Bizsereg a bőröm. Tépked a szél, az apró tűszúrásoktól olyan eufóriám van, mintha narkóval nyomtak volna tele. Lábam között a V2-es motor úgy duruzsol, hogy az út menti fákat lassan felülről látom. Teljesen elszállok ettől az érzéstől. Lobogó hajam utat mutat.

Dübörög az út alattunk.

Mögöttem öt motor cikk-cakk alakzatban. Lassan egy órája megyünk, mikor Lóláb jelez hátulról. Kiállok az első parkolónál.
- Figyi Dani, van egy ötletem. Váljunk ketté a következő elágazásnál. Aki később ér a partra, az esti bulin fizet három kört a győztes csapatnak. A két út nagyjából egyforma, estére meg úgyis száraz mindenkinek a torka.
Ebben maradunk. Firka és Hobó jönnek velem, Lólábbal Csivasz és Zotya megy. A következő elágazásnál intünk egymásnak. Fél óra kajak motorozás után látom, Firka lemarad. Jobbra nagy parkoló, beállok. Firka lassan begurul utánunk. Defekt.
- A francba! Két kanyar és itt a part. Bocs fiúk, az esti köröket én fizetem.
- Hülye vagy Firka! Essünk neki.
Fél óra szerelés után végre újra kiül a mosoly az arcunkra. Defekt elhárítva. Két autó érkezik. A színes trikók láttán kétségünk sem lehet; vérbeli foci drukkerekkel kerültünk veszélyes közelségbe e kietlen úton. Ez még nem gond, de az már annál inkább, hogy a fiúk már túl vannak az első egy – két körön. Ráadásul a csapatszellem erősít. Már hallom is a hangos megjegyzéseket, szerény külsőnket illetően.
- Nézd a köcsögöket! Fogadjunk, hogy ezek a buzi motorosok nem tudják, hogy mennyire nyertünk ma!
Na! Arra nem gondoltam, hogy ma még totózni is fogunk. Kerülnénk a balhét, de nagyon úgy néz ki, hogy ez nem fog menni. Nem vagyunk beszari alakok, de a nyolc - tízfős társaság komoly ellenfélnek tűnik. Mi csak hárman vagyunk. Lassan körbevesznek minket. Az országút kihalt és csendes. Mint egy westernben. Elő a coltot. Kár, hogy nincs. Próbálom menteni a helyzetet, kilépek, de ekkor az egyik trikó belép a látómezőmbe. Reflexből elhajolok a suhanó ütés elöl, itt kikapcsol az agyam, átveszi a helyét a rutin. Az adrenalin előhozza a belém égetett ösztönöket; egy balos gyomorszájra, hallom, hogy a benn rekedt levegő görnyeszti a fickót, majd továbbviszem a lendületet és megcélzom a másik közeledő fickó orrát. Még hallom a reccsenést, aztán elszabadul a pokol. Tíz évig bunyóztam, de ennyi ember ellen lehetek én akár Mike Tyson is, már kapom is az első ütést hátulról, majd egy rúgást a combomra. Hú, ez fájt, az anyját. Egy oldalpillantással felmérem, hogy a többiek sincsenek jobb helyzetben. Bár Hobóról pattognak le az ipsék, de lehet, hogy ez inkább a testsúlya miatt van. Ekkor iszonyú motordübörgést hallok, ami legszebb zene most füleimnek. Lólábék húznak be a tömegbe, ami rohamosan oszlik. A drukkerek menekülőre fogják a dolgot. Csikorogva húznak el az autók.
Körülnézek, nagyjából mindenki egyben van, Firka is mosolyogva tápászkodik fel a földről. Ökölbezárt kezén hüvelykujja a földet célozza a távozó autók után. Azok dühödten rázzák öklüket felénk. Gondolkodás nélkül motorra pattanunk. Ha balhé, hát legyen balhé!
Elhúzunk az ekkor már beijedt drukkerek autói mellett, Hobó a lábtartóval végighúzza az egyik autó oldalát. Én búcsúzóul csizmámmal megcélzom a bal oldali tükröt, majd a sikeres akció után húzok egy kövér gázt. Nem tudom, volt-e már e fiúknak ilyen élményben része, hogy egy fojtás nélküli kipufogó szinte behorpasztja a szélvédőt, mindenesetre a tükörből azt látom, hogy a drukkerek félreállnak. Na! Ez a nap jól kezdődik! A partra érve megállunk az egyik kocsma mellett.
Sebeinket nyalogatva beleröhögünk egymás képébe, összecsapjuk tenyerünket.
- Lóláb, ez jó húzás volt, hogy utánunk jöttetek! A sört mi fizetjük.
Az adrenalin helyreállítása végett gyorsan benyomunk egy pár unikumot is. Firka szája egy kicsit felrepedt, nekem fáj a combom, de túl fogjuk élni. Az üres poharakat nézve a mára kitűzött célunk – az Sz.-i motoros találkozó kicsit messzinek tűnik, de a kocsmáros örömére a körök szaporodnak. Azt már látom, hogy motorral nem megyünk innét sehová. De ez már csak halvány sejtés bennem, mert ekkor már ruháinkat ledobálva egymás fejét nyomjuk a víz alá a kocsma melletti szabad strandon. Az emberek barátságosan néznek ránk, többen megcsodálják a csillogó vasakat. Nem titkolt büszkeséggel nézem, hogy mint mindig, most is az én motorom körül van a legtöbb ember. Pedig nem mai darab, de szó se róla az átépítés jól sikerült. Az alap egy Harley Davidson Softail Custom volt. Sok munkámba került a mostani állapot. Fekete alap, lecsupaszított külső, a brutális puffancsok, széles hátsó kerék, látványosan döntött villa, hmm. Igyekeztem a gépet nem öncélúvá tenni, ami ettől még nyersebb és szebb lett a szememben. Alacsony ülés, előretolt lábtartók, magasra nyúló kormány, öblös hang. Nagyon figyeltem az építésnél, hogy ne veszítsem szem elől, hogy a gép motorozható maradjon, ne csak egy kiállításra elkészített darab.
Mosolyogva figyelem, ahogy Hobó motorja mellett találgatják, hogy mi ez, valami Harley utánzat? Hobó erre a tőle megszokott türelemmel magyarázni kezdi, hogy ez egy átalakított Yamaha 1,6-os Wild Star, ami műszaki megoldásait tekintve messze a Harleyk felett áll. Miközben belemerül a magyarázatba, az emberek szép lassan felszívódnak körülötte.
Aztán ahogy jön az este, már csak mi maradunk az ivóban, meg mellettünk egy négyfős lánycsapat, akiket pár pohár után átinvitálunk az asztalunkhoz. Itt nyaralnak a szomszéd kempingben. Jó a hangulat, Hobó alatt már két rozoga szék megadta magát. Zotya kipróbálja, milyen az unikum sörrel összeöntve. Brr. Csivasz szokás szerint whiskyt iszik. Túl választékos kifejezésmódja mindig remek poénokra ad alkalmat. Lassan felejtjük a délutáni kalandot, de azért újra és újra előhozza valaki saját hőstettét. Körbenézve látom, hogy az alkohol már átvette az uralmat, még a csajok is unikumot isznak. A lazaságtól már mindenki szétesik, mikor három lány fordul be az útról. A középsőn megakad a szemem; vékony, törékeny alkatú lány, hosszú, vörösesbarna haja alól kivillan a barna, nagy, szomorú szeme. Sajnos az önkontrollom kezd szétesni, nem tudok koncentrálni, kontaktusképtelen vagyok. Azt azért látom, hogy a most jött lányok is eléggé el vannak ázva belülről, ráadásul ők is unikumot isznak. A nagy szemű eléggé maga alatt van, látszik, hogy a másik kettő, időnként vigasztalni próbálja. Rendelünk egy kört az új lányoknak is, összetoljuk az asztalokat. Lóláb meztelen felsőtesttel az asztalra vágja lábait. Osztatlan sikert arat elképzelhetetlen 50-es lábaival. Miután nekiáll fejtegetni, hogy a múltkor olvasta valahol, hogy a lábak nagysága egyenes arányban van a hímvessző méretével és erre ő az élő példa, az egyik lány rávágja, hogy hiszi a piszi. Lólábat ezzel nem lehet megfogni, de mielőtt teljesen ledobálná maradék ruháit, valaki beordítja, hogy menjünk fürödni! Pillanatokon belül meztelen fogócskát játszunk a vízben. A lányok vagy nem szégyenlősek, vagy túl sokat ittak. Mindenesetre nem kell sokat futni, hogy valaki utolérje őket. A sekély vízben sejtelmesen csillognak a meztelen, lubickoló testek. A nagy szeműt nem látom sehol. Mindegy, az egyik lányt én is elkapom. Mellettem Lóláb adja éppen a bizonyítékot a kétkedő lány kezébe, miközben a barátnője hátulról átölelve simogatja Lólábot. Dülöngélve állunk a sekély vízben. Hirtelen ötlettől vezérelve magammal húzom az előbbi lányt, futunk a part felé. Aztán kiszakítja magát kezemből, és előttem fut tovább. A parton megbotlunk és átesünk egy meztelen testen. Kezemben a borosüvegből a vörösbor végigfolyik a meztelen testeken. Megszomjazom. Felálló mellbimbók és borotvált szeméremdombok között kalandozok nyelvemmel.
- Virág Te vagy az?! – hallom az egyik lány elfojtott hangját.
A másik nem válaszol, egy pillanatra összetalálkozik tekintetünk, a szomorúság mellett látom a pajkosság emlékét is azokban a nagy szemekben, aztán érzem, hogy lábam között egy mohó száj rám tapad. Az alkohol és a kéj mámora egyesül a homokos parton, testünk lázasan keresi a kalandot. Ezt a napot tökéletesnek érzem, szenvedélyem két lányban egyesül. Felváltva szeretkezünk és csókoljuk egymást, sikolyunk belehal az éjszakába, arra még figyelek, hogy az utolsó pillanatban kirántom szerszámomat, aztán csak azt érzem, ahogy két forró száj elnyeli a mindent betöltő kéjt. Az utolsó emlékem, hogy összegabalyodva fekszünk és a csillagok lassan szétfolynak előttem…

