| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Kopp-kopp Ideje:: 07-12-2018 @ 11:31 am |
|
|
|
|
Sziasztok kedves régen látott, és még sohasem látott fullosok!
Régen jártam erre, nagyon. Néha, pár havonta, csak felnéztem, kik vannak még, kik vannak már. Olvastam is kicsit, de tényleg csak nagyon kicsit. És önző módon nagyrészt saját magam, töltődni tudtam így, és iszonyatosan megdöbbenni, hogy miből mi lettem… Úgy megy az idő, napok, hónapok, évek rohannak el, amíg én a mókuskerékben pörgök megállás nélkül. Pedig kell, kellene néha szusszanni… Több, mint két éve nem írtam már, előtte is már csak a fióknak, már amikor az érzések mellett volt időm és energiám gondolatokra is. Rengeteg teher szakadt rám, problémák, az egyik élet ilyen, az enyém olyan, mindenkinek megvan a magáé.
De én valahogy képtelen voltam idejönni, és nem azért mert máshol voltam. Azért, mert egyszerűen nem voltam sehol. Hajnaltól estig, majd éjszakától hajnalig, csak a munka, költözések, változások, az állandó rohanás, a napi tizennégy átszállásos, öt óra utazás másfél évig gyerkőccel, két-három-négy táskával a vállon, háztartás, persze mint bárki másnak.
Mégis hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt időm jönni. Lett volna. Két szál cigi helyett például. Vagy kevesebb alvás mellett. Vagy a kicsit kikapcsoló 10 perces esti facebook helyett. Azt hiszem nem csak fizikailag, hanem szellemileg is totálisan kimerültem. Nem tudtam volna mit mondani, írni. Nem tudtam semmilyen kapcsolatot ápolni, nem tudtam kilépni a kockából (most eszembe jutott, amit Pilinszky kockáiról írtam anno), amiben a napi szokásos dolgok vannak, egy idő után pedig már megszoktam, nem is próbáltam, nem is igazán akartam. És ugyan honnan kezdenék mesélni a mi van veled kérdésre válaszként? Azt mondanám, hagyjuk. És tényleg hagyjuk. Vagyok.
>
Reggel eldöntöttem, hogy igenis rátok nyitom az ajtót. Erre szembejött velem ho posztja a személyes kapcsolattartásról :) Hát igen, úgy kellene. Mindenkinek kicsit kiszabadulni a saját kockájából, elengedni mindent, ami benne van, a munkától, a mobiltelefonig, a problémákon, az időn és a muszájokon át néha igenis kifelé, majd az ég felé nyújtózni.
Volt, hogy ráköszöntem az utcán nénikre, bácsikra, vagy fiatalokra, szép jó napot kívántam nekik csak úgy. Rámosolyogtam az autósokra, amíg átmentem a zebrán. Többször át- vagy elkísértem vak embert, segítettem fel babakocsit a villamosra. Széttárt karokkal trappoltam az esőben az iroda felé, vagy máshol a szélben, vagy napsütésben a narancssárga ég alatt. Persze hülyének néztek, de ennyire futotta. És ezek is feltöltöttek kicsit. És, hogy még így is küldött hozzám az élet olyan embereket, akiket lélekápoltam. Én, így. Mert úgy látszik, még az is belefért, mert amennyit akkor kellett nekik, annyit megkaptak. És ez is töltött, nyilván ezért voltak ezek a találkozások. Mint a zene. Na zene az legyen. Mindennap. Az tart fenn.
Állítólag arra van idő, amire az ember szakít. Igen. És amire az idő mellett energiája van. Türelme. Amire igazán akar. Amire időt szakít az ember, abban ott kell lenni. Én apró darabokra esve nem tudtam volna igazán ott lenni sehol. És nem tudtam a napi 24 órából 36-ot, vagy a heti hét napból nyolcat csinálni, hogy ha darabjaimban is, de még több mindenben ott legyek. Hogy beszélgessek azokkal, akikkel azelőtt, hogy azt csináljam, amihez kedvem van. Nem tudtam nem csak túlélni, hanem lenni is. Van, aki ezt meg tudja csinálni, sőt még többet is, de én béna vagyok. Fáradtan még bénább.
És most, hogy ezeket leírtam, kicsit üres lettem. Nem szomorú, nem megkönnyebbült. Mint egy ruha, amit ledobnak a földre. Olyan fura. Szól a zene és úgy érzem, kezdek megint kicsit emelkedni. A fejemmel pedig elhiszem, hogy tényleg. Tulajdonképpen élek. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 07-12-2018 @ 11:35 am
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 07-13-2018 @ 10:18 am)
Comment: Kedves Anikó! Én, és tudom, még sokan itt, mind-mind átéltük az érzést, hogy bezárkózunk és menekülünk szinte mindentől. Talán kell is időnként elszakadni, hogy újra rátalálhassunk dolgokra. Örülök, hogy benéztél, és megírtad a gondolataidat. Megértelek. Így amikor már megöregedett az ember, annyi mindent lát tisztábban, és egyre jobban érzi, hogy az idő minden pillanata egy kincs, amit úgy kellene megélni, hogy a legjobbat hozzuk ki belőle. Sajnos nagyon gyorsan elröpül. Remélem írni is fogsz, mert meglátod, az igazán felszabadít. Ölellek szeretettel: Anna :))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: mickey48 (Ideje: 07-13-2018 @ 10:20 am)
Comment: Kedves Anikó!
