Álarc mögé rejtőzöm, Így nem látod,hogy fáj, Rád zúdul a közönyöm, Nincs több szó,de kár!
Hűvös és rideg az élet, Nem kérdi,mit akarsz, Nem tudni,mit miért tesz, Eltipor,örökre eltakar.
Akár érted,akár nem, Az élet már csak ilyen, Elmúlhat most minden, De engem sose feledsz!
Lehet,hogy menekülök, Igen,keresem az utam, Már semmi sem örök, Én is elmúltam.
Menekülök az élet elől, Futok ki a semmiből, Az érzés engem felőröl, És kezdődik minden előlről!
Az álarc mögé rejtőzöm, S így nem látod,hogy fáj, Most rád zúdul a közönyöm, Már nincs több szó,de kár! |