------------------------------------------------------------------------


Gábor már megint elhúzza a szája szélét. Nála ez egy jellegzetes mozdulat, amitől pár hónapja még majd megőrültem, most azonban már idegesít. Többek között. Erősen markolja a kormányt, kézfején kidudorodnak az erek. Bár alig múlt harminc, hosszú homlokán két csík fut oldalt lassan felfelé. Kigombolt ingje alól enyhén kiugrik pocakja. A légkondi halk zaját nehezen töri át a hangszórókból áradó zene. Hallgatnám Stinget, de idegesen átnyomja egy másik sávra a rádiót. Kinézek az ablakon, az autópálya belső sávja is tele autókkal, lassan haladunk előre. A BMW meglódul, Gábor szlalomozva előzni kezd. Kölcsönös mutogatások; mint dobozokba zárt pantomim. Itt a hétvége Főváros, irány a Balaton!
- Előre mondom Virág, ha a ma esti házibulin mással látlak táncolni, vagy hosszabban beszélgetni, annak nem lesz jó vége.
Megint megpofozol? Most valami pattogó szám harsog. Visszanyomom Stinget. Ő visszakapcsolja. Ráhagyom, unottan nézek ki az ablakon. Idegesítően monoton a zene.
- Neked beszélek, nem figyelsz rám?! Sokszor rád nézek, és nem tudom, most éppen hol jársz. Itt a hétvége, legyünk vidámak.
Hurrá! Merev mosoly az arcra, fonnyadt pénisz a láb közé!
- Emlékszel, amikor elmentünk kirándulni a Mecsekbe márciusban? Milyen jó volt minden! Nincs kedved most is azt csinálni?
Egy pillanatra rám néz. Kéj csillan a szemében. Egyből beugrik, mire akar kilyukadni. Hát persze, hogy emlékszem. Menet közben kigomboltam a sliccét. Ráhajoltam és elkezdtem játszani vele. Teljesen felizgattam a számmal, majdnem nekiment az előttünk lévő autónak. Olyan erősen fogta a fejem, hogy nem volt választási lehetőségem. Próbáltam tiltakozni, de az csak jobban felizgatta. Beleélvezett a számba. Nem akartam, mert nem kívántam. Nem akartam, mert rossz emlékeim voltak. Nem érdekelte, de azóta bosszúból egyszer sem engedtem meg. Ezzel meg tudtam őrjíteni.
Közben látom, hogy egyik kezével nekiáll kigombolni a sliccét, majd próbál magához húzni. Na jó, ha neked ez kell! Elkezdem nyalogatni a makk peremét, majd mikor hallom, hogy nekiáll hörögni, egy erőset beleharapok és visszaülök a helyemre. Sikoly és padlófék, leállósáv. Kapok egy nagy pofont. Kár, hogy erősebb nálam. Nem enged kiszállni. Beletapos a gázba. Fájdalmas arccal nyög.
- Hülye kis picsa vagy, az biztos, de lehet, hogy ezért szeretlek.
Mondja a magáét. Meggyőz, mennyire szeret, és én is mennyire szeretem. Tényleg ez a szerelem?
Beérünk a parti kis településre. Elsuhanunk egy út menti ivó mellett. Visszanézek. Vidám fickók, farmerben, bőrnaciban, előttük egy csomó motor kitámasztva várja gazdáikat. Vajon jó fejek, vagy a zord külső agresszív belsőt takar?
Odaérünk a nyaralóhoz. Vidám társaság, a fele már szalonspicces. Előkerül egy kis fű is, én nem kérek. Vagyunk vagy húszan, ismerős arcok. Barátnőm; Judit úgy pörög, mint akit belőttek. Lehet, hogy belőtték? Jól áll neki, dögös kis macska, még női szemmel is. Formás mellei kibuggyannak pólójából. Ezt Gábor is észreveszi. Próbálom jól érezni magam, vegyülök a társaságba, de a beszívottakkal nem vagyok egy hullámhosszon. Az egyik sarokban beszélgetek két csajjal. Már harmadszor kezdi ecsetelni az egyik, mekkorát kefélt tegnap éjjel. Szopás, nyalás, méretek és mennyiség, ez már túl sok nekem. Kimegyek a mosdóba. Benyitok egy ajtón, Judit a hátán fekszik, mellei között Gábor farka ki – be, mint egy dugattyú. Kimerevedik egy tört másodpercre előttem a kép, dugattyú megáll, Judit szemei kigúvadva, nyelve hegyén egy ondócsepp. Vagy csak a nyála? Rájuk vágom az ajtót. Kezemben egy üveg vodkával visszamegyek a csajokhoz, akik szó nélkül veszik tudomásul, hogy most meg kell inni zsinórban három felest. Arcomról egy könnycsepp a pohárba pottyan, hallom, hogy összesúgnak, le kéne lépni, nem jó a felhozatal a pasikból. Utánuk megyek, várjatok jelszóval. A verandán még bedobunk egy felest. Egyre szebb a Balaton. Az esti fények rákúsznak a hullámok csillogására. Céltalanul elindulunk. A csajok egyre jobb hangulatban vannak. Körülöttem is suhannak a fények. Egymást támogatjuk a lányokkal. Rita belenyal a fülembe.
- Te leszbi vagy? – kérdem tőle, miközben libabőrök pattognak rajtam.
- Nem, csak szeretek puncit nyalni!
Hangosan felnevet és kapok egy puszit a számra. Ezt most ráfogom az alkoholra. Közben betámolygunk egy kocsmába. Csőlátásom miatt csak itt veszem észre a motorokat és gazdáikat, amit már délután láttam a kocsiból. Unikumot iszunk. Vodkára csodálatos. A lányok próbálnak időnként lelket verni belém. Az összes faszi ilyen szemét, de csak arra kell figyelni, hogy ne csak ők szívassanak minket, meg bla – bla – bla. Az egyik hosszú hajú srác kicsit elmosódó tekintettel engem méreget. Tisztára, mint Jim Morrison. Ma mindenki be van rúgva? A fiúk kérnek egy unikumot nekünk. A hosszú hajút Daninak hívják és tetszik nekem, de ez már egy napra túl sok, és túl zavaros minden. Már egy asztalnál ülünk, végül is jó fejnek látszanak, a Lóláb nevű felrakja a lábát az asztalra, poénkodik a fütykösével, de Rita nem hagyja annyiban, élcelődve rákontráz. Mire észbe kapok, már mindenki rohan a part felé velem együtt, magával ragad ez az össznépi kábulat, ledobjuk a ruháinkat, már csak halványan suhan át rajtam, hogy mi lesz ebből, aztán a többiek bevetik magukat a vízbe, én elfekszem a parton, nagyon húz a fejem, aztán valakik rám esnek, valami hideg rám folyik, jé, ez vörösbor, meg a Dani nyelve, aztán Rita hangját hallom, gyengéden megcsókol, miközben Dani oldalról benyomul puncimba. Hallom, a víz hullámzását, az én testem is hullámzik, Rita ráül a fejemre, de most furcsa módon nem taszít, talán túl részeg vagyok, az apró hullámok már egyre gerjednek ágyékomban, Dani kiszáll belőlem, ó ne, de közben Rita lecsúszik lábam közé, játékos a nyelve, miközben a fiú hátulról beléhatol, úristen, mindjárt elájulok!!! Mi történik velem?! Egy időre szinte eszméletemet vesztem, aztán megint Rita nyelvét érzem a számban, becsukom a szemem, mikor kinyitom, Dani vesszeje ágaskodik előttem, nyelvemmel megérintem makkjának alsó részét, forróság spriccel a szemembe, torkomra, furcsa módon most nincs bennem az undor leghalványabb jele sem, ezt most kívánom, jól esik. Szinte neheztelek Ritára, mikor kiveszi a számból, és mohón szopni kezdi a Dani farkában maradt ondócseppeket. Ritával végignyaljuk egymás arcát, Dani mellénk roskad, milyen kisfiús a mosolya, ezzel a képpel merülök álomba.
Korán kelek, még alig pirkad. Mi történt velem az éjjel? Fáj a fejem a másnaposságtól, óvatosan teszem arrébb Dani ölelő karját, nehezen találom szétszórt ruháim. Még utoljára visszapillantok, kissé szürrealisztikus, ahogy a hajnali fényben összegabalyodott meztelen testek megbontják a homokos part nyugalmát. Imát mormolok magamban, nehogy valaki felébredjen. A motorok még mindig a kocsma előtt. Hirtelen ötlettől vezérelve felülök az egyikre. Vajon melyik lehet Danié? Milyen érzés lehet egy ilyen gépet vezetni? Az éjjel úgy meséltek a fiúk a motorozásról, hogy ahhoz képest egy orgazmus sokszor a nyomába sem ér.
Jó lenne egyszer kipróbálni. Aztán arra gondolok, hogy az éjjel történtek ellenére nagyon valószínű, hogy többé nem is találkozunk. Nem tudom, a szemükbe mernék-e nézni. Biztos, hogy egy hülye kis tucat-kurvának tartanak a sok közül. Főleg Dani.
Szerencsém van, indul egy vonat Pestre. Igaz, hogy személy, de most ez se érdekel. Alszom majd egy nagyot. Megpróbálom kitörölni ezt az éjszakát magamból. Anyuék már biztos nagyon várnak. Nem is telefonáltam nekik. Újra, meg újra bekúszik agyamba az elmúlt éjszaka. Ilyen már régen volt, hogy nem szólalt meg bennem a vészcsengő, ami hat év óta állandóan gyötör és leblokkol, ha valaki közeledik felém. Persze nehéz elfelejteni azt a hat évvel ezelőtti délutánt. Megvertek, megerőszakoltak, gyűlölök rágondolni is. Örökre belém égett az a tetoválás, amit a fölém tornyosuló férfi hasán láttam; egy halálfejes kígyó…

------------------------------------------------------------------------



Belevágom a mobilom a szemeteskukába. Talál. Kivágom az iroda ajtaját, berontok Katihoz.
- A picsába! A héten már a harmadik megrendelőm lép vissza! Még hogy szimpatikusabb, meg olcsóbb hely a szomszéd városi motorjavító. Hát mi ez?! Pofára mennek itt a dolgok? Itt van ez a gyönyörű szalon, a korszerű javítóműhely, mi a fasz kell még ezeknek?
Két alak somfordál kifelé az irodából. Eddig észre sem vettem őket. Ránézek Katira, aki megpróbál mosolyogni.
- Kik voltak ezek?
- Nem szívesen mondom, de elég komoly megrendelőknek tűntek. Itt akarták hagyni a gépeket nagy szervizre.
- Mit mereszted itt a puccos segged! Nem ezért fizetlek! Menj már utánuk!
Választ sem várva kiviharzok a szalonból. Ennek a hülye kurvának biztos az a baja, hogy még nem volt rendesen beavatva. Jó szopós szája van, az biztos. Szerencséje, hogy a faterja az öregemnek régi haverja. Bepattanok az A 6-osba, hazamegyek. Sehol senki. Az öreg még biztos dolgozik. Átöltözök a bőrszerkóba. A garázsban rápattanok a múlt hónapban vásárolt Honda 1800-as VTX-re, egy gombnyomás, ajtó fel, nagy gáz, nagy élvezet. Kicsit túráztatom a gépet Orsiék háza előtt, mielőtt leállítom. Hallja a bige, hogy megjöttem. Egyedül van otthon.
- Szia Szájmon! Annyira vártalak már! Hol voltál? Mi történt veled ma? Én egész nap unatkoztam. Már majdnem bementem a szalonba, csak tudom, hogy nem szereted.
Nyakamba ugrik. Olyan, mint egy doromboló cica. Nehezen tudok rá haragudni. Most is már egyik kezével a sliccemen matat. Azt szeretem Orsiban, hogy ki tud elégíteni. Nekem ez nem olyan egyszerű. Attól tudok beindulni, ha látom a félelmet a másik szemében. Erőszak nélkül nem jó a szex. Orsi azt hiszi, ez csak játék. Nagyon jó partner ebben. Most is megalázkodóan néz a szemembe. Széthúzom a köntösét. Gyönyörű, fehér csipkés melltartó, a kosárban a cicik biztatóan meredeznek felém. Tökéletes alakja van. A harisnyatartó még izgatóbbá teszi.
- Kérlek, kérlek Szájmon, kefélj meg. Most rögtön!
Letépem bugyiját, ettől nagyon beindulok. A kis ribanc tudja, hogy a frissen borotvált puncira indulok be legjobban. Utálom, ha egy nő szőrös. Érzem, hogy farkam meredezik. Durván az ágyra lököm, egyből tövig hatolok. Orsi felsikolt. Ütemesen döfködni kezdem.
- Basszál, basszál még! Ne hagyd abba!
Hátamba mélyeszti körmeit. Érzem, hogy pillanatokon belül elélvezek. Kétszer pofon vágom, miközben elspriccelek. Ez jó volt. Orsi engedelmesen tisztára nyalja a farkam, miközben suttogja:
- Holnap mikor indulunk a találkozóra Szájmon? Annyira szeretnék egyszer elmenni egy ilyen motoros bulira!
- Mit képzelsz? Már ezerszer elmondtam, hogy nőket nem viszünk sehová! Megint fel akarsz bosszantani?
Ingerülten felhúzom a sliccem, és ott hagyom. Benézek a klubba, hátha ott van valamelyik haver. A klubház előtt szokatlanul sok motort látok. Mi van itt? Ma nincs gyűlés. Benyitok az ajtón, nagy ovációval fogadnak. Sokan vannak, még spinéket is hoztak. Pezsgősüveg durran. A nagy hangzavarban csendet int Fecó.
- Szájmon! A csapat úgy döntött, meglepetés bulit szervezünk közelgő névnapod tiszteletére!
Hm. Jó fejek. Remek hangulatban telik az este. Iszunk, mint a gödény. Csaj nem sok van, de ki a faszt érdekel? Rinyálós bukszák. Négyen elvonulunk a biliárd szobába. Játék közben szóba kerül megint a szomszéd városi motoros fickók. Bár hivatalos klubbot nem alakítottak, valamilyen motoros baráti körnek hívják magukat. Örömmel látom, hogy majd mindenkiben ellenséges a hangulat irántuk.
Doki elővesz egypár tablettát.
- Most már lazítsunk fiúk. Most szereztem nagyon jó anyagot. Ezt mindenkinek ki kell próbálni!
Közben iszunk. Az anyag kezd hatni. Fecó nemsokára előkerül egy lánnyal. Beletukmálunk két bogyót. Hamar hatnak a pirulák. A lány szemei egyre révedezőbbek. Kintről beszűrődik az üvöltő zene. Dokival összenézünk. Kulcsra zárja az ajtót. Letépem a nőről a ruhákat. Próbál tiltakozni, de lekeverek két sallert. A többiek tanácstalanul állnak.
- Mit néztek? Fogjátok meg a kurvát!
Keresztre feszítjük a biliárdasztalon, letolom a gatyámat, sikoltozik, próbál szabadulni, de a többiek erősen tartják. Szemközt köp a kurva. A nyálat letörlöm arcomról, beleköpök a tenyerembe, szétkenem a muffján. Hasamon a tetovált kígyó szinte életre kel. A muffnak szőrős pinája van, de most ez se érdekel. Beledugom az ujjam, majd a farkam. Nem tart sokáig, hamar beleélvezek. Körbe megyünk. Tóni készít egy pár fotót. A Doki után már nem tiltakozik a csaj. Ernyedten fekszik, becsukott szeméből könnyek csorognak. Fecó gyömöszöli, mikor a csaj váratlanul összehányja magát. Tóninak elmegy a kedve tőle, hiába győzködjük. A hülye kurva lehányta az asztalt. Később rádobáljuk a ruháit. Teljesen össze van törve. Nem félek a kiscsajtól, hogy beköp minket, a markomban van. Kifelé menet még megfenyegetem, mi történik, ha szól valakinek. Teljesen beszart, mikor mondtam neki, hogy kiplakátoljuk a fotókkal a várost. Nem emlékszem, hogy érek haza. Reggel kevergő gyomorral ébredek. Sietnem kell, mert nemsokára indulunk. Remélem, ma is jó buli lesz.

