Az óceán partján egy lepedőn fekve,
már előtte, bőven, naptejjel bekenve,
és körülöttem a finom szemcsés homok.
lábaim alatt óceáni hullámok.
A homok szemeket felröppenti a szél,
amely jelenség a részükről gyengeség,
a vízcseppek pedig óriási hullámként,
már homokot visznek ennek csapásaként.
Elmélkedem a homokról és a vízről,
és ezek eltérő viselkedésükről,
alkotóik kicsi volta ellenére,
a gyengeséget vagy erőt képviselve.
Bár tudott, hogy nem a színük a mérvadó,
mivel ez csak egyszerű látszat okozó,
hiszen az az erő, mely összetartja,
és mