Miért, ha tavasz bontja szirmait

Mért sírok, ha veled vagyok

S miért fáj, hogy ha nem vagy itt?

Mikor kicsiny voltam

Nagy akartam lenni

Most a tündérkert csöndje

Érzem, visszavár

Ha élek, az elmúlást kívánom

Ha alszom, égek a fehér fény után

Száguldok, a messzeség a vágyam

Ha béke van, a rohanás volna jó

Otthon vagyok, de messze húz a vágyam

S értem jön egy csoda szép űrhajó

Szétáradni a végtelen térben

Vagy aludni végig

Míg élek én

Vagy elbujdosni messze-messze

Míg véget ér a szenvedés?

Szeretném, ha kinyújtanám karom

S mindig érinthetnélek én

Élnék veled egy csöpp kis házban

Vidáman,

És könnyedén

Ember vagyok,

Istenségre vágyom

Ha isten volnék, lenne végzetem

Sokat tudok

Bölcsnek tartom magam

Mégsem tudom, miért létezem

Szeretném, ha szemed kékjét mindig látnám

S egyszerre foghatnám minden barátom kezét

Szeretném, ha nyárra tavasz jönne

S nem volna többé sem ősz se tél.

Hol gondolatban élek, ott mindig süt a nap

Hol képzeletem jár, ott mindig zöldek a mezők

Az én hazám egy ringó búzatenger

Mert álmaimban mindig látom őt