-----------------------------------------------------------------------



Fekszem az ágyamban, nézem a plafont. Már legalább fél órája képtelen vagyok kirobbantani magam ebből az állapotból. A vonaton nagyjából kialudtam a másnaposságomat. Anyu ebédje óta meg ágyhoz ragadtam. Élénken él bennem a tegnap éjszaka. Mintha nem is velem történt volna. Furcsa módon már nem szégyellem magam annyira. Vajon találkozom még valaha Danival? Nem sok esély van rá. Nem sok mindent tudok róla és barátairól. Őrült egy csapat, de jó fejek. Már megint cseng a telefon. Hallom anyu hangját:
- Nem, Gábor, még most sem akar beszélni veled Virág, azt üzeni, hogy ne telefonálj többet.
Anyu nagyon megértő. Olyan, mintha a legjobb barátnőm lenne. Laci ront be a szobába:
- Na kistesó, ki az ágyból, kapd össze a virgácsaid, indulás van!
Bátyus nehezen akarja megérteni, hogy nem sok kedvem van elmenni vele Sz.-be a barátjához. Nem hagy békén. Húsz perc múlva már úton vagyunk. Bekapcsolom a mobilom.
Szinte egyből megszólal. Látom, hogy Gábor hív. Kinyomom. Inkább kikapcsolom a telefont. Már nincs mit mondanom. Nem szeretem az értelmetlen lelkizést.
Sanyival régebben mindig össze akart hozni Laci. Osztálytársak voltak, a barátság a távolság ellenére megmaradt. Sanyi laza fickó, sikerül belém erőszakolnia egy vodka narancsot. A harmadik már jól esik. Sétálunk a városban. Rengeteg a motoros az utakon. Iszonyatos hanggal repesztik meg a város délutáni csendjét. Sanyi felvilágosít; motorostalálkozó van. Hirtelen nekiáll énekelni:
- Kispiricsi faluvégén folyik el a kanális, enyém leszel kis angyalom, megbaszom az anyád is… Nem ismeritek Blörót? Ő is fellép az esti koncerten. Gyerekek, erre el kell mennünk!
Bár nem volt tervbe véve a dolog, sikerül rábeszélnie minket. A bejáratnál már alig értjük egymás hangját a motorok dübörgésétől. Odabenn még nagyobb a hangzavar. A színpadon egy banda Black Sabbath számokat játszik. Mindenféle pofákat látok, marcona kinézetű fickók tetkós barátnőkkel. Körbenézünk, megcsodáljuk a gépeket, Sanyi hozzáértőként kritizálja a masinákat. Jó a hangulat, barátságosak az emberek; ez kellemes csalódás. Nem tudom, miért képzeltem, hogy a sok motoros kinézi a gép nélkül érkezőket, vagy fenyegetően vicsorognak az idegenekre. Mindenesetre a baráti hangulatban Daniékat nem látom sehol. Az egyik sörsátorban iszunk, mindenki jókedvű, körülöttünk nagy nyüzsgés, az asztal másik felén két fickó azon versenyez, ki gurítja le hamarabb sörét. Folyamatosan jönnek még mindig a motorosok kisebb nagyobb konvojokban. Az egyik csapatban riadtan ismerem fel Lólábot. Mögötte Hobó, majd Dani tűnik a fel. A fiú magabiztosan pattan le a motorról, bőrnadrágja rásimul izmos fenekére. Hamarosan kisebb tömeg veszi körül őket. Újra belém hasít a szégyenérzet. El kéne tűnni. Lehet, hogy meg sem ismernek. Szerencsére Sanyi szeme megcsillan, ahogy meghallja Blöró hangját; elvegyülünk a színpad előtti tömegben. A félhomályban ütemesen mozognak az emberi testek. Felveszzük a ritmust. Tényleg dögös ez a zene. Egyre többen vagyunk, kicsit oldalra sodródunk, mikor észreveszem, hogy alacsony, erős testalkatú fickó folyamatosan stíröl. Dudorodó izmait alig takarja a ráfeszülő bőrmellény. Van valami ismerős a mozdulataiban. Nem azért, mert hasonlít Freddie Mercuryra. Odalép hozzám, megfogja a fenekemet. A farmeron keresztül kiráz a hideg. Érdekes ismerkedés. Ellököm magamtól. Aztán felgyorsulnak az események. Laci próbál közbelépni, de a Mercury kinézetű egy jobbossal földre küldi. Görcsbe rándul a gyomrom. Sanyit fogják a fickó haverjai. A szófoszlányokból megtudom, hogy Mercuryt Szájmonnak hívják. Érdekes módon nem segít senki. Hirtelen mozdulattal benyúl a lábam közé. Nyílik a tömeg, Jim Morrison ökle Mercury arcán villan. Tompa puffanás, fickó balra el, majd felpattan, a két test egymásnak feszül. A bőrmellény szétpattan Dani kezében, már csak egy pontot látok Szájmon köldöke felett; a halálfejes kígyó! Nagydarab karszalagos fickók jönnek, hamar megy a rendcsinálás. Gyorsan felszívódunk a tömegben. Dani felültet maga mögé a motorra, egy kocsmánál állunk meg, mellette faházak. A fiúk elhozták Lacit és Sanyit is. A motorozás nagyon tetszik nekik is, de persze másról sem tudunk beszélni, mint az előbbi incidensről. Dani nagyon nyomul, nem tagadom, jól esik a közeledése. Benn ülünk a sarokban, a többiek nem nagyon figyelnek ránk. Eltűntek rossz érzéseim az előző éjszakáról. Finoman csókol, miközben keze diszkréten matat trikóm alatt. Gyengéd mozdulatai megbizseregtetnek. Azon poénkodunk, milyen szűk tud lenni a bőrnaci ilyenkor. Észre sem veszem, mikor tűnik el Laci és Sanyi. Hajnalban átsétálunk az egyik faházba, amit a fiúk kibéreltek. Dani teljesen be van indulva, én egy kicsit félek. Kibuggyannak számból az elfojtott mondatok, elmesélem, amit, nem nagyon szoktam; megerőszakolásom történetét. Muszáj, hogy megértse, azóta a szeretkezés számomra nem egy sima ügy. Kapcsolataimban mindig hosszú idő kellett, hogy feloldódjak, és magamba tudjam engedni a másik testét rossz érzés nélkül. Ez alól talán az elmúlt éjszaka volt az első kivétel, de akkor nagyon részeg voltam. Lehet, hogy ma is többet kellett volna innom? Dani megértő, sokáig beszélgetünk, azt nem mondom el neki, hogy ma felismertem a támadómat. Aztán újra támad, muszáj kijátszani az utolsó adumat; megjött a mensim. Már hajnalodik, de nem tudok ellazulni. Dani testében is érzem a visszafojtott feszültséget. A hátán fekszik, fejem a mellkasán, hallgatom szívdobbanását. Kezem lába közé téved, simogatni kezdem nadrágját. Finoman kigombolom a gombokat, lejjebb csúszok. Ajkammal puszilgatni kezdem a golyócskáit, nyelvem egyre feljebb vándorol. Dani egyre hangosabban vesz levegőt. Sokáig nyalogatom a makk alsó peremét, mielőtt teljesen a számba veszem, és lassan szívni kezdem. Egy szívás, két nyalintás. Nagyon finom. Próbál felhúzni magához, de nem engedem. Egy-két apró csepp jelenik meg a makk végén, finoman lenyalogatom. Időnként, mikor úgy érzem, hogy jön a csúcspont, kiveszem a számból, újra lejjebb játszok vele. Aztán izmai megfeszülnek, még mélyebben magamba szívom, izzó forróság önti el a számat, nem eresztem, amíg az utolsó ondócseppet is le nem nyeltem. Felhúz, kutakodó nyelve beszél helyette. Úgy szorít magához, mintha egy szakadékba akarnék leesni. Mély álomba merülünk.

