| Ambrusa - Kéri Katalin, Hogyan lett húsvéti nyúl az elefántból? |
|
|
|
|
Előadó: Ambrusa
Album: Prózai művek
Szerző, cím: Kéri Katalin, Hogyan lett húsvéti nyúl az elefántból?
Meghallgatva: 3271
Beküldte: ambrusa
|
A nagy, szürke elefánt bánatosan álldogált a cirkuszi sátor mellett.
Búsan tekergette ormányát, és szomorúan hallgatta a körülötte csivitelõ
kismadarakat. Azon gondolkodott, hogy mennyire szeretne egyszer világot
látni, valami jót cselekedni. Évek óta minden este fellépett a cirkuszban, a
többi állattal együtt városról-városra, országról-országra szállították, és
pénzért mutogatták a gyerekeknek és a kiváncsi felnõtteknek. Az elefánt nem
szeretett fellépni, utálta a fûrészporral felszórt porondot, félt az idomár
ostorától, és a fogai elromlottak a sok kockacukortól. Arra vágyott, hogy
láthatatlanná váljon, hogy kiszabaduljon a bekerített cirkusz világából. Azt
szerette volna, ha szabadon kóborolhatna ide-oda, és érdekes dolgokat
tehetne.
Miközben így töprengett, hirtelen lefékezett mellette egy szélsebesen
futó fehér nyuszi.
- Hová futsz ilyen sebesen? - kérdezte az elefánt. - Talán a bûvész
kerget?
- Dehogy! - legyintett fülével a nyuszi.
- Én nem cirkuszi nyúl vagyok, hanem a Húsvéti Nyúl.
- A Húsvéti Nyúl?!! - kérdezte álmélkodva az elefánt, és jobban szemügyre
vette a pici fehér jószágot.
- Igen - válaszolta a nyuszi - és azért futok, mert holnap lesz húsvét
vasárnapja, és rengeteg dolgom van. Beszélnem kell a tyúkanyóval, be kell
festenem a tojásokat, elõ kell készítenem holnapra a kosárkákat, és éjszaka
minden gyerekhez el kell mennem, hogy a kertben, a fû között reggel
megtalálják a piros tojásaikat.
- Jaj, de érdekes lehet! - kiáltott fel az elefánt. - Annyira szeretnék
én is veled menni. Kérlek, vigyél magaddal, én majd cipelem a kosarakat!
A nyuszi ránézett a nagy, szürke elefántra, és látta, hogy csillog és
ragyog az óriási állat szeme.
- Jó, nem bánom, gyere velem, aztán majd meglátjuk, miben tudsz segíteni.
- mondta a nyuszi, és az elefánt megvárta, míg az idomítója elmegy ebédelni,
és lopakodva kiszökött a cirkuszból.
A nyuszi házikója az erdõ szélén volt, az elefánt nagyon óvatosan
lépkedett fehér, nagyfülû barátja után, nehogy eltapossa.
- Én is Húsvéti Nyúl leszek! - gondolta boldogan az elefánt. Tyúkanyó már
ott várt rájuk Nyuszi házánál, rengeteg tojást hozott egy kis kocsiban.
Nyuszi azonnal nekilátott a festésnek, gyönyörû szép mintákat festett a
tojásokra.
- De szépek! - ujjongott az elefánt. - Jaj, de fognak örülni a gyerekek!
Mivel a tojásfestésben az elefánt nem tudott segíteni, ezért vizet
hordott ormányában a tojásfõzéshez.
Beesteledett már, mire Nyuszi elkészült. A szép, tavaszi estén az
elefánttal sokáig nézték együtt a csillagokat.
Éjfél felé nyuszi megszólalt:
- Ideje mennünk, elefánt koma. gyere, emeld fel a kosarakat!
Az elefánt rendkívül izgatott volt, felugrott, és egyszercsak:
- Recccs, reccccs, recccs ... - valami nagyot roppant.
- Vigyázz! - sivította nyuszi, az elefánt ugyanis a sötétben óriási
lábaival éppen a tojásokkal teli kosarak közepébe tappancsolt.
- Jaj, nekem, jaj, nekem! - kiabált a nyuszi. - Nemsokára hajnalodik, mit
viszünk a gyerekeknek?!
Az elefánt nagyon elszégyellte magát. Bánkódott, hogy ilyen nagy bajt
okozott. Hiába törte a fejét, hogy hogyan tehetné jóvá ballépését, semmi nem
jutott eszébe. Azaz, mégis támadt egy ötlete:
- Ne búslakodj, nyuszi. Reggelre minden gyereknek odateszünk a virágok
közé, a pázsitra egy cirkuszi belépõjegyet. Ma ingyen fogok nekik játszani!
Jó? - kérdezte reménykedve.
Nyuszi eltöprengett, de ennél jobb ötlete neki sem volt.
Körbejárták a kerteket, és minden gyereknek vittek egy jegyet, aztán
izgatottan várták a hajnalt...
Gyerekek! Ha húsvét reggel cirkuszi belépõt találtok tojások helyett a
fûben, ne csodálkozzatok, hiszen Ti már tudjátok, hogy a Húsvéti Nyúl,
vagyis Elefánt jár a kertekben... |
|
|
|
|
|
|
|
|
