sercenés a hangfalakból
kába fény gyúl
por szitál
az éji mentol-íz elillant
kiköphetetlen a vacogás

őröli álmát kint a város
osonó árnyakat falnak a házközök
s az álarcokon is átütő rettegésre
sápadt lámpafény csorog

ne féljetek
dübörgéssel jóllakatott durcás csecsemők
ne féljetek

hiszen holnap majd...

lám közel a hajnal
mikor ledőlnek az árnyak
ne féljetek
nem les rátok semmi már
karotok híguló homályban evez
s a lapockák úgy csúsznak szét a bőr alatt
mintha túlfejlett pillangó vonaglana
szűk lárvatokba zárva
s repülne már
hogy repülne
fejjel
a lámpának falnak
és fel
az égbe
de tér híján e bőrbe zárva
magába nől magába szúr
a csontosodó fájdalom

ne féljetek
íme az otthon
az ajtó s ismerős szagok
megvetett ágy bélyeggyűjtemény
jó hely ez
a biztonság hona

ó holnap majd..!

visszaváltható
jövőtök záloga
vetkőzzetek
van remény
dőljetek el
csendben

ó holnap majd

lepkeszárnyakat
rőt avart szór szél a szél
ne féljetek
jó éjszakát
gyerekek

Cím: Altató
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Fehér István
Beküldve: September 9th 2005
Elolvasva: 1149 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]