------------------------------------------------------------------------



Sajognak az izmaim. Nemrég jöttem fel a hálóba, egész este zsákoltam. A galériából belátom az egész hangárt. A csarnok csendjét csak Hobó horkolása zavarja meg. A sarokban alszik barátnőjével az egyik matracon. Mellettük a biliárdasztal, egy alacsony dobogó, kicsit arrébb öt-hat javításra váró motor a műhely asztal mellett, majd a fából ácsolt bárpult, kicsit arrébb egy bokszzsák lóg a plafonról. Az egyik sarokban festőállvány, képek a falnak támasztva. Kamaszkorom óta a motorozás mellett ez a szenvedélyem maradt meg. Régen sokáig bunyóztam is, de egy térdsérülés miatt abba kellett hagynom.
Eszembe jut, mennyi munkánkba került, míg a lerobbant raktárépületből kialakítottuk a mostani állapotot. Meghagytuk az óriási teret, ahol minden együtt van, az épület sarkában, csak a mosdó és felette a háló lett leválasztva, mellette kicsi konyhasarok. Lehet, hogy furcsán hangzik, de mindig ilyen otthonról álmodtam.
Szüleim korai halálával bennem is meghalt valami. Tagadás van bennem minden konvencionális dolog iránt. Lázadó kamaszként hamar elkezdtem keresni az élet értelmét. Úgy gondoltam, hogy a tapasztalás közelebb visz a dolgok mélyebb megértéséhez. Vadul éltem a napjaimat, miközben éjszakánként rengeteget olvastam a nagy filozófusoktól. A lázadás azóta sem csitult bennem. Igyekszem minden pillanatban úgy élni, hogy jól érezzem magam. Nem különösebben érdekel, ha másokat ez időnként megbotránkoztat. Egyébként meggyőződésem, hogy minden „szelíd motoros” egy kicsit exhibicionista is.
Sok emberben vágyakozás támad, ha meglát valahol egy döntött villás motort. A nyitott járgányon való száguldás az áhított szabadság utáni vágy megtestesítője.
Szó se róla, nehéz megfogalmazni azt a gyönyörűséget, mikor a két keréken elsuhan az út alattam. A motorozás minden érzékszervre felfokozottan hat: A nyitott bukó alól hallom a hengerek egyenletes dübörgését, bőrömön a szél táncol, orromban érzem a növények illatát, ha erdőn megyek át, és a látvány sem utolsó, ahogy a távolba vesző út megszelídül…
Nem akarok úgy élni, ahogy a szüleim éltek. Reggeltől estig olyan munkát végezni, ami nem jelent örömet, mindezt szinte éhbérért, az évre előre megtervezett szabadságokkal. Kiráz a hideg a kiszámíthatóságtól, mikor a szürke hétköznapok monoton egyhangúságát csak a még szürkébb hétvége fanyar öröme töri meg. Mikor a pénz irányítja az életünket, mint egy tátongó szörnyeteg űz előre anélkül, hogy tudatában lennénk gyorsan múló éveinknek. Nem szeretném, ha az életem fő motivációja az anyagi javak utáni hajsza lenne. Igyekszem, mint eszközt kezelni a legfontosabb vágyaim elérésére. Volt egy idő az életemben, amikor nagyon sok pénzt kerestem olyan munkával, amit nem szerettem. Most jó látni az örömet egy megrendelő arcán, mikor elétolom a megálmodott „vasat”. A motorépítésben megtaláltam azt a munkát, amit régóta kerestem. Az meg, hogy ez a hangár egyszerre a munkahelyem és az otthonom is, teljesen lenyűgöz.
Itt lakom, a többiek is néha itt alszanak. Legtöbbet Hobó, akinek nem jött össze a házasélet, és a válás óta még nincs másik otthona.
Nem jön álom a szememre. Megkeresem a cetlit, amire Virág leírta a címét. Magamra kapom ruháim, kitolom motorom az épület elé, a gép elsőre beröffen, ütemes duruzsolásba kezd. Gázt adok. Irány a főváros. Már egy hete nem láttam Virágot. A másfél órás út hamar elrepül. Lehet, hogy nem is lesz otthon. Hamar odatalálok. Virág nyit ajtót. Nyakamba ugrik, alig tudok bemutatkozni az anyukájának. Laci szemén egy enyhe lila folt emlékeztet az elmúlt hétvégére. A késői óra ellenére szeretettel fogadnak. Sokáig beszélgetünk a családdal, aztán bemegyünk Virág szobájába. Azt mondja, helyezzem magam kényelembe, majd kisurran a szobából. Leülök a fotelba, egy újságot lapozok, mikor megjelenik egy szexis tangában, egy falatnyi melltartóban. Az újság kezemből a földre hull; gyönyörű ez a lány. Magamhoz húzom. Barna testén köldöke mellett egy anyajegyet kezdek el puszilgatni egyre lejjebb kalandozva. Most nem érzem a merevséget a testében. Odaadó. Félrehúzom a bugyit, szinte éget a bőre. Cseng a mobilom, nem veszem fel. Egyik lábát felrakom magam mellé a fotel karfájára, csókolni kezdem a nuniját. Nagyon finoman körbenyalogatom a csiklót, mielőtt nyelvemmel beljebb hatolnék. Virág kezével befogja a száját. Egy idő után nem bír állni, lehúzza a bugyit, leül az ágy szélére. Kikapcsolja a melltartóját. Formás mellei rám mosolyognak. Végigcsókolom az egész testét. Nagyon el akarom kényeztetni, ezért addig nyalogatom a punciját, amíg elélvez. A finom lé átjárja számat.
- Nagyon kívánlak. Dani, most azt szeretném, ha szeretkeznénk.
Az a rohadt telefon megint megszólal. Lóláb hív. Valami nagy gáz lehet, hogy ilyenkor hív. Felveszem.
- Dani baj van. Betörtek a csarnokba. Hobóék kórházban vannak.
Szinte meg sem várom, hogy befejezze, indulok. Virág szomorúan néz utánam. Egy óra alatt hazaérek. A műhely előtt rendőrök fogadnak, berontok. Szomorú kép fogad; a motorok feldöntve, berendezés széttörve, mindenütt a pusztítás nyomai. A képeimet is széthasogatták. A bárpult darabokban a földön. Egy csomó zsaru; nyomokat keresnek. Lóláb fogad:
- Hobó és a barátnője a mosdóban volt megkötözve. Hobót megverték, a lányt megerőszakolták. Dani, ezek nem rablók voltak, nem vittek el semmit. Hobóék nem látták az arcukat; sisakban voltak, meg bőrruhában…
Firka, Csivasz és Zotya már itt vannak, a motorokban okozott kárt igyekeznek felmérni.
A zsernyákoknak nem tudunk mit mondani. Irány a kórház. Lóláb velem jön. Hobónak eltörött a karja, meg két bordája, a lány erős nyugtatót kapott, alszik. Hobó kicsit nehezen veszi a levegőt:
- Nem láttam őket Dani, de azt hiszem mindannyian sejtjük, hogy kik voltak. Álmomban leütöttek, csak arra emlékszem, hogy Ica sikítozott, nagy villanások, mintha fényképeztek volna, aztán, mikor magamhoz tértem, összerugdostak, megkötöztek. Tudod Dani, a múltkori incidensen kívül, egy haver mesélte P.-ből, hogy az ottani góré, akit Szájmonnak hívnak, elég nagy geciláda. Szájmon titkárnőjének jó barátja, aki mesélte neki, hogy milyen gyűlölettel beszélt rólunk, mert nem megy neki a szalonban a biznisz.
Elsötétül előttem a világ. Ez már túl sok. Lólábot visszaküldöm, hogy mindjárt megyek utána, csak beugrok valahová. Húsz perc alatt P.-be érek, Szájmon nincs a motorszalonban. A titkárnője megadja a számát. Felhívom. Azt mondja, hogy most nem ér rá, majd mikor azt mondom, hogy itt vagyok P.-ben, a klubházukba hív.
Gondolkodás nélkül megyek. A klubjuk a város szélén van. Motorom leállítom a faház előtt, sehol senki, csak egy Audi a parkolóban. Bemegyek az ajtón. Szájmon egy bárszéken ülve sört iszik. Szövetnadrág és fehér ing van rajta. Nem látok mást rajta kívül.
- Tökös gyerek vagy, hogy ide merted dugni a képed. Minek köszönhetem a látogatást? Talán engedélyt akarsz kérni, hogy colort rakj a hátadra? Nálunk nincs felvétel az ilyen bringásoknak. Menj haza haver, amíg jó dolgod van, anyuci már biztos nagyon vár.
Vádaskodni kezdek, Szájmon nagyképűen felelget. Lassan elveszítem az önkontrollom. Mikor közelebb lépek, három fickó ugrik elő egy ajtó mögül. A falhoz hátrálok, szétválva támadnak. Nehezen sikerül higgadtnak maradnom. Remeg a kezem az idegességtől, ez pedig nem jó. A fellépésükből ítélve jó verekedőknek tűnnek az ellenfelek. Szájmon továbbra is a sörét kortyolja. Próbálok úgy mozogni, hogy fedezve legyek. Szemem sarkából látom, hogy a bal oldali előrelép. Azt az elvet alkalmazom, hogy az győz, aki elsőnek üt, ezért oldalra szökkenek ballal beijesztek, jobb kezem csapódik az álkapcson. Valami reccsen, a fickó elterül. Fordulásból lehajolok, egy ököl súrolja a fejem, lendületből egy bal kezes horgot beviszek a lengőbordára; jobb kézzel megtámasztom a nyakát, mikor előregörnyed, és térddel arcon rúgom. Lefolyik a lábam között a fickó. A filmekben ilyenkor még felpattannak, de ezek úgy látszik, keveset járnak moziba. Mi van a harmadikkal? Hátrapillantok, az ember lesújtani készül, felhúzott térdemmel eleresztek hátra egy egyenes rúgást. Gyomorszájon találja a palit. Elkezd a padlón dekket keresgélni. Mögöttem suhog a levegő, Szájmon felé pillantok, már nincs a bárpultnál, viszont kezében egy székkel mögöttem látom. Ez az utolsó emlékem róla, mert iszonyú fájdalmat érzek hátul a koponyámban, hallom a fa recsegését, egy időre sötét lesz minden, aztán arcomba valaki vizet lottyant. Négyen vesznek körül. Csak szófoszlányokat hallok. Záporoznak az ütések. Az egyik az orrára fog egy véres zsebkendőt, miközben vasalt csizmájával rugdos. Szájmon megfogja az ingemet, valamit nagyon dühösen mond, utolsó emlékem, hogy hátrahúzza jobb kezét.

------------------------------------------------------------------------



A héten vettek két új motort, a szerviz is tele van, Kati keblei közé mélyen belátni, ahogy lehajol az asztala mellé. Lábam az asztalon, Fecó jön be az ajtón. Hiába mondtam, hogy menjen el dokihoz, nem ment el, az orrában maradt egy enyhe kanyar, úgy forrt össze. A kiskölyök jól szétrúgta a képét. Fecót nem érdekli, mintha büszke lenne rá.
- Hello Szájmon! Jó híreim vannak, a verebek azt csiripelik, lezárták a nyomozást. Nem találtak semmit. Az esti bulira a Fekete Sasok visszajeleztek. Tizenöten jönnek, hoznak egy pár csajt is.
A nyomozás miatt nem igazán izgultam. Már három hónap eltelt, Orsi tökéletes alibit adott, az öregnek is volt egy kis ráhatása az ügyre, úgy hogy az egész kihallgatás merő formalitás volt. Még a végén az egyik zsarunak adtam egy kedvező árajánlatot.
Fecóval megyünk két kört a városban, a kirakatokban látom magam a motoron; jól nézek ki, az emberek utánunk fordulnak. Kimegyünk a klubházba. Bár még korán van, már gyűlik a csapat. Kemény rock zene szól, hátramegyünk lökni egyet. A biliárdasztalon enyhe folt jelzi annak a múltkori kurvának az emlékét. Fecó nem túl jól bánik a dákóval, így zsinórban nyerek hármat. Közben belibben Tóni is.
- Szevasztok! Banyek, nem hiszitek el, mit hallottam! Ezek a szarcsimbókok összenyalták a műhelyüket, ezerrel üzemelnek, özönlenek hozzájuk az emberek. Azt mondják, olyan vasat raktak össze, hogy benne lesz a Wild-ban is. Nem volt elég a múltkori lecke. Az a fickó meg összejött azzal a kis pesti kurvával, meg állítólag van valami kiállítás is, ahol a festményeit meg lehet nézni. Mit szólsz, Szájmon?! A jövő héten jön a vándorkiállítás hozzánk is a Müv.házba.

