[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 101
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 102

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: BLOG, Napló!


BLOG, Napló!
[ Blog (napló) főoldala. | Regisztrálj! ]

A tagoknak lehetősége van saját blogot (Naplót) vezetni, és azokhoz hozzászólni.

Késő bánat avagy blogolás egy „kimerült” házasságról
Ideje:: 04-24-2019 @ 09:41 pm

Régen írtam már erről, de az eltelt idő alatt semmi sem változott. Talán csak az, hogy még érzékenyebb lettem. Karácsonykor elment Édesapám, azóta pedig Édesanyám is menni készül. Küzd a gyilkos kórral. Lelkiállapotom még mélyebbre süllyedt a posványban. Önbizalmam a béka feneke alatt, életkedvem ingadozó. Nézem az élet szép oldalát és olykor mérlegre állítom a pozitív és a negatív történéseket. Amikor felfelé, tehát pozitív irányba billen a mérleg nyelve, akkor történik valami szörnyűség, ami miatt ismét letargiába esek. Gyermekeim, unokáim tüneményesek, segítem az életútjukat, szerető kezemet nyújtom feléjük. Megértenek. Legalább ők.

A 'háziúr" maradt a régi. Nem emel fel, hogy ragyogjak, hanem ellenkezőleg lenyom a sárga földig. Pocskondiáz, ócsárol, lelki terrorban tart. Legújabb csúfnevem a "Költőnő" lett. Fáj, hogy az én életem abszolút nem érdekli, bár az igazat megvallva régebben sem érdekelte. De ezt nem tudom megszokni, mint megannyi mást ez alatt a három évtized alatt. Önzősége határtalan. Csak az ő tettei fontosak, mások cselekedete nem érdekli. Annyira semmibe néz, hogy még azt is eltitkolta előlem, hogy megkapta a nyugdíjazásáról a határozatot. Hát ez nagyon fájt. Egy hivatalos papírt nem tud kitölteni a segítségem nélkül, most pedig ő lett a "valaki", hiszen a nyugdíja messze meghaladja az én fizetésemet. Amikor hazaérek a munkából szusszanásnyi időt nem hagy számomra, azonnal kiossza az otthoni teendőket. Ellentmondani lehetetlen, mert akkor zeng a ház, a szomszédok viszont nem kíváncsiak az állandó zsörtölődésére. Egyre gyakrabban nálam is elpattan a húr és visszaszólok. Bár ne tenném, mert akkor megsértődik és lehúzza a vizes lepedőt a családom minden egyes tagjáról. Legfőképp az Édesanyámról, akit kimondottan utál. Bírálja a magánéletét és a testvéreim életét is. Pedig semmivel sem értéktelenebbek, mint ő.

Mától elkezdtem kapálódzni. Tudom, hogy későn, de hát jobb későn, mint soha, tartja a mondás is. Hullámokat vernek lelkem habjai. Csillapítani alig bírom. Talán csak a könnyeimmel. Így könnyebb. Ők nem hazudnak. Az a legrosszabb az egészben, hogy néha már a gyerekeim szerint is én vagyok a rossz. Ez fáj most a legjobban. És a régi sérelmek, amivel minden nap előhozakodik az "oldalbordám". Most bánom csak, hogy miért nem a "Hufnágel Pistához" mentem feleségül. Volt néhány komoly kérőm is a befutó előtt.

Toporgok az állóvízben, ami inkább mocsárhoz hasonlít. Tudom, hogy senki nem húzhat ki belőle, csak saját magam tudnék kievickélni. De én csak továbbra is várom a csodát. Látszólag mindenem megvan, csak az igazi társ hiányzik az életemből. Helyzetem rosszabb, mintha egyedül élnék. Egy idegen személy (kolléganőm) érti csak meg keserveimet. Hozzá őszinte tudok lenni. Rengeteg jó dolog is történik azért az életemben. Pörgök, programokon veszek részt és semmire sincs elég időm. Már nem érzem fontosnak az anyagi dolgokat sem. Valószínű azért, mert a lelki életem sivár és azt a pénzen megvett dolgok nem javítják meg. Elvárások vannak részéről felém, amit nem tudok és nem is akarok teljesíteni. Egy héttel ezelőtt egy különleges könyvbemutatón vettem részt, ahol felnyitották a szemem, hogy az életemben melyek a fontos dolgok. Igen ám, de ha azokat megtenném, akkor még több megpróbáltatásban lenne részem, legalábbis azt gondolom. Magamnak a saját énemnek kellene a legfontosabbnak lennie. Hát ez manapság sajnos nem így van. Nem egyszer fejemhez vágták már szeretteim, hogy önző vagyok. Érdekes módon én ezt nem így látom. Hát kapálódzom tovább. Talán majd egyszer feljutok a felszínre. De mikor lesz még az?


Utoljára változtatva 04-24-2019 @ 09:41 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Blogozó profil
Blogozó profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: katonabeci
(Ideje: 04-28-2019 @ 10:19 am)

Comment: Látod? Milyen jó néha egy könyvbemutató. S az is jó, hogy Brigitte Jones után neked is van naplód. /Béci/


Hozzászóló: Menda
(Ideje: 04-28-2019 @ 11:19 am)

Comment: Béci, nagy hatással volt rám az a nevezetes könyvbemutató. Ebben az évben remélhetőleg nekem is megjelenik az első berseskötetem. Remélem én is hatással leszek másokra.


Hozzászóló: katonabeci
(Ideje: 04-28-2019 @ 11:41 am)

Comment: Majd megnézem a könyvesboltban és ha ott lesz, megveszem. De ehhez tudnom kell a címét - a szerzője már ismert. Köszönöm kedves Melinda.


Journal ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.28 Seconds