... megidézem Kosztolányit
Játszani, játszani szeretnék,
ha úgyis játék az élet,
de akkor mire jó a játékelmélet?
Én színekkel játszodtam mindig,
lezárva apró tintatartókba,
szépírás órákon gyöngybetűkkel írtam
és krétaporral mindent teleszórtam.
Hiába tanultam, hogy a fehérből
törik a szivárvány s minden árnyalat
csak rezgésszám, egy talány,
életemre, – e nagy füzetre –
mindig esett egy folt,
hiába akartam vonatot, hajót,
ajándékot s mindenféle jót.
Borból, vízből mértékkel
tölteni nem szeretnék,
mert ez már a valóság
íze lenne és nem játék.
Nem szeretnék még
játszani atomreaktorokban
robbanást, sem felszálló
színes páragőzt,
nem szeretnék így
élni, élni mindörökkön
sugárzó virágok közt
feküdni lenn a földön,
rettegve, fuldokolva
a halálosan színes
radioaktív porban.
(2011. április 11)