Az a kis szemét kölyökképű, úgy látszik, nem kapott eleget. Az ember azt várná, hogy meghúzza magát, ehelyett megint terjeszkedik. Legközelebb kilyukasztom a seggét. Doki jön be egy rekesz sörrel. Miután benyakalunk egy csomót, meglepetésként kokaint vesz elő. Felszívjuk az anyagot. Egyre dühösebbnek érzem magam. A feszültség vibrál izmaimban. Alig ismerem meg, mikor az ajtón belép Orsi.
- Sziasztok! Szia édes, gondoltam, meglepetésként eljövök hozzád. Ilyen nagy buli van ma? Ott kinn rengetegen vannak. Alig tudtam beférkőzni. Ugye, örülsz nekem?
Látom a többiek arcán a tanácstalanságot. A kokótól vibrál a levegő. Lassan mosolyra húzom a szám.
- Orsika, Orsika! Hogyne örülnék neked. Jó, hogy eljöttél. Maradhatsz, de van egy feltételem. Tudod, aki ezen az ajtón hívatlanul belép, azt vagy kirúgjuk, vagy felavatjuk. Ez alól Te sem vagy kivétel drágám! Ha velünk akarsz lenni, neked is szívnod kell.
Ezzel az asztalra mutatok, ahol kis csíkban ott van a por. Tudom, hogy utál minden narkót. Orsi kényszeredetten eleget tesz. Felszívatok vele még egy csíkot. Közben jelzek Dokinak, aki bezárja az ajtót. Hamar hat az anyag. Orsi szoknyája kicsit felcsúszik, kivillan fehér bugyija, ahogy kábán lecsúszik egy székre. Szűk trikóját majd átdöfik feszes mellei. A többiek kérdőn néznek rám. Még nem fogták fel, mire megy ki a játék.
- Fiúk! Mi négyen vagyunk a magja e csapatnak. Az ajándékom számotokra e mai napon, hogy egyesítsük magvainkat nőmben. Kössünk így ondószövetséget!
Harsány röhögés. Orsi tiltakozni próbál, kap egy pofont. A hajánál fogva felhúzom az asztalra. Letépem a fehér bugyit, komótosan letolom a nadrágom. Férfiúi büszkeségem a lány felé meredezik. Szétfeszítem a lábát, behatolok. Megpróbál kiabálni, kap még egy pofont. Feje hátrahanyatlik az asztalra. Vékony vércsík fut le a szája sarkán. Lököm a nőt ezerrel.
- Ez kell neked, te kurva! Valld be, hogy midig is erre vágytál! Fiúk, célozzátok meg a kurva fejét. Te meg szopjál, Te kis szuka! Úgy szopd őket, ahogy engem szoktál!
A fiúk felváltva nyomkodják farkukat a szájába. Egyik kezemben fényképezőgép. Csinálok egy csomó fotót.
- Állj! – kiáltom el magam – Fordítsátok hasra!
Nyálat köpök a tenyerembe, végighúzom farkamon. Szétfeszítem a seggét, ahogy bírom, nyomom be lőcsömet. Többször rá kell köpnöm, hogy a szűk popsiba be tudjak hatolni.
- Jó kis szűz segged van, te kurva. Most megtudod, milyen az igazi baszás!
Ezzel tövig hatolok. Zokogva felsikolt. A fájdalomtól telített hangok teljesen felcsigáznak. Hatalmasnak érzem magam. Olyan feszítő, hogy mindjárt robbanok. A kéj átjárja minden porcikámat.
- Igen, igen, szétbaszlak! – üvöltök.
Ilyen gyönyört még soha nem éreztem. Kirántom magam, a hajánál fogva az arcomhoz húzom. Látom fájdalmas szemeit, ahogy könyörög vele. Ezt már nem bírom tovább. Lenyomom a fejét. Telefröcskölöm az arcát. Az ondó felspriccel a hajáig, a maradékot kiszopatom vele. Már fásultak a szemei. Engedelmessé válik. Azt hiszi, ezzel vége a megpróbáltatásoknak. A hajánál fogva tartom a fejét, amíg mindenki az arcára élvez. A fiúk kéjesen verik rá a farkukat. Ezt is lefotózom. A rengeteg sperma teljesen beborítja az arcát. Elengedem. Leroskad a székre. Letépett szoknyájával kitörli szeméből a ragacsot. Szemembe néz. Tele van gyűlölettel.
- Na milyen velünk bulizni Orsika? Jössz máskor is? Te hülye kurva! Ha még egyszer meglátlak a klubház közelében, szétbaszom a fejed bazdmeg! Ha valakinek pofázni mersz, telerakom a fényképeiddel a várost! Szedd össze magad bazdmeg, aztán húzzál innét!
Kitámolyog a szobából. Iszunk még egy sört, szívunk egy csíkot. Évek óta nem élveztem ekkorát. Ez az igazi szex.
Emlékszem, mikor kiskamasz voltam, a szomszédunkban lakott egy molett, húszéves körüli lány, akit az ablakon keresztül rendszeresen kilestem, mikor vetkőzött. Igen telt idomokkal rendelkezett; a dús keblekhez terebélyes segg tartozott, de nekem akkor ő volt a megtestesült szépség. Esténként róla álmodoztam, miközben nagy hévvel vertem a farkam. Bármerre jártam, azonnal merevedésem lett, ha eszembe jutott az a szőrös micsoda a lába között. Aztán egyszer sikerült ellopnom a bugyiját. Nagy hőstett volt, mert nem a szárítóról szedtem le, hanem a szennyesládából. Élvezettel szívtam magamba a pina illatát. Az egyik esti farokverés közben rám nyitott anyám, mikor a sok gecitől megkeményedett bugyiba élveztem. A mai napig előttem van, ahogy megmerevedik mosolya, miközben én még rántok kettőt magamon. Iszonyú patáliát csapott. Ezután megváltozott anyámmal a kapcsolatom. A bűntudat nem akadályozott meg abban, hogy tovább folytassam kisded játékomat. Persze megint lebuktam. Anyám kétségbeesésében egy idő után azt találta ki, hogy egy vékony pálcával rávert a fütykösömre. Az első egy- két alkalommal még fájt, aztán furcsa módon kezdtem élvezni. Már nem a szomszéd lányról ábrándoztam, hanem alig vártam, hogy anyám rám nyissa az ajtót; aztán kéjesen vártam a pálca suhanását. Szerintem egy idő után ő is tudta. Ez mindvégig kettőnk titka maradt. Nem tudom, miért lett öngyilkos. Soha nem bocsátom meg neki.
A fiukkal kimegyünk a pulthoz. Tényleg nagy a tömeg. A sarokban három idegen faszkalap. Kérdőn nézek a többiekre; ők sem ismerik őket. Doki odamegy hozzájuk. Látom, hogy komoly a szóváltás, közbelépünk. Az egyik áll fel a székről, leütöm. A másikat Doki nyomja le. A harmadik fickó menekülne, de elgáncsolom. Összerugdossuk. Kivágjuk a három köcsögöt, iszunk tovább. Jó ez a mai nap.


