Hold asszonya
Nap lánya, hold asszonya vagy Te,
Kövek közt zúgó patak ezüst fodra,
erdõn bújó árnyékként utad járva,
Bennem élsz kedves, lelkembe zárva.
Mezõn futó szélvész látomás,
pórból, fûbõl font szoknyában,
tengerek tajtéka sziklákon
finom esõfüggöny ruhában,
Bennem élsz kedves,lelkembe zárva.
Éjeken mikor a csend ölt ruhát,
hold asszonya ezüst szõttesben
Te vagy,- gyengéd ölelés s forró vágy
nesztelen surranó légies árny,
Bennem élsz kedves, lelkembe zárva.
Ha jõ a hajnal s izzón tekint a nap,
új ruhát öltesz,- csillogóst, aranyosat,
itt vagy bennem, ki voltál,vagy s leszel,
Bennem égsz kedves, lelkembe zárva.
|
|
