| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Autizmus dal... Ideje:: 11-28-2018 @ 08:48 pm |
|
|
|
|
https://www.youtube.com/watch?v=VpUHO0oh_F8&feature=share&fbclid=IwAR2gb8Zj9MNb8FjP4T_lv-ch0-4MjsnMzaQfEB_vVo-BFWSkAiXYtvliScU
Megosztom veletek, mert fantasztikusan kifejez egy iszonyú állapotot, amire hazánkban egyáltalán nem fordítanak figyelmet.
Rengeteg gyermek szenved ebben a bezártságban, esélytelen jövővel, mert a szakemberek hiánya miatt megpecsételve a társadalom peremére sodródnak.
Autizmus dal
Néha oly nehéz a szó: szeretlek
Ez a szó néha oly fojtogató
Meglehet, hogy nem hiszed,
ha rossz is vagyok,
én mindent megteszek, hogy jó legyek.
Holnap majd, hogyha megölelsz,
és én elfordulok,
szívem mélyéről üzenem:
Te vagy az én fénylő csillagom,
a kéklő remény,
a fényes napom,
ha a felhők fölé ér.
Nélküled én úgysem élhetnék,
így kérlek, ne add fel még!
Mert mélyen legbelül lakik
Egy láthatatlan lény!
Oh, bárcsak szólhatnék
pár szót csak hozzád.
Milyen boldoggá tesz a mosolyod.
De mélyen legbelül egy fal visszatart
és örökre távozik a remény...
Holnap majd, hogyha megölelsz,
és én elfordulok,
szívem mélyéről üzenem:
Te vagy az én fénylő csillagom,
a kéklő remény,
a fényes napom,
ha a felhők fölé ér.
Nélküled én úgysem élhetnék,
így kérlek, ne add fel még!
Mert mélyen legbelül lakik
Egy láthatatlan lény!
Bocsáss meg, ha sírok,
de félek, hogy nem érted,
ki is vagyok én?
Miért is élek érted?
Mert Te vagy az én fénylő csillagom,
a kéklő remény,
a fényes napom,
ha a felhők fölé ér.
Nélküled én úgysem élhetnék,
így kérlek, ne add fel még!
Mert mélyen legbelül lakik
Egy láthatatlan lény!
(Farkas János fordítása)
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-28-2018 @ 08:48 pm
| Hozzászóló: Kankalin (Ideje: 12-01-2018 @ 12:56 pm)
Comment: Anna, örülök ennek a bejegyzésednek, mert egy egész társadalmat érintő témát vetettél fel. Az Autizmus dal nagyon jól kifejezi, ami az autizmus lényege, csak percet kellene szánni rá. Sokat javulna a helyzet. Tudom, hogy érintett vagy, nagyon sokat foglalkoztál ezzel, és a gyakorlatban is alkalmazod.
Az autisták a legőszintébb, legszerethetőbb emberek, de mivel ezt embertársaik nem veszik észre, illetve nem hiszik el, ezért bezárkóznak, nem mutatják ki érzelmeiket, pedig hihetetlenül mélyen tudnak érezni.
Minden területen maximális teljesítményt nyújtanának, de ha csak egy kis hibát is észlelnek önmagukban, már megtorpannak, és azt mondják: „nem tudom”.
Sok gátló tényező nehezíti az életüket. Nemcsak a külső környezetben, hanem az iskolában is. Sajnos a pedagógusok között is elég sok olyan van, aki nem tolerálja, hogy ezek a gyerekek (felnőttek) mások. Megkeserítik az életüket és azokét, akik kiállnak mellettük. Nagyon rossz tapasztalataim vannak ezen a téren.
Semmi másra nem kellene figyelmet fordítani, mint arra a három területre, ahol megmutatkozik az autizmus spektrum zavar: a kommunikáció, a szocializáció és a praktikus gondolkodás.
Egyszerű mondatokra van szükségük, segítségre a beilleszkedésben, aminek a kommunikáció az alapja. A feladatok elérési útját meg kell tanítani nekik, mert egyedül bonyolult módon jutnak el a megoldásokhoz, vagy sehogy, mert még előtte feladják és dührohamot kapnak. Itt nemcsak az iskolai feladatokra gondolok, hanem bármilyen problémára, ami az útjukba kerül.