------------------------------------------------------------------------



Arra ébredek, hogy egy forró nyelv nyalogatja a puncimat. Ez most a visszavágó? Egy hete én ébresztettem úgy, hogy jól leszoptam. Úgy teszek, mintha nem ébredtem volna fel. Öt percig bírom, aztán magamra húzom. Szájában érzem puncim izét. Lassan belém hatol. Összekulcsolom lábaim a derekán. Nagyon lassan mozog. Olyan, mintha lebegnénk súlytalan állapotban. Megáll az idő. Nem bírom tovább, elélvezek. Dani nem sokáig hagy pihenni. Lágyan hasra fordít, összezárja lábaim. Nagyon kemény a fütyköse. Hirtelen olyan pontot érint meg bennem, hogy érzem, megint elmegyek. Egyre ütemesebben mozog. Amikor elönt belül a forróság, én is elszállok.
- Jóóóóóó reggelt Virágszálam! Istenien indul ez a nap is. Jelszavam a mai napra: megkeféllek, csak fordulj hasra!
Dani jókedvű. Mint az elmúlt hetekben. Egy hónapja költöztem hozzá. Nem bírtuk tovább a távolságot. Boldog vagyok és szerelmes. A betörést igyekszünk elfelejteni. Rengeteg munkával nagyjából sikerült mindent helyreállítani. Dani három napig kórházban volt. Saját felelősségére kiengedték. Lázasan nekiállt újra a festésnek. Nemrég meglátogatott egy régi barátnőm, akinek Pesten van egy galériája. Éva jólszituált, harmincas nő, vonzó külsővel és megjelenéssel. Annyira megtetszettek neki Dani képei, hogy pár festményt bevett a vándorkiállításába. Ma megyünk Pestre anyuékhoz, estére Éva hívott meg budai lakásába. Azt mondja, legalább egy szerény vacsorára hadd hívjon meg bennünket a sikeres kiállítás és a régi barátság örömére. Jövő héten már P.-ben lesz a megnyitó.
Éva a főiskolán – ahol én is tanultam -, művészettörténelmet tanított. Az utolsó évfolyamon már nagyon összebarátkoztunk. Később is tartottuk a kapcsolatot. Ő is ott volt annak idején, azon az ominózus estén. Színházba mentünk, majd beültünk egy szórakozóhelyre. Nagyokat dumáltunk, nevettünk, jó hangulatban telt az este. Akkor mesélte, hogy otthagyta a főiskolát, a nagyapjai örökségéből egy galériát nyitott. Szereti a munkáját, ami nagyon változatos. Javasolta, hogy menjünk el egy festő barátjához, akit biztosan nem zavarunk, intenzív éjszakai életet él, nem is lakik messze.
Egy parkon vezetett át az út. Sötét volt, a holdat felhők takarták. Teljesen kihaltnak látszott minden. Egy kicsit mind a ketten féltünk, próbáltuk viccesre venni a figurát. Valamelyik thrillerből vett jelenetet igyekeztünk parodizálni, Éva előttem futott, amikor a körülöttünk lévő bokrok megelevenedtek. Sötét ruhás alakok vettek körül, elemlámpa fénye vakított el. Évát valaki elgáncsolta. A legijesztőbb talán az volt, hogy nem szóltak egy szót sem. Később a rendőrségen azt mondták, biztosan külföldiek voltak. Erős kezek a földre tepertek, próbáltam sikítani, de befogták a számat. Éreztem, ahogy durván lerángatják a nadrágom, letépik bugyim. Teljes erőmből küzdöttem, de legalább hárman voltak rajtam, arcomon ütések záporoztak. Felettem egy erős testalkatú férfi volt, aki durván belém hatolt. Soha nem éreztem még magam olyan megalázottnak, mint akkor. Szétfeszített lábam között lihegett. Egy pillanatra lazult a szorítás, kitéptem egyik kezem a szorításból, ahogy próbáltam ellökni magamtól a rajtam fekvőt, széthasadt az inge. Örökre belém ivódott az a pillanat, mikor az egyik zseblámpa fénye átsuhant a férfi hasán; egy halálfejes kígyó nézett velem farkasszemet. Aztán kiáltást hallottam, támadóink pedig nesztelenül elmenekültek. Hajléktalanoknak köszönhettük, hogy megmenekültünk. Azóta is sokszor gondolkoztam, vajon mi lett volna a vége? Megölnek?
Segítő kezek próbáltak felállítani. Minden porcikámban iszonyatos fájdalmat éreztem. A teljes megalázottság égette ágyékomat. Emlékszem, később órákon keresztül álltam a zuhany alatt, durva kefével próbáltam lesikálni bőrömről az érintések kitörölhetetlen nyomait. Évának nagyobb szerencséje volt. Ővele gondolom utánam szerettek volna foglalkozni, így „csak” levetkőztette és durván taperolta az a két alak, akik őt fogták le. Mesélte, hogy a fejét a hajánál fogva arccal a nedves fűbe nyomták, míg lába között matattak. A fű illatától azóta is kirázza a hideg. Persze a rendőrség nem találta meg a támadókat, pedig állítólag nem mi voltunk az elsők, akikkel hasonló történt. Ezután még jobban elmélyült a barátságunk. Lelkileg nagyon sokat segített. Hiába jártam pszichológushoz, az igazi megnyugvást az jelentette, ha Évával jól kidumáltuk magunkat…
A fiúkkal is komoly problémát jelentett ezután, ha valaki komolyabban közeledett felém. Hosszú idő és sok türelem kellett hozzám és ez nem nagyon jött össze.
Elhessegetem agyamból a szomorú emlékeket. Nem könnyű.
Szörnyű volt a felismerés a múltkori koncerten. Már tudom, ki volt az, aki azt tette velem. Gondolkoztam, elmondjam-e valakinek. A rendőrséget kapásból elvetettem, régen volt és hogyan bizonyítanám? Daninak sem mertem elmondani. Félek, hogy az agya újra elborulna. Nem akarom börtönben vagy temetőben látni.
Ő az első, akivel teljesen felszabadult tudok lenni. Meggyógyított ez a szerelem. Mikor kijött a kórházból, mintha kicserélték volna. Pedig eltörött a jobb karja, több bordája megrepedt, ami legjobban fájt neki, hogy az egyik rúgástól, amit a térdébe kapott; kiújult korábbi sérülése, ami miatt annak idején abbahagyta a bokszolást. Iszonyatos elszántsággal kezdett bele a műhely újjáépítésébe. Bár jobbára csak szervezni tudta a munkákat, így is rengeteg volt a tennivaló. Nagyon sokan segítettek. Még a szűk baráti körön kívül is. Sokáig hetente kétszer háromszor eljöttem meglátogatni, de két hónap után rábeszélt, hogy költözzem hozzá. Nem esett nehezemre igent mondani. Akkora már nagyjából elkészült a műhely, beindult a motorépítés; az egyik munka olyan jól sikerült, hogy eljöttek egy motoros újságtól riportot készíteni. Dani fáradhatatlan volt. Pihenésképpen leült festőállványához, ahol teljesen új témájú képeket kezdett el festeni ép kezével. Míg korábban nagyon sok képen motorokat rajzolt, vagy festett alapos műszaki precizitással, amiből lett is egy – két megrendelése, vagy portrékat rajzolt ismerősökről, addig most kizárólag a természetből vett témát, amit impresszionista stílusban ábrázolt, egyetlen képen sem láttam embereket, vagy tárgyakat. Sokszor mentünk motorral kirándulni kettesben teljesen elhagyatottnak tűnő helyekre. Mániákusan kereste az ember által még nem érintett tájakat, ami nem volt egyszerű. Ilyenkor mindig én vittem a hátsó ülésen rajzlapját. Élveztem ezeket a kirándulásokat.
Három hét után levetette karjáról a gipszet, még aznap motorra ült. Először egyedül ment egy kört, aztán másnap reggel felültetett maga mögé, elhagytuk a várost. A távoli hegyek felé vette az irányt. Gyönyörűen sütött a nap, élveztük az arcunkba csapódó szelet. Imádtam vele motorozni, teljesen új élményt jelentett számomra, mintha egy új világot ismertem volna meg. Kezdtem megérteni, mikor időnként egy orgazmushoz hasonlította azt az érzést, amikor a két kerék alatt szétnyílik az ÚT alattunk, a blokkokból áradó hang elnyomja az unalmas fásultság csendes moraját. Korábban soha nem éreztem magam ilyen felszabadultnak, szinte megrészegedtünk a mellettünk elsuhanó fák és mezők illatától.
Többnyire nyugodt tempóban hajtottunk. Egy óra motorozás után kanyargós hegyi útra értünk. Az emelkedő végén megálltunk egy parkolóban. A korláthoz mentem, ahonnét remek kilátás nyílt az alattunk elterülő mesés tájra. Dani hátulról átölelt, lágyan becézgetni kezdte melleimet. Egyik kezével kigombolta nadrágom, simogatni kezdte a csiklómat, majd bokáig letolta farmerom és bugyim, mögém guggolva hátulról csókolni kezdett, miközben én a korláton könyököltem. Nyelve felváltva vándorolt a puncusom és a fenekem között. Mikor már úgy éreztem, hogy egy pillanat múlva felrobbanok a rám szakadó gyönyörtől, acélos fütykösével erőteljesen belém döfött. Teljesen kitöltötte a puncim. Köldökömön éreztem döféseit. Emlékszem, hogy sikolyaim visszhangot vertek a hegyoldalban. Olyan erős orgazmus tört rám, hogy majdnem elájultam. Teljesen elpilledve támaszkodtam, nem bírtam megmozdulni. Sütött a nap ránk, lágy szellő cirógatta a bőrünket. Teljesen elvesztettem az időérzékemet, egy idő után kihúzta kőkemény vesszejét, majd letérdelve újra nyalogatni kezdett az előző módon. Mikor először ért nyelve a fenekemhez, mámorítóan új érzés szállt meg. Ismeretlen volt ez számomra, korábban még soha nem volt ilyen élményem. Nem is tudtam, hogy ez ilyen izgató tud lenni. Éreztem, hogy nem csak a boldogságban úszom, hanem lábam között szinte tocsogtam saját levemtől. Mikor felállt és hímtagját fenekem nyílásához nyomta; hátranéztem. Kérdőn nézett rám. Kicsit féltem, de rámosolyogtam. Próbáljuk meg! Kezével szétfeszítette popsim, lágyan és lassan tolta beljebb makkját ánuszomba. Iszonyú feszítőnek tűnt az első percekben, azt hittem, felnyársal, de aztán egy idő után az enyhe fájdalom mellett rám tört a kéjnek egy számomra teljesen újfajta íze. Egyre mélyebben hatolt belém, újra hallottam a visszaverődő sikolyaimat a sziklákról. Remegett a lábam, ahogy hátrafeszítettem magam, aztán amikor éreztem, hogy a gyönyör hullámai mindent elsöprően átcsapnak rajtam, iszonyú forróság öntött el belül, ahogy Dani orgazmus folyama elárasztott.
Később egymást átölelve lógattuk lábunk a korláton ülve. Alattunk a mélység hívogatóan tátogott felénk, Dani szeme olyan boldogan csillogott, ahogy korábban még sohasem láttam. Elkezdtünk beszélgetni, korábban már párszor próbáltam a múltjáról faggatni, de ilyenkor mindig elzárkózott, vagy elterelte a szót. Először akadozva, aztán egyre felszabadultabban mesélt.
Nagyon boldog gyermekkora volt, imádta a szüleit, egykeként nevelték, kicsit talán elkényeztetve. Kiegyensúlyozottan éltek, nem voltak gazdagok, de szülei sokat dolgozva megteremtették mindazt, amire szükségük volt. 11 éves volt, mikor balesetben meghaltak. Intézetbe került, egy olyan világba, amit addig hírből sem ismert. Korábbi élete az idő múlásával teljesen elhomályosodott, gyermekkorába sokszor visszatért ismétlődő álmaiban, sokszor fényképszerűen villant be egy régi emlék, de az intézet átformálta a kamaszodó fiút. Rengeteget rajzolt, kézügyességét portrérajzolásként kamatoztatta. Társai között azzal szerzett tekintélyt magának, hogy egy idő után nekiment a nála erősebb fiúknak is. Itt kezdte el az egyik nevelő a boksz alapjaira tanítani. Nagyon sokat edzett, a vézna kisfiúból az idők során izmos férfi lett. Autószerelő szakmát szerzett, majd nagykorúként albérletbe költözött, egy pesti autójavító műhelybe került dolgozni, ahol nemcsak javításokkal, hanem lopott alkatrészek kereskedelmével is foglalkoztak. Ekkor vette meg első motorját; egy 250-es ETZ-t. Egy rendőrségi razzia során az őt üldöző rendőrök elől menekülve karambolozott. Egy hétig kómában volt, majd lassan felépülve életmódot változtatott. A rendőrségi ügyet egy felfüggesztett büntetéssel sikerült megúsznia. Beiratkozott egy esti gimibe, lejárt az egyik bokszklubba edzésekre. Még a kórházban megismerkedett egy idősebb férfival, akivel összebarátkoztak. Együtt jártak ki Ausztriába számítógép alkatrészeket vásárolni, amit itthon jó haszonnal továbbadtak. Egyre jobban ment az üzlet. Komoly kapcsolatokat építettek ki, létrehoztak egy saját hálózatot. Nagyon sok pénzt kerestek. Közben elvégezte a gimnáziumot. Ekkor vette meg második motorját; egy Amerikából behozott 1.1-es Honda Shadow-t. Régi szenvedélyétől hajtva nyitott egy motorjavító műhelyt. A pénzügyi siker azonban társánál rossz irányba vetült; szenvedélyes szerencsejátékos lett. Egyre nagyobb adósságokba lovallta magát, aminek az lett a vége, hogy belenyúlt a cég kasszájába is. Dani túl későn vette észre a bajt; cégük tönkrement, a társát nagyon csúnyán elintézték, miután nem tudott fizetni. A kölcsönöket kifizetve felszámolt maga mögött mindent; maradék pénzéből vidékre költözött és megvette azt az akkor még lerobbant raktárépületet, ahol végre úgy érzi, sikerül magára találnia.
Éreztem, hogy nagyon sokat jelent neki az is, hogy eddigi futó kapcsolatai helyett végre van valaki mellette, aki szereti, és valóban törődik vele; akiben teljesen megbízhat. Jó, hogy ez az emberi lény én vagyok!
A kellemesen indult reggel után vidáman ülünk a motorra. Dani magabiztosan vezet, teljes biztonságban érzem magam, miközben elszáguldunk az autók mellett. Anyuéknál megebédelünk, Laci is otthon van, büszkén mutatja nemrég vásárolt Intruderét. A motorozás ragályos betegség. Dani ad egy-két szakmai tanácsot a gépével kapcsolatban, egy darabig még beszélgetünk, aztán este elmegyünk Évához. Fél órás kevergés után találjuk meg az eldugott lakást. Éva fekete, mélyen dekoltált ruhában nyit ajtót, az egybeszabott ruha kiemeli pompás alakját. Örömmel üdvözöl minket, a könnyű vacsora után kiülünk a teraszra, ahonnét szinte egész Budapestet belátni. Fantasztikus a panoráma, a város csillogó fényei tarkítják a kilátást. Pezsgőt iszunk, Éva nagyon örül nekünk, hangos nevetésünk belevesz az éjszakába, Dani a harmadik pohár pezsgő után kapcsol, hogy motorral már bajosan megyünk haza. Éva rábeszél minket a vendégszobára. Elmeséli, hogy P.-ben a barátai már nagyon várják a jövő heti kiállítás megnyitóját. Sikerült rávennie az egyik híres színész barátját, hogy kísérje el, és meglepetésként adjon egy rövid műsort.
Közben vendéglátónk körbevezet minket a lakásban. Nem semmi kégli; a nappaliból egy másik terasz nyílik, ahol egy elkerített pezsgőfürdő mellett egy kicsi szauna foglalja el a teret.
- Nincs kedvetek szaunázni? – pajkos mosollyal invitál minket.
