Félek a magánytól és az öregségtõl,
hisz az idõ kereke rohanva szalad,
félek a bús magatehetetlenségtõl,
s hogy nevetve élnem nem sokáig szabad.
Mi lesz majd velem, hogy ha nem tudok járni,
mert már nem mûködik az ész, tompul az agy?
Mi lesz, ha nem tudok csak ágyban feküdni,
és az élet egyedül, rútul magamra hagy?
Félek, hogy akkor írni nem nagyon tudok,
nem engedelmeskedik, béna lesz e kéz,
félek, hogy a halál majd felettem suhog,
s magára hagyott lelkem tehetetlen néz.
Mi lesz, mondd mi lesz akkor velem egyedül,
ha senki nem fogja beteg, vénült kezem,
ha az élni akarás sírva menekül,
mikor a kaszás már közelrõl integet?
Nem akarok szürke homályban meghalni,
nem akarok nyûg lenni fáradt vállakon,
nem akarom szeretteimet nyaggatni,
ha tehetetlen leszek - egy bús hajnalon.
|
|
