Hát, rosszul kezdődik ez az év. Vagy inkább rosszul folytatódik az előző. Persze tudom, hogy nincs túl nagy jelentősége ezeknek az első napoknak, mivel az új évet, meg egyáltalán, hogy számoljuk az időt, csak kitalálta néhány ember, akinek nem volt jobb dolga. Mert pl. az új év a zsidók szerint már szeptemberben elkezdődött, a kínaiaknál meg majd csak februárban fog. És még mennyi mindenféle számítás lehet, amiről még nem is tudunk. Úgyhogy igazán nem az új évvel van bajom, sőt lehet, hogy az előzővel sem volt semmi. Az idő csak telik, nem kérdez semmit. Nyomasztó belegondolni, hogy még pár hét és 32 éves leszek. Mert nem is volna baj, ha értelmes munkám lenne, lennének gyerekeim. Jajj, annyira de annyira szeretnék már új problémákat magamnak. Annyira szeretném, ha egy régi barátom megkérdezi, hogy vagyok, egész mást mesélni neki, mint amit már évek óta válaszolok ezekre a kérdésekre.
Nagyon csapongó vagyok most, mert félek leírni, ami történt. Ma reggel megint összevesztem az anyukámmal, akivel életemben soha nem tudtam jól kijönni. Csakhát voltak korszakaim, amikor mindent megtettem, hogy megfeleljek neki. Úgy éltem, úgy öltözködtem, azt csináltam, amit mondott. De ekkoriban sem volt egyáltalán elégedett velem. Mivel, hogy ő úgy tudja, hogy egy anyának az a dolga, hogy gyermekét folyton kritizálja, így terelgetve a jó útra. Mit lehet ezzel kezdeni? Én már nem akarok a jó úton járni, hiszen az egyáltalán nem vezet sehova, sőt nem is út, csak álldogálás a nagy semmi közepén. De ma reggel is mondta, hogy annak, amit csinálok rossz vége lesz. Nyilván, jó vége nem is lehet. Mindezt abból szűrte le, hogy ma másként fésűltem meg a hajamat, mint ő szerette volna. Mondtam, hogy már nemsokára 32 éves leszek, de nem hatottam meg. Mivel van egy elmélete, hogy ha az ember az ellenkezőjét csinálja, mint amit a másik kér tőle, az annak a biztos jele, hogy az illető nem szereti azt az embert. (Mármint őt.) A baj csak az, hogy számtalan dolgot szeretnék másként csinálni, mint ő gondolja, vagy kéri. Pl. ha megtudná, hogy itt vagyok a fullon, hát kitörne otthon a világháború. Mikor mondtam, hogy van egy amerikai internetes barátom, egész éjszaka veszekedett velem. (Az internet minden bizonnyal az ördög szüleménye.) Csak az a helyzet, hogy ezt nem csak szórakozásból csinálom, hanem itt bent sokszor az az érzésem, hogy egyedül a net köt össze a többi emberrel, a világgal, ez az egyetlen lehetőség most és itt, ebben a helyzetben, amit ugye nem változtathatok meg, szóval az egyetlen lehetőség, hogy kifejezzem magam, megmutassam magam kicsit a világnak. Mondtam otthon, hogy én már nem bírok itt dolgozni, igaz még nem tudom, mit szeretnék helyette. De azt hiszem, hogy ezt is azért nem tudom, mert anyám még csak meg se hallgatta, hogy váltani akarok. Rögtön példákat hozott fel, hogy mindenkinek milyen nehéz most, meg a munkanélküliség. Csakhogy ez így nem jó senkinek. Ha lenne itt egy kamera a munkahelyen, és megnézné valaki, hogy mit csinálok, hát kiderülne, hogy az én foglalkoztatásom az igazi pénzkidobás. Nem is igazából a netezés lenne feltűnő, ami elvileg nem tilos, hanem az, hogy a munkámat már alig csinálom, ha csak lehet kerülöm. Mert hát az a dolgom, hogy adatokat írjak be egy űrlapba. Semmit nem ad neki. Semmi kihívás, néhány perc után egy gyerek is meg tudná tanulni, és gond nélkül csinálná.

Hát így kezdődik ez az év, és ki tudja még hogy fog folytatódni.