Talán a pezsgő jótékony hatása miatt is, nem kell nagyon rábeszélni. Gyorsan letusolunk és beülünk a szaunába. Éva levetkőzve is jól néz ki, szoláriumbarna bőre csillog a verejtékcseppektől. Dús mellei között apró patak folyik lefelé. Nézem, ahogy lassan eléri gondosan borotvált szemérem szőrzetét. Rám néz, összenevetünk. Látom, ahogy lopva Danira pillant. Ő hátradőlve fekszik, izmos testén halk táncot járnak az izmok, mikor megmozdul. A kezére tetovált sárkány szinte önálló életre kel. Büszkén nézem. Ez az én pasim. Éva elismerően jelez felém. Dani felkönyököl, ránk néz. Közben férfiúi büszkesége szép lassan felemelkedik ernyedt állapotából, először Évára, aztán rám nézve megállapodik. A megduzzadt vesszőre nézve Éva önkéntelenül nyel egy nagyot. Mielőtt feszültség keletkezne, mindhárman hangos nevetésben törünk ki.
Lehet, hogy a pezsgő az oka, de nem vagyok féltékeny. Sőt, hogy őszinte legyek, sokszor eszembe jut az a Balaton parti éjszaka, mikor hármasban voltunk. Soha nem éreztem magam leszbikus alkatúnak, de az a véleményem, hogy alapvetően majdnem minden nőben megvan a hajlam, csak legtöbben egész életükre magukba fojtják.
Azért kicsit meglepődök, mikor a szaunából kifelé menet Éva kemény mellbimbóit hátamnak dörzsöli. Hirtelen ötlettől vezérelve megállok és egyik kezemmel hátranyúlva lágyan megmarkolom a punciját. Mögöttem marad, egyik kezével átnyúl derekam mellett, és lágyan simogatni kezdi a mellem, ujjaival időnként összecsippenti kemény bimbóimat. Egész testemen remegés fut végig, mikor másik kezével lábam közé nyúl. Forró bőrünk gőzölög a szaunától, testünk sikamlós. Dani közben a pezsgőfürdő szélén ülve néz minket, marokra fogott meredező péniszét nagyon lassan húzogatja le és fel. Le és fel, és közben nem veszi le a tekintetét rólunk. Mi is átszellemülten nézzük, középső ujjamat Éva hüvelyébe dugom. Halkan felsóhajt. Aztán leültet a medence szélére Dani mellé, széttárja lábaim, ő négykézláb a földön, nyelve eltűnik puncimban, olyan finoman nyal, nem bírom sokáig, abban a pillanatban, amikor Dani hátulról Évába hatol; hatalmasat élvezek. Elrévülten nézem, ahogy Éva feje a mellemen ütemesen reng, követve Dani lökéseit. Az egyik lökéstől egyensúlyomat vesztve hátraesek a vízbe, a többiek utánam, nagyot nevetünk, lefröcsköljük egymást, aztán Évát ültetem a víz szélére, nagyon finom a puncija, Dani hátulról belém hatol, mozgásából érzem, hogy ő sem bírja már sokáig, mikor Éva szinte könyörögve megszólal:
- Dani kérlek, nagyon szeretnélek a számban érezni!
Eleget tesz a kérésnek. A medence széléhez áll, Éva lágyan szopni kezdi a hatalmasra nőtt fütyköst. A számban a punci szinte elolvad, ontja magából a finom nedvet. Hangosan szürcsölöm, amíg a gyönyörtől a teste megrázkódik. Felnézve látom, hogy Dani is ekkor élvez el, Éva hagyja, hogy az első permet az arcát érje, aztán rábukik, és addig szívja, amíg a maradék ondócseppek is el nem tűnnek. Elbűvölten nézem, ahogy kiveszi szájából és nyalogatja a kókadó bájdorongot. Csatlakozom hozzá, lenyalom szeméről a ráfröccsent ondót, nyelvem bedugom a szájába.
Egy óra múlva még mindig a vízben ülünk. Kezünkben pezsgőspohár, ernyedten élvezzük, ahogy lábunk közül feltör a levegőbuborék. Dani rágyújt egy cigire; élvezettel szívja le a füstöt. Bizsergető hallani, ahogy Éva meséli, mennyire szereti a sperma ízét. Számára az a legnagyobb élvezet, ha a szájába élveznek. Sokszor erről fantáziál, miközben magát simogatja. Ennek hatására új játékot találunk ki; melyik lány bírja tovább a víz alatt a farokszopást. Felváltva merülünk Évával, aminek a vége az, hogy az egyik levegővétel után nem bírom tovább; beleülök Dani ölébe, közben Éva nyelve a számban, keze a melleimet markolássza. Ezúttal az erőteljes lökésektől olyan hirtelen tör rám az orgazmus, hogy beleharapok nyelvébe. Aléltan hátradőlve látom, hogy ő is lovagló ülésbe helyezkedik, ütemes mozgásuktól kicsap a víz. Meg sem bírok mozdulni. Éva hatalmasakat sikolt, majd mikor látja, hogy Dani arca kezd eltorzulni a közelgő kéjtől, leugrik, a fiú csípője kiemelkedik a vízből, előtűnik a hatalmas vessző, testén megfeszül minden izom, Éva nyelve a makk végén, miközben kezével megmarkolva erőteljesen kiveri a vöröslő farkat. Mind a ketten üvöltenek a rájuk törő kéjtől, a kilövellő sperma nagy részét elnyeli Éva mohó torka, a maradék ondó lágy lebegésbe kezd a víz felszínén.
Másnap délelőtt hármasban ébredünk. Én fekszem középen. Éva felkel. Így reggel is tökéletesnek látszik barna teste. Telt mellei ruganyosan megrázkódnak, miközben magára kapja köntösét. Ágyba hozza a forró kávét. Arcán nyoma sincs az előző éjszakának. Dani szemei nehezen tisztulnak, ágyban fekve töltjük a délelőtt hátralevő részét, miközben Éva ebédet főz. Kaja után erőtlen célzást teszünk arra, hogy nekünk tulajdonképpen menni kéne, de házigazdánk marasztaló szavai meggyőznek bennünket; elhatározzuk, hogy másnap reggelig csak lazítunk. Egy kiadós pihenés már úgyis ránk fért. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a féltékenység legapróbb szikrája sincs bennem, de mivel nekem is nagyon jól esett minden, ami az éjjel történt, és Éva amúgy is olyan közel áll hozzám, így magamba fojtom azt a képet, ami néha eszembe jut; ahogy egymással szeretkeztek. Ami tetszik az egészben, hogy mindannyian nagyon természetesen tudunk viselkedni. Mozdulatainkban és szavainkban nyoma sincs feszélyezettségnek. Így aztán az este megint a jacuzziban ér minket. Száraz fehérbort iszunk, majd Éva füves cigit vesz elő, amit szájról szájra adunk. Teljesen elszállok. Olyan lazának és boldognak érzem magam, hogy bárki megszólal, hangos hahotában török ki, bármit is mond. A többiek is hasonló szinten vannak. Valaki látna minket, azt hihetné, hogy ez a három hülye biztos megbolondult, hogy állandóan röhög. Barátnőm dominaként lép fel, azt mondja, azt kell tennünk, amit ő mond. Kiültet minket a jacuzzi szélére, majd felváltva ingerel minket orálisan. Az éppen egyedül levőnek maszturbálnia kell. Nagyon engedelmesek vagyunk. Kíváncsian nézem Éva szopási technikáját; nyelve lassan vándorol a dákó hegyétől a golyókig, minden területen hosszan elidőzve. A pasim arcát nézve el kell ismernem, hogy lehet, hogy tudok még tanulni. Mielőtt Dani elélvezne, Éva most az én lábam közé bújik, leheletfinom csókokkal ontja el a csiklómat, miközben ujjait feldugja hüvelyembe. Érzem, hogy a kisujja lágyan becsúszik popsim nyílásába. Nem tudom tovább türtőztetni magam, fejét magamhoz szorítva elélvezek. Éva most beleül Dani ölébe, szinte mozdulatlanul ül, mégis a reagálásból úgy tűnik, hogy a hüvelyizmaival alapos munkát végez. Mikor Dani jelzi, hogy már nem bírja tovább, Éva kicuppanva az ágaskodó vesszőből, lefekszik a jacuzzi melletti puha szőnyegre, magához int, fejem lenyomja felhúzott lába közé, miközben parancsoló hangon megszólal:
- Nyald a csiklómat! Erősebben! Gyorsabban! Jó! Nagyon jó! – hangja egyre elcsuklóbb.
Hirtelen éktelen üvöltésben tör ki. Olyan erősen szorítja orgazmusa közben a fejem, hogy ha akarnék se tudnék szabadulni. Majd felállítja Danit, és szopni kezdi.
- Virágszálam, Te hátulról! – parancsol rám újra.
Dani fenekéhez megyek, széttárom a lábait, nyelvem bedugom a mélyedésbe. Pár másodperc múlva hangos hörgésekkel elélvez. Lábai között nézem, ahogy Éva a lankadó fütyköst is csak szívja, szívja…
Még egy napot maradunk. Aztán következő nap reggel, indulnunk kell haza. Gyorsan telik el a hét. Pénteken az egész csapat motorra szál. Felkerekedünk P.-be. Félelmetes, ahogy a sok motor egymás után beparkol az épület elé. Egy motor már áll ott. Vajon ki lehet az a motoros fickó? Csak nem Szájmon? Ide csak nem volt pofája eljönni. Bemegyünk. Sokan eljöttek a megnyitóra. Csendes morajt vált ki jövetelünk. Dani arcán most látok egy kis feszültséget. Az egyik sarokban Szájmon áll. Kedélyesen beszélget pár középkorú férfival. A fiuk felmordulnak. Szájmon észrevesz minket. Annak ellenére, hogy nem látom a haverjait, a félelemnek a szikráját sem látom a szemében. Gúnyosan tekint végig rajtunk, Danival néz farkasszemet, majd rám pillantva különös fényt látok megvillanni a szemében. Hirtelen elénk libben Éva, puszi puszi, közben sokat mondóan ránk kacsint. Nincs időnk beszélgetni, kezdődik a megnyitó. Nyitó szavai után, a helyi polgármester köszönti az egybegyűlteket, majd a beígért színész kezdi meg a műsorát. A falakon körben festmények, az egyik sarokban Dani képeit is felfedezem. A csendet meg-megtörik az érces szavak, mindenki csendben figyel. Kezdek reménykedni, hogy nem lesz balhé. Hiú remény, mert ebben a pillanatban mintha egy tucat traktor érkezne. Az üvegen át kitekintve látjuk, hogy egy csomó motoros túráztatja a gépét az épület előtt. Ezért volt Szájmon arcán a gúnyos mosoly! A hangzavarban a műsor félbeszakad, az emberek felháborodottan mutogatnak kifelé. Látom, hogy a Szájmon mellett álló idősebb férfi felháborodva magyaráz neki. A polgármester izgatottan telefonál. A meghívott színész csendesen áll mellettünk. Dani int a fiuknak; kimennek. Évával az ablakhoz rohanunk. A helyi fickók továbbra is húzkodják a gázt, a motorok fel- felbőgnek, a fiúk vészjóslóan közelednek feléjük. Mielőtt kitörne a verekedés, szirénázó rendőrautó érkezik. A Szájmon mellett álló férfi és a polgármester kirohan az épület elé, gesztikulálva magyaráznak. A rendőrök nem erőltetik meg magukat; az autónak támaszkodva várják, hogy történjen valami. Valószínű, hogy jóban vannak a helyi motoros csapattal. Aztán a motorok hirtelen leállnak. A két idősebb férfi visszaküldi Daniékat, majd kisvártatva ők is bejönnek. A kinti fickók csendben ülnek a motoron. Szájmon készül kimenni hozzájuk, mikor a polgármesterrel bejött férfi útját állja:
- Fiam, ez volt az utolsó húzásod! Betelt a pohár! Menj ki a haverjaidhoz és tűnjetek el innen! A többit otthon megbeszéljük!
Az öregnek Szájmon arcából ítélve lehet tekintélye, mert minden az elhangzottak szerint történik. Egyedül a rendőrautó marad. Lassan helyreáll a rend, Szájmon apja elnézést kér a történtekért, az emberek zajongva tárgyalják a történteket. Éva gyorsan eltűnik, majd kisvártatva mindenkit a büféasztalhoz invitál, ahol két fehérruhás fiatalember bontja a pezsgőket a hidegtálak mellett. Dani szorosan átölel, arcán lassan oszlik a feszültség. Az átélt idegességtől görcsöl a gyomrom. Nehezen találom meg a mosdót az épület túloldalán. A nagy zsivaj után furcsa a csend. A sötét folyosókon lépteim zaja verődik vissza a falakról. Furcsán megborzongok. Rossz előérzetem van, a félelemtől libabőrös vagyok. Eszembe jut, hogy visszarohanok Dani ölelő karjai közé. Az biztos megnyugtatna. Aztán elhessegetem magamtól a gondolatot, végül is csak pisilni megyek, ez a rám tört hisztéria meg biztosan az átélt feszültség miatt van. Végre megtalálom a WC-t. Benyitok, sehol senki. Benézek az összes fülkébe; mindegyik üres. Ennek ellenére is egyre idegesebb vagyok. Mintha egy horrorfilmben lennék; mindjárt jön a gonosz. Megijedek egy ijedt arcot látva, csak lassan jövök rá, hogy saját magam látom a tükörben. Mély levegő. Kislánykoromban, mikor balettozni jártam; fellépés előtt tele voltam feszültséggel, az idős tanárnő tanított meg, hogy ilyenkor a legjobb módszer, ha becsukod a szemed, nem gondolsz semmire, ami körülötted zajlik, és nagyon mélyeket lélegzel. Ez mindig bevált. Nyugodj meg Virág – mondom magamnak -, csorgatsz egyet, aztán máris rohanhatsz vissza. Nyugi kislány. Benyitok az egyik fülkébe, mély levegő, mintha zajt hallottam volna, de lehet, hogy már hallucinálok, félig letolom farmerom, mikor eszembe jut, hogy bezárom az ajtót, kezemmel a zár felé nyúlok, amikor hangos robajjal rám szakad minden, félig ráesek a kagylóra, felettem az ismerős, gyűlölt szempár, fröcsög a nyál a szájából, mint aki megveszett. Letépi az ingemet, a gombok kacagva rohannak szét a koszos padlón, mellbimbóm megmerevedik, ahogy keze durván megmarkol, egyik kezemmel a hideg járólapot támasztom, testem félig kifordult helyzetben, a kagyló belevág derekamba, ez a szemét meg rajtam térdel, meg sem bírok mozdulni. Kiáltani akarok, Dani segíts!, de képtelen vagyok a rémülettől megszólalni. Hirtelen eszembe jut minden, az összes megaláztatott helyzet, a fájdalmak, a rám törő félelemtől nem tudom visszatartani magam; érzem, ahogy vizeletem átáztatja bugyim, majd folyik lefelé combomon. Messziről hallom a hangokat:
- Te szemét kis kurva, végre a kezem között vagy! Most jöttem rá, hogy honnan voltál nekem olyan ismerős! Ugye tudod kurva, hogy most véged?!
Torz arcából nyálcseppek landolnak arcomon. Megmarkolja nyakam, a másik kezével kiszabadítja ágaskodó farkát. Csak ezt ne! A szorítástól már nem kapok levegőt. Próbálom eltolni kezét, egy hatalmas ütéstől félig elájulok. Érzem a vér ízét a számban. Fuldoklom, kezeim tehetetlenül lógnak testem mellett. Nem bírok már megmozdulni sem, minden erő kiszáll belőlem. Eszembe jut gyermekkorom, egy csomó régi élmény átsuhan rajtam. Csukott szemmel várom a véget, mikor a szorítás a nyakamról megszűnik, hörögve kapkodok levegő után. Szájmon eltűnik látókörömből, hangos kiáltásokat hallok, dulakodást. Porcelánreccsenés, üvegtörés, tompa puffanás, csend. Összegömbölyödve fekszem a padlón, valaki átölel, magához húz. Dani. Zokogva bugyognak elő belőlem a szavak:
- Ő volt az Dani! Ő volt az, aki régen megerőszakolt!
Összefüggéstelenül beszélek, felsegít, megtépett ruháim visszahúzza remegő testemre. Kitámogat. Mosdókagyló a padlón összetörve, spriccel az előtörő víz. A sarokban Szájmon fekszik ködös tekintettel. Emberek jönnek, felismerem Hobót, Lólábot, majd Évát. Szájmon hirtelen felugrik és kirohan, elsuhanva a bejövők mellett. Dani rám néz; tekintetében a fájdalom és a gyűlölet vív ádáz harcot. Óvatosan átsegít Hobóék karjába, majd kirohan az ajtón. Kiabálni akarok utána: Dani ne, ne menj el!, de hangom erőtlenül megakad számban. Még hallom Éva hangját, aztán sötétség vesz körül; elájulok.

