Je! Paradigmaváltás. Ez volt az a szó, ami még hiányzott a fejemből! Mert igen, azt mindenki tudja, hogy valami nagy-nagy változásra lenne szükség, mert a világ a vesztébe rohan.
És azt is mindenki tudja, hogy globalizáció van, vagyis bármi történik az egyik országban, az kihat a többire: lásd Csernobil, vagy a legutóbbi gazdasági válság.
Vagyis a világ beteg, de vajon mi a rákfenéje?

Ha szétnézek a világban, akkor én azt látom, hogy ejha! Milyen okos ez az ember, hogy képes volt ennyi mindent kitalálni: már vannak űrhajók, és mobiltelefonok és itt a net, ahol írhatok.
Én szeretem ezeket a dolgokat, és csodálattal adózom az emberi elmének, amely képes újabb és újabb tecnikai találmánnyal előrukkolni, és újabb és újabb ismeretleneket megfejteni, vagyis az emberi elmével semmi baj.
Igazából a technikával sincs semmi baj, hiszen nem az a baj, hogy vannak számítógépek, hanem hogy rosszul használjuk őket.

Vajon miért használjuk rosszul a jó dolgokat?
Mert ilyen az ember - mondják. De miért ilyen az ember? - kérdem én, mert minden tudás kérdéssel kezdődik.
Elnézem az embert és azt látom, hogy igazán nagyszerű dolgokra képes.  Képes önzetlenül szeretni, mert a gyereket senki nem azért szüli a világra, hogy több legyen a pénze.
Képes alkotni: festők és írók, utcazenészek és fafaragók, pusztán az alkotás szépségéért órákat képesek dolgozni azért, hogy valamit hozzátegyenek a világhoz.

Az emberben egészen biztosan hogy ott van a Jó, miért lesz mégis rosszá?
Akármikor megfigyelem a Rosszat, mindig azt látom, hogy annak köze van a pénzhez.
Pl az irigység, a harácsolás, a mérhetetlen luxus, a rablás, mind értelmét vesztené, ha nem lenne pénz.

Persze el sem tudjuk képzelni, hogyan működne a világ pénz nélkül! Az lehetetlen - mondják a hitetlenek, pedig én már megtanultam, hogy nincs semmi lehetetetlen.
Először, is abból kellene kiindulni, hogy vajon most jól működik-e a világ így, hogy a pénz tanít minket gondolkodni, szeretni, törvényt hozni?
Látom pl, hogy mennyibe kerül egy autónál az emblémaváltás. Milliárdokba. Ugyanis, ha egy márkán megváltoztatják a jelet, akkor azt az egész világon meg kell változtatni és ehhez reklámkampányra, az addigi márkák minél gyorsabb eltörlésére van szükség. És mindez miért? Talán jobb lesz tőle az autó? Biztonságosabb? Gyorsabb? Nem, csak kell a profit és nagy a harc, és hogy egy cég az elsők között maradjon folyamatosan újítania kell. De ezt a pénzt a világnak meg kell termelnie! Persze, látszólag az adott cég termeli meg az erre fordított összeget, de valójában azok fizetik meg, akik pl megvásárolják az autót, hiszen az autó árába be van építve ez a költség.
Ha tehát nem lenne pénz, akkor egy kocsit aszerint a szempont szerint gyártanának le, hogy minél biztonságosabb legyen. Jutna is rá, hiszen azokat a felesleges költségeket, amit a versenybenmaradás miatt kell megtermelni már meg sem kellene.

