Én az örök ateista,
megtanultam imádkozni,
én az örök realista,
megtanultam ábrándozni.

Imába foglalom minden este
a te lelked, a te neved,
nem múlik el úgy egy perc se,
hogy gondolatban nem vagy velem.

Én Te lettem, és Te én lettél,
egymást érezzük folyton mi,
nekem mindíg is kellettél,
hát muszáj ezt folytatni.

Közhely, ha mondom; szeretlek,
ennél sokkal több vagy nekem,
téged az égtől is elperellek,
nagyon fáj, hogy nem vagy velem.

Becsaptál, egyedül maradtam,
de én mindent megbocsájtok,
sírok sokszor csak magamban,
miért sújtott engem ez az átok?

Tudom Uram, sok a bűnöm,
de már bűnhödtem eleget,
tudom,mindent el kell tűrnöm,
mire végre én is elmehetek...