------------------------------------------------------------------------



Már megint ez a szemét kölyökképű. Ezt is ki fogom nyírni! Rohanok kifelé a sötét folyóson. Pedig már majdnem sikerült elintézni azt a kis kurvát. Ma ismertem fel abból, ahogy a megnyitón rám nézett. Már láttam valahol ezt az arcot… és akkor beugrott. Régen, mikor Pestre jártam egyetemre, az akkori haverokkal sokszor elkaptunk magányos nőket. Jó kis móka volt. Ez a kis kurva is bejött egyszer a csőbe a barátnőjével. Kár, hogy megzavartak minket. Most meg ez a szemét nem hagyott. Megölöm őket! Vérzik a szám, kitörött egy fogam, egy másik meg meglazult. Kiköpöm számból a véres nyálat. Kiérek az épületből, felpattanok a motorra. Kikapar a hátsó kerék, mikor nagy gázzal elindulok. A fiúk biztos a klubházban vannak. Az előbb hamar elpucoltak. Az a két zsernyák jó haver; nem hiszem, hogy alánk tettek volna. Az öreg teljesen meghülyült ma. Kicsit meg is ijedtem. Annyira azért nem, hogy a hátsó bejáraton vissza ne mentem volna. Igazi ragadozónak éreztem magam, aki a sötétben lapulva vár a zsákmányára.
Nagy sebességgel hajtok, de meghallom mögöttem egy másik gépnek a hangját. A tükörben látom, hogy követ a szarházi. Örömmel látom, hogy egyedül van. A klubházban megint megkapja a magáét. Végleg. A hosszú egyenes végén visszakapcsolok, éles jobb kanyar jön. Már teljesen itt van mögöttem. Hallom, ahogy a dugattyúkból az el nem égett üzemanyag hangos durranással távozik. Későn veszem észre a felverődött murvát. Az első kerék oldalra csúszik, a kormányt egyenesbe rántom, de a hirtelen irányváltástól elveszítem egyensúlyom; a súlyos gép az oldalára fekve csúszik a szemközti árok felé…

Iszonyatosan fáj az oldalam. Bal lábam nem érzem. Látom, hogy beszorult a lábtartó alá, lábfejem furcsán kitekeredve. A kilyukadt tankból vékony sugárban folyik a benzin. Rá a bőrruhámra. Rémülten szabadulni igyekszem. Nem sikerül, lábam továbbra is beszorulva, a nehéz vas meg rajtam. Félek. Iszonyatosan félek. Anyám, hol vagy most? Gyere, segíts! Orromban összekeveredik a benzin és saját verejtékem szaga. Felnézek. A fickó ott áll mellettem. Motorja távolabb letámasztva. Most közelebb jön. Talán segíteni fog… - gondolom -, mikor meglátom a szájából kiálló cigarettát. A bőrruhán átfojt benzin enyhén marja a bőröm. Szörnyű gondolat hasít belém. Melyik filmben láttam ilyet? A Mad Max? Furcsa, hogy előre érzem az égett hús szagot. Reszketek a félelemtől. A fickó egykedvű arccal néz a szemembe. Még látom, ahogy nagyon lassan előveszi zippo öngyújtóját. Aztán elsötétül előttem minden…

------------------------------------------------------------------------



A tenger vad hullámait lágy csobbanássá szelídítik a cápafogakként kiálló sziklák. A kicsiny öblökben már megszelídülten folyik vissza a háborgó víztömeg. Egy kisfiú próbál kijutni a sekély vízből, de a hullámok visszarántják. Idősebb nő rohan mosolyogva segíteni. A partra érve a kisfiú a többi gyerekhez rohan. Homokvárat építenek. Lustán kinyújtom elgémberedett lábaimat. Tárcámból előveszek egy cigarettát. Kezemben öngyújtóm lángja kéken izzik. Ilyenkor néha eszembe jut Szájmon, ahogy összetört motorja alatt nyögdécselve fekszik. Már több mint fél év telt el, de élénken él bennem az a pillanat, mikor megláttam a halálos rémületet őrült szemében. Persze akkor is, ahogy most is, csak a cigimet gyújtottam meg. Több lány jelentkezett a rendőrségen, még a barátnője is ellene fordult. Egy csomó fényképet találtak a lakásán, még a haverjait is letartóztatták. A kórház után börtönbe, majd elmegyógyintézetbe került.
Felállok, leporolom farmeromról a homokszemcséket. Felülök a vasra, az első forgatásra ütemesen dolgozni kezd a két henger. Gyönyörű a hangja. A bámészkodók arcán úgy látom, nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel. Lassan gázt adok, a motor fordulatszáma engedelmesen megugrik, beteszem egyesbe, majd húzok egy kövér gázt. A parti úton nagy a forgalom. Az autósok többsége lehúzódva enged előre. Óvatosan vezetek, sűrűn pislantva a tükörbe. Egy egyenes útszakaszon eltűnnek az autók. Hirtelen mellém húz az eddig mögöttem jövő chopper. Egymásra nevetünk Virággal, aki büszkén feszít újdonsült motorján. Dögösen néz ki a csaj, hosszú, vöröslő haját lágyan simogatja a tengerparti szél. Mosolygó szemét alig látom a napszemüveg alatt.

Bizsereg a bőröm. Tépked a szél, az apró tűszúrásoktól olyan eufóriám van, mintha narkóval nyomtak volna tele. Lábam között a V2-es motor úgy duruzsol, hogy az út menti fákat lassan felülről látom. Teljesen elszállok ettől az érzéstől. Lobogó hajam utat mutat.

Dübörög az út alattunk.





2003. február

Cím: Dübörgő utakon
Kategória: Novella
Alkategória:
Szerző: Somogyi Ottó
Beküldve: March 26th 2006
Elolvasva: 2987 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Novella főoldalára | Megjegyzés küldése ]