Vagy nézzük az emberi kapcsolatokat! Azokat talán jól működteti a pénz? A gólya megtanítja a fiókáját repülni, és az jövőre magának fészket tud készíteni, de vajon mit tesz az ember? Régen mindent meghatározott a vagyon. A vagyont házasították, mert tudták, hogy amit egy ember az élete során képes felhalmozni, arra vigyázni kell. Az örökség komoly dolog volt. Ma azonban csak a hollywoodi csemeték örökségéről hallani, a legtöbb családban örülnek a szülők, ha felnevelik a gyereket 18 éves korukig, aztán még egy darabig aggódnak, hogy az a gyerek nem úgy él, ahogy nekik tetszik, és mire megöregednek, már idegenek lesznek egymás számára. A gyerek is küzd egy életen át, és megtanulja, hogy csak magára számíthat. Nem tanította meg senki, hogyan kell fészket rakni, hiszen a szülei is egy életen át építik a fészket, hogy mire megöregednek, legyen elég pénzük bevonulni az öregek otthonába. Ő is dolgozott, mikor a gyerekének szüksége lett volna rá, most a gyereke is dolgozik, mikor a szüleinek szüksége lenne rá. Minden olyan gyorsan változik, hogy jó, ha napról napra meg tudunk élni.
Persze vannak tehetősebbek, akik megveszik a gyereknek a lakást, a kocsit, de ahogyan én látom, ennek nagy ára van: én vettem neked a házat, hát úgy élj, ahogy én mondom.
A karácsonyokról már ne is beszéljünk, ahol már csak pénzzel tudjuk kifejezni a szeretetünket, az elmaradt esti mesék helyett, a közös kirándulások elmaradásának kárpótlásaként, ami jól mutatja, hogy a probléma nem a nagykorúvá válással kezdődik.

Meg lehet vizsgálni a párkapcsolatokat is (szerelem, házasság, kaland, vonzások és taszítások). Bizony, ott is nagyon nehéz az önzetlen szeretetet utolérni, mert az egyik mindig kiszolgáltatottabb, és ha valaki kap, akkor máris jön a kérdés, miért kapom én ezt? Ha vége egy kapcsolatnak, akkor azonnal jön a mérleg, hogy mennyibe kerültél, mennyi hasznot hoztál, mennyi a veszteség. Még a kapcsolatainkra sem tudunk úgy gondolni, hogy ne a pénz tanítását követnénk. A válásokról nem is beszélve, amire mindenki csak úgy gondol, hogy az egyenlő a vagyon megosztásával, s ezáltal az anyagi biztonság elvesztésével, a gyerekek szétmarcangolásával - mert csak egyetlen döntő szempont van: a pénz. A vagyont ugyanis egyáltalán nem szükségszerű elfelezni, a gyerekeket nem kell elosztani, a válás a férfi-női kapcsolat felbomlásáról kellene, hogy szóljon.

Én tehát úgy látom, hogy a pénz rossz tanítómester. A magam részéről már ma felmondanék neki, de én ugyebár még köszönőviszonyban sem vagyok vele, nemhogy eltörölhetném a Föld felszínéről,  úgyhogy amíg a pénz szerint működik a világ, addig én is kénytelen vagyok jópofát vágni a dologhoz, és meghajlani az akarata előtt, amíg a gerincem engedi.
De ha arra keresem a választ, hogy mi betegíti meg a világot, akkor a napnál világosabb: a pénz.
A pénz betegíti meg az embert, a lelkét, a szellemét, mindazt, ami fel tudná emelni, ami lehetővé tenné, hogy ilyen technikai csodák birtokában már boldogan éljen és szívből szeressen.
És mert sajnos még globalizáció is van, így a pénzt nem elég ebben az országban eltörölni. Ebből viszont következik a rossz hír: meglehetősen hosszú betegség diagnosztizálható. Ha elég okosak leszünk, akkor felébresünk, mielőtt a betegség legyőzné az emberiséget. 
Úgyhogy, csak bátran! Merjük elképzelni, milyen lenne a világ pénz nélkül és mivé lehetne az ember egy olyan világban, ahol nem a pénz, hanem a szívünk tanít. Merjük hinni, hogy még nem olyan rossz az ember, mint amilyennek ebben  pénztől fertőzött világban ismerjük.
Merjünk hinni magunkban és gyakoroljuk, milyen is, mikor valamit nem a pénzért teszünk. És akkor rögtön előbújik az ember igazi valója, mindaz, ami olyan szép és nemes benne: hogy gyógyítani akar, tanulni és tanítani, segíteni, szeretni és élni boldogan.

ps: ez nem egy tanulmány akar lenni a világ megváltásáról, ez csak egy gondolat, ami ezen keretek között épp csak érintőlegesen van kifejtve - és nem kell vele egyetérteni.