| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Kis értekezés nagy dolgokról. Ideje:: 03-26-2020 @ 01:00 pm |
|
|
|
|
Mostanában, hogy egyre több időm van, és mostanában, ahogy egyre kevesebb az időm,
míg majd végül lepereg az a bizonyos utolsó homokszem, elég sokat gondolkozom
az Élet dolgain, azaz magán az életen. Úgy egyáltalán az életről, meg persze a jómagaméról.
És bőven van min. Mert ha belegondolunk, ezer és sok ezer csillagot, bolygót ismer
már az emberiség. És bár az még mindig csak néhány a sok milliárd galaxis sok milliárdjaihoz
képest, mégis sok ahhoz, hogy egyáltalán nem találták az élet, mármint a mi életünk,
vagy ehhez hasonló élet jeleit sehol.
Nos, ezen gondolatok jegyében kezdtem el gondolkozni a sajátoméról.
Mert élek, létezem, vagyok. Ebben a hatalmas univerzumban megadatott, hogy
élhetek, hogy tudattal rendelkező lényként létezhetek, és nem egy szikla, porszem,
gáz, vagy bármi másként lennének szétszóródva atomjaim.
Hogy aztán hogyan gazdálkodtunk, mit tettünk azért, vagy mit nem, hogy ez a
Föld nevű csoda az is maradjon, az más kérdés. (Mert azért nem sokkal vagyunk
jobbak, mint egy tudattalan hatalmas kőszikla, ami nem áldásként jött, jöhet az égből.)
Az egyetlen faj vagyunk (jelen ismereteink szerint), akik öntudattal rendelkeznek.
És akik tisztában vannak öntudatra ébredésük pillanatától, hogy bizony
a halál árnyékában járunk egész életünk során. Persze tizen, huszonévesen igencsak
keveset gondol erre az embergyerek, de azért ott van mélyen benne a lehetősége.
Aztán úgy 35 éves kor után már azt is tudja, hogy kb. most indul el a lejtőn. De ugye
ez is csak fikció. Mert ahhoz elég tudással, tudattal rendelkezünk, hogy tudjuk
egy nap vége lesz, de szerencsére elég tudatlanok vagyunk annyira, hogy azt ne tudjuk,
melyik lesz az a pillanat, nap, óra, év. És így is van ez a legnagyobb rendben.
Élek. És igazából csak mostanában jutottam el arra a szintre, hogy hálás vagyok
azért, hogy ez így van, hogy részese lehetek ennek csodás lehetőségnek.
(És most teljesen mindegy, mit hiszek, hogy Darwinnak van-e igaza, és megboldogult
majom volt ősapám és ősanyám, vagy a Bibliának, és Istennek hála ezért. Hit kérdése.)
És így hatvan felé, túl néhány számvetésen már, csinál az ember egy összefoglalót.
Legalábbis azt gondolom, a legtöbben így teszik ezt. A mai időkben meg aztán
főleg, mert igencsak sokan hajtják örök álomra fejüket.
Azt gondolom, bárhogy is lesz, míg lepereg az az utolsó homokszem, annak az örömnek
kell átjárnia lelkünket, hogy részesei lettünk az életnek. És nem pusztán léteztünk,
ahogy létezik folyó, és kőszikla, hanem élünk, élhettünk. És arra, hogy legtöbbünk
itthagy magából valamit gyermekeiben, unokáiban, ahogyan én is kaptam Apámtól,
nagyanyámtól, s viszik tovább lányaim, fiam, unokáim. És még valami. Olvastam, hogy
atomjaink visszatérnek a természetbe, a testünk nagy részét alkotó vízzel. Ami
beszivárog a földbe, a folyókba, óceánokba, hogy aztán felhőként visszatérjen,
záporozzon a földre és legyen belőle szomj oltó hűs víz. És ez alapján mindannyiunkban
ott van egy kicsi Goethe, Wagner, De Vinci épp úgy, mint Al Capone, Bernard Gui,
vagy éppen bárki. Így aztán senki se megy el végleg, míg a Föld létezik.
És én hálás vagyok azért, hogy egyáltalán megkaptam ezt a lehetőséget,
bárhoogy és bármikor is lesz vége.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-26-2020 @ 01:00 pm
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 04-08-2020 @ 03:02 pm)
Comment: Számvetés. Igen, én is így voltam a 60 betöltésekor, és most is így vagyok a 65 felé menet. Különös érzés ez a billegés a vízválasztón, hiszen az üzletből kinéznek, "mit akar itt az öreglány" a gyógyszertárba meg megjegyezték, hogy "szegénynek három hónapja van hátra" :)) Természetesen nem úgy gondolta ahogy hangzott, csak három hónap múlva mehetek majd az öregekkel sorba állni. Igen, az élet ezer helyzete közt még mindig tartogat a sors fordulókat. Drága Kapitány! Te többet is hagysz magad után mint az esőcsepp, vagy a harmat. Vigyázz magadra. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 06-03-2020 @ 07:36 am)
Comment: Nagyon komoly gondolatfutam, de a stílusban mégis van valamiféle kikacsintás, hogy rendben, elfogadom, de azért mégis it maradok majd valamiféle formában. Ezt megelőzően persze szinte magyarázatot kapok arra, miért kell ennek így lennie, mire is a létezésünk. Örömmel olvastalak, Kapitány.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 01-14-2021 @ 06:29 am)
Comment: Drága Anna! Te hetvenöt évesen se, meg akárhány évesen se leszel öreglány. Hogy miért, nem sorolnám. Aki ismer, tudja, aki meg nem, hát.. az meg amúgyse számít. Ahogy az se, mit beszélnek a népek. Tudom magamról. Igazából csak néhány dolog van, ami emlékeztet az eltelt több, mint fél évszázadra, de másként épp úgy érzem magam, mint 25 évesen. Még mindig elfutnék a szomszéd faluba, meg vissza. (Csak mikor kicsit meg kell koccanni, jövök rá, hogy a szomszéd házig se, nemhogy...!) Köszönöm jöttödet, és itthagyott nyomodat. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 01-14-2021 @ 06:34 am)
Comment: Nem tudom Bélám, hogy hány embernek számít az, mit hagy maga után. De talán mi, akik másoknak is alkotunk, akik kiadjuk magunkat, lelkünk lemeztelenített titkait is, talán különösen stzámít és érdekel, hogy nem volt hiába, nem csak pusztába kiáltott szó az egész, és reméljük, hogy később is lesznek, akik magukénak érzik e gondolatokat. Még ha nem is úgy, mint nagyjainkét, hiszen ők valóban halhatatlanok. Se talán nekünk is jár egy szeletke, vagy legalább morzsa az effajta létből. Köszönöm szavaid, örömmel látlak mindig. |
|
|
|
|
|