Az autisták beillesztése közös cél, mert ők is egyenértékű tagjai a társadalomnak. Joguk van egy nyugodt, tartalmas élethez. Képességeik gyakran meghaladják az átlagos szintet, hihetetlen dolgokat tudnak, mindannyian tanulhatunk tőlük.
Ezeket nem ismerik fel saját maguk, hanem rá kell vezetni őket. Sok türelem, megértés szükséges hozzá és az, hogy „belelássunk a fejükbe”. Ezt az egyik tanítványom fogalmazta meg így. („Nem hiszem el! Andi néni belelát a fejembe! De én is a magáéba!” :) – ez akkor hangzott el, amikor egy feladatra azt mondta, hogy „nem tudom”, de én azt állítottam, hogy igen, és rávezettem, hogy nekem van igazam. Hatalmas harcot vívtam vele, de biztonságot adott neki, hogy sikerült a megoldás.) A lényeg ebből a kölcsönös bizalom.
Megszámlálhatatlan történetem van, egyszer le kellene írnom ezeket, hátha jó lenne érzékenyítésnek.
A véleményemet már elmondtam máshol is: elsősorban a társadalom szorul rehabilitációra, nem az autisták.
Nagyon fontos, hogy aki foglalkozik egy gyermekkel, vonja be azokat is a terápiába, akik közvetlenül érintettek, azaz a szülőket, testvéreket, nagyszülőket. Csak együtt lehet hathatós eredményt elérni. A család meglátásai és tapasztalatai nagyon fontosak, mert az autisták minden rezdülését ismerni kell ahhoz, hogy fel lehessen oldani a bennük lévő gátakat. Állandóan előttük kell járni néhány lépéssel, ismerni kell őket ahhoz, hogy ki tudjuk számítani a lehetséges reakciókat.
Mellékelek itt egy lényeges olvasmányt, hátha valaki kedvet kap közelebbről is megismerni, hogy milyen életük van, meg azt is, hogy milyen lehetne. Nemcsak szakmai, hanem irodalmi szempontból is ajánlom:
https://docplayer.hu/3108904-Theo-peeters-autizmus-az-elmelettol-a-gyakorlatig-k-hxs-autizmus-alapitvany-konyvkiadoja.html
Van még néhány ajánlatom, hogy a szemléletváltás, amit nagyon fontosnak tartok, mielőbb megtörténjen:
https://lehetelniautizmussal.wordpress.com/2016/03/14/111-dolog-amit-az-autista-gyerekek-erzeseirol-tudnod-kell/
https://lehetelniautizmussal.wordpress.com/2016/04/04/gyorstalpalo-autizmusbol-nem-csak-erintetteknek/
https://lehetelniautizmussal.wordpress.com/2016/03/30/az-asperger-szindroma-es-a-duhkitores/
Azt gondolom, hogy a mellékelt anyagokat képtelenség könnyek nélkül olvasni. Én se bírom ki egyszer sem, pedig már jól beleástam magam az autizmus spektrum zavar titkaiba.
Szeretettel: Kankalin
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Julianna (Ideje: 12-02-2018 @ 11:39 am)
Comment: Szegényeknek nem könnyű az életük. A társadalmunk képtelen hatható segítséget nyújtani. Az emberek nehezen értik meg őket.. Talán a felvilágosítást kellene fokozni, hatékonyabbá tenni. Hogy megértsük az autisták lelki világát jobban, megtanuljunk közelebb jutni hozzájuk. Az eddig megjelent filmeket nem ártana többször levetíteni... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Kankalin (Ideje: 12-02-2018 @ 08:19 pm)
Comment: Edit, nehéz ebben a társadalomban az autisták helyzete, mert a befogadó közeg nem elfogadó. Az itteni hozzászólásomat átvittem egy másik blogba Gondolatba zárt világ címmel, hogy formázva is lehessen olvasni. Ott találsz a témához érdekes, érzékenyítő anyagot. Tudom, hogy a linkeket is meg szoktad nézni. :) Szeretettel: Kankalin |
|
|
|
|
|
