, csak hozzák már. Lefogyunk ennyi meg annyi kilót, de süsse- főzze már valaki azt a reformkaját.

  Mindenki talál majd a reformcsomagban édes meg keserű pilulákat is, mondta a séf. Az ám a baj, hogy ami édes, az mind rizsa, a rizsa meg tortába nem való. Van mondjuk rizsfelfújt is, de az meg túlontúl is felfújt. A keserű pilulát meg visszatartják addig, amíg ehetetlen nem lesz az egész. Akkor aztán valakinek meg kell ám enni mindet. Meg bizony, mert ha ránkromlik, orrfacsaró bűze lesz. Noch dazu, éhesek is maradunk. 

  Hogy lesz –e még egyszer finom tortánk, vagy az unokáinknak is csak az jut, amit a mi séfeink elrontottak – ne legyünk igazságtalanok, mondjuk inkább, hogy hatékony vezetésük mellett elrontottunk, elrontottuk valamennyien – hát azt most nehéz megjósolni. De a „reform” szóból egy életre elegem van, ahogy talán másoknak is.