Fullextra.hu - Utolsó kívánság

Tartsd ide homlokod, hadd búcsúzzam el tõled,
Maradjon e pillanat, míg nem hallok újra felõled,
Mert nékem most mennem kell, itt hagylak téged,
Ahova megyek, remélem találkozom majd véled.

Ne hagyj itt az Istenre kérlek, árván, elhagyatva,
Mi lesz velem mond, otthon ülve és téged várva?
Ha elengeded végleg kezem, örökre elveszek,
A szobában ülve, hiányodba is veled beszélek.

Oly régen vagy már velem, mintha belõlem lennél,
Társam voltál, a szerelmem, sokkal több a mindennél.
Ha most elmész, bezárul a világ, én is készülhetek,
És õszintén remélem, Isten szeret, így követhetlek.

Kérlek ilyet ne is gondolj, inkább ígérj meg valamit,
Ne úgy gondolj arra, hogy bármi is minket elszakít,
És türelmesen várni fogod, hogy álmodba megjelenjek,
Ha szíved nyitva hagyod, érzed majd, hogy megölellek.

Ölelj meg most, és ölelj inkább örökké, ezt akarom,
Engedd, hogy ameddig el nem alszol, öleljen karom,
Tudod azt mondják csodák nincsenek, de nem igaz,
Mert, Te az voltál számomra, és ez a végsõ vigasz.

Soha nem kértem tõled semmit, de most megteszem,
Kérlek, ha megérkeztél, mondj el egy imát érettem,
Kérd a Teremtõt, és te is tegyél meg majd mindent,
Hogy e csodát éljük tovább az örökkévalóságban, odafent!