A pihenés hiánya, az állandó fáradtság nagyon kegyetlen bosszút áll az emberen - és persze az asszonyon is...
A zene - ismereteim és személyes tapasztalatom szerint - a lehető legjobb gyógyszer erre az állapotra, csak ajánlani tudom. Hagyni kell, hogy a zene találjon meg és be kell engedni... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 07-18-2018 @ 10:48 am)
Comment: Nagyon örültem a bejegyzésednek, azt is megmondom, miért.
Sokszor tologatunk dolgokat, majd holnap, holnapután, jövő héten, áprilisban szánunk rá időt, energiát... aztán szégyelljük magunk előtt magunkat, nem beszélve a hűlni, múlni vélt kapcsolatokról pedig sokszor, de sokszor elég (lenne) ahogy írod; egy kopp-kopp, és kiderül, hogy az az ajtó bizony most is nyitva van.
Sok alkotótársunk vész bele a világba éppen ilyen okokkal, sok hajdani alkotótársunk teszi le a klaviatúrát (tollat nem írhattam!) ugyanilyen indokkal; halasztgatunk, felejtünk :-). ...és hogy miért örültem? Mert bekopogtál, léptél, és ha most úgy is érzed, nincs itt a beteljesült várakozás eufóriája, vagy csak egy pici megelégedettség, az nem véletlen, nem azonnal történnek a dolgok, de megtörténnek, csak jelen kell lenni, nyitottan, örömmel, és akkor jó eséllyel még a háttérbe szorított alkotói kedv is utat talál :-).
Szóval örülök, köszönet és tisztelet azért, hogy bevállaltad a visszatérést hosszú idő, és csak néhány apróbb "itt vagyok" jel után :-). Jó hogy jöttél.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zanzaa (Ideje: 07-23-2018 @ 07:08 am)
Comment: Köszönöm szépen :)
Gondolatok már vannak, sorok is, csak rendeznem kell egésszé. Vagyok, leszek. Jó itt veletek és talán elkezdek felépülgetni. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Malan (Ideje: 07-23-2018 @ 10:30 pm)
Comment: Örülök, hogy megint itt vagy! És nagyon bízom benne, hogy a hétköznapok minden nehézsége ellenére lesz időd/energiád megint írni! És nem csak azért, mert az írás önkifejezés/boldogság forrása/teremtés/kikapcsolódás, stb., hanem azért is, mert szerintem nagyon jó vagy! Nagyon szeretem a verseidet, néhány szöveged komoly hatással volt rám, a költészetről való gondolkodásomra, és az írásaid rendre katalizátorként működnek a számomra. (No, ez volt a személyes rész.:-) Szóval szerintem tárd ki azt az ajtót! :-) Üdv! András |
|
|
|
|
| Hozzászóló: hori (Ideje: 08-03-2018 @ 05:20 pm)
Comment: Régóta vagyok a Fullon. Nekem is voltak korszakaim, több éves kihagyásaim, de mindig visszataláltam. Van bennem valami nosztalgia a Full iránt. A régi idők lehet, nem jönnek vissza (voltak jó fórumok, ahol hetekig vitatkoztunk egy jó felvetésen), de csak rajtunk áll, hogy valami újat hozzunk ki egymásból. És ami az alkotást illeti, nélküle nem lenne teljes az életem. Persze így sem az, de ha írok, mégis érdekesebbé, tartalmasabbá válik a nap, érzem, hogy élek. Az embernek szüksége van - legalább - öndokumentálásra. (Egyes filozófiák szerint, ami nincs leírva, az nincs is, az nem is volt.) /// Meg kellene próbálnod ismét! Üdv. újra itt! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 08-16-2018 @ 09:05 pm)
Comment: Sokunknak a Full az egyetlen hely, ahol publikál. Nekem is. És ahogy Te, én is benéztem néha, hogy kik vannak még, kik maradtak a nagy öregekből, és időnként az ifjú titánokra is ránéztem. Csendben. Mert úgy gondoltam, aki nem tesz az asztalra, ne is filozofáljon, hogy mi van rajta. De mégis jöttem. Talán mert hinni akarja az ember, hogy számít(ott), hogy várják, hogy örülnek neki. És bizonnyal van ilyen is. Én például örülök, hogy jöttél. Meg ahogy látod, mások is. Azért.. Jusson eszedbe, hogy az aksinak is kevés ha két percig töltik... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: fényesi (Ideje: 08-30-2018 @ 06:54 pm)
Comment: SZIA! :-) J.
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: zanzaa (Ideje: 08-31-2018 @ 08:10 am)
Comment: Köszönöm szépen mindannyiótoknak! Tudom én, hogy jó itt, veletek... :) Jövök, leszek. Ölelés :) |
|
|
|
|
|
