Tél jön megint, csak megcsal még az õsz
hogy hidd kicsit az októberi nyárt,
hosszúra nyúlt árnyékaidba nõsz,
szõlõillatúan bódító, megárt,
s alattomosan munkál a gonosz...
Testvér, ne kérdezd, miért hogy fázni fogsz
Tél jön megint, s a kamrapolcokon
tavaszt idéz, hogy minden oly üres,
panaszt nyög minden jóbarát, rokon,
hogy hétrõl hétre fogy, amit keres,
mert enni kell, és három- négyezer...
Testvér, ne kérdezd, miért hogy éhezel
Tél jön megint, s a megkopott kabát
ki tudja már, hogy hányadik telet
gyûri veled, a múlt bús dallamát
súgja feléd az elfoszló szövet,
évrõl évre az ösztön kínja vitt,
Testvér, ne kérdezd, miért a rongyaid
Tél jön megint, az ablakréseken
még illatokkal lélegzik a ház,
de rád borul a téli félelem:
a víz, csatorna, áram és a gáz
a te gondod, erre mibõl kerül,
Testvér, ne kérdezd, mért` nem tudsz emberül
Tél jön megint, Testvér, a vak hideg
körülkerít, s a hosszú éjszakák
kínját nem oszthatod szét senkinek,
a lét mar szét belülrõl, mint a rák,
s már nem áll utadba törvény, fegyver, se fal,
Testvér, ne kérdezd, mért` zúg a tél, s a dal...
|
|
