| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Szemétdombon Ideje:: 03-28-2020 @ 02:43 pm |
|
|
|
|
Ülök az elfecsérelt nagy szemétdombomon. Mennyi szemetet összehordtak az évek. Kapirgálok. Nem találok semmi értékeset. Csak egy halom fájdalmat. Mit nem dolgoztam fel soha tisztességesen. Próbáltam úgy élni, hogy mindenkinek megfeleljek. De drága tanulópénzt kellett fizetnem érte. Hiszen miközben meg akartam felelni mindenkinek saját magamnak soha sem tudtam. Kezdődött minden azzal, hogy az iskolában a legjobb akartam lenni a tanítóim és osztálytársaim előtt. Nehéz időszak volt. Hellyel-közzel sikerült átvészelnem. Nem a legjobb tanuló voltam, de a jobbak közé tartoztam. Aztán következett a nagy betűs élet, ahol helyt kellett állnom. Gyors szerelem, meggondolatlanul kötött házasság. Ennek levét iszom azóta is. De mára egyre keserűbbé vált ez a nedű. Sőt, mára már méreggé vált. Mérgezem magam. Fura egy öngyilkosság, olyan ez, mint egy önként vállalt mártíromság némi boldogságcseppekkel elegyítve. De mi lenne velem ezek nélkül a cseppek nélkül? Idegosztály lakója lennék már régen.
Nem volt felfelé vezető út onnan ahonnét elindultam. Balgán reméltem, hogy létezik, reménykedtem benne. Naivságom most fogom fel. Miért gondoltam, hogy egy olyan férfi oldalán megkapom a hőn áhított boldogságot, aki nem tiszteli sem anyját, sem apját. Miért gondoltam azt, hogy hit nélküli párom elfogad olyannak, amilyen vagyok? Hiú ábrándjaim mára szertefoszlottak. Trónolok továbbra is az egyre nagyobb szemétdombomon. Várom a megváltó halált vagy a megváltó szerelmet? Valamelyik csak megérkezik előbb vagy utóbb.
Hálás vagyok azért a sorsomnak. A Teremtő mindig fogta a kezem. Küldött mellém olyan nagyszerű segítőket, mint az Édesanyám, a testvéreim és a gyermekeim. Küldött mellém egy barátnőt is, aki minden lelki fájdalmamat megért és megvigasztal.
Most a keserűség könnyei barázdálják arcom. Reklamálok Uram! Nem ilyen életet szerettem volna. Válaszod megkaptam és megértettem. Templomodban esküdtem hűséget férjemnek és ezzel a rossz döntéssel megpecsételtem a sorsom. A pecsét erős és feltörthetetlen. Meddig bírom még ezt a szenvedést, ezt a lelki terrort? Kérlek, Istenem adj erőt és józan észt sorsom elviseléséhez, amit önként választottam. Légy velem Istenem!
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-28-2020 @ 02:48 pm
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 04-02-2020 @ 10:38 am)
Comment: Kissé eldobtad ezt a címet kedves Menda. Az élet soha nem szemétdomb. És még ha úgy lenne is, hogy az, akkor is fordított ez a helyzet, a szemétdomb ülne rajtad. És amilyen keserűség árad soraidból, bizony, jogosan érezheted, hogy összeprésel a múlt. (Mint a kilátástalan jövő is) A mindenkinek megfelelés ismerős, szenvedtem benne én is. De csak elhatározás kérdése, hogy csak magadnak innentől. És müxik. (Persze, van, hogy a magunk érdekét mások alá kell vetni, de az nem lehet egy életen át) És nem reklámnak szánom, de javaslom, olvasd el ezt, és aztán már csak egy lépés. Vagy több. http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=7747 |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Menda (Ideje: 04-02-2020 @ 09:11 pm)
Comment: Elolvastam a hozzászólásod a blogomhoz. És elolvastam a linken található írást és még jó néhány versedet is. Sőt megnéztem a verses videóidat is a neten. Azt gondoltam eddig elődeink már minden szép szerelmes verset megírtak. Ma rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. A szerelemről így írni kevesen tudnak. Talán csak azok akik szenvedélyesen átélték azt. Ma nem töltöttem értelmetlenül az estémet úgy érzem.
A Szemétdombon c. blogomról annyit, hogy néha annyira kibukom az életemen, hogy ki kell írnom magamból érzéseimet. Sajnos nem mondhatom el senkinek ennyire részletesen, így hát leírom. Valóban csak egy lépés kellene, vagy picit több és megszabadulhatnék ebből a lelki rabságból. Tudom az eszemmel, hogy azért tartok itt, mert mindenkinek mindig meg akarok felelni. Közben pedig eladom a lelkem a megsemmisülésnek. Talán most lenne egy rokonlélek, aki kiránthatna a házasságomból. de az a baj, hogy ő is ugyanolyan természet, mint én. Nem akar konfontrálódni a családjával. Tényleg végső elkeseredésben élek és várom a csodát. Azt a lépést, amiről írtál nem merem megtenni, mert félek, hogy elveszíteném a gyermekeim szeretetét. Hát itt tartok most és megint áztatom az egereket, mint már annyiszor.
Nagyon hálás vagyok neked, hogy reagáltál a blogomra. Ezáltal feltöltődhettem verseidtől én is. Minden szépet és jót kívánok Neked! |
|
|
|
|
|
