| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
In memoriam Nagy Vendel Ideje:: 06-17-2023 @ 11:23 am |
|
|
|
|
Ars longa, vita brevis.
Történelmi kötelezettségemnek teszek eleget, amikor megszólítva élő és holt költő barátaimat, ismerőseimet, emberi, írói nagyságaik előtt emlékoszlopokat állítva és egyben ezek előtt leborulva megjelenítem őket.
Az út rövid. A közös, amin együtt járunk, persze kié-kié hosszú és rögös amúgy. A nemzedékek váltása rendre megtörténik és akad, hogy nem marad, aki átadja a stafétát, csak úgy félig elhullva a porból emeli fel egy utód.
Legutóbbi „nagy” a nevében is Nagy, nemrég távozott közülünk és ahogy nézem, a látók között is kevés olyan van, aki úgy írna, oly természetességgel, mint Vendel írt, nem látva a papír bőrére ejtett tintakönnycseppeket, de tudva, hallva, értve a szavakat.
Műveltsége előtt lehull a kalap. Ahogy ő kezdi bemutatkozó levelét, ahogy olvasható is a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár oldalán: „Lectori salutem, kezdték így egykoron eleink könyveiket, tisztelegve az érdeklődő Olvasó előtt, ugyanakkor elmondva mindazt, amit írásuk céljának tartottak, gondolataik közzé tétele előtt jónak és hasznosnak véltek.”
Ez a dolgunk, Adamante notare minden fontos dolgunk feljegyezni, hogy az idők végezetéig rendelkezésre álljon.
Ő is ezt vallotta a maga módján és lehetőségei szerint megfogalmazva, megragadva a közlés ősi igényét: ”Ha már eljutottál addig, hogy csak a szíveddel látsz, de végleg nem zárult még be neked a világ, s valahogy ki akarnád fejezni magad, ki kell nyitnod a szájad.”
Nem hozza vissza őt szónoklat. Igaz munkásságát sem tünteti el, sőt megerősíti. Sajnos nem ismertem elég jól, de állíthatom, az élete a bátorságról szólt. A szembenézésről azzal, ami padlóra küldhet, de szárnyakat is adhat. Az ő esete azt mutatta, hogy az életigenlés a korlátok felett áll. A művészt nem állíthatja meg a fal, a gondolatnak nincs evilági börtöne.
Termékeny életének summája talán ez:
„Vak ablakom kitárva,
Belecsapok lantomnak húrjába,
S rácsodálkozom
E csodás világra.
Itt állok az ég alatt
idők viharában,
gondolataimba zárva,
kopott nagykabátban,
mert hűvöst tart nyáron,
télen meleget ád,
nem követem én soha az
írott, és íratlan szabályt, „
Nagy Vendel: Mi marad egy vak költő után?
Forrás: https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/161273
Pieris.hu - interaktív művészeti portál
Korábbi versem végét – aktualizálva őrá gondolva – átalakítottam :
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Irodalom&file=display&jid=58968
Emlékezzünk költőtársunkra, Nagy Vendelre!
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 06-17-2023 @ 11:23 am
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 06-22-2023 @ 03:28 pm)
Comment: Bár mulandó test, ám halhatatlan lélek, ez a mi irodalmár barátunk végzete... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 06-26-2023 @ 05:28 pm)
Comment: Köszönöm a megemlékezést. Nehéz a szívünk, hiszen az elmúlt pár évben nagyon sokakat elvesztettünk. :(( |
|
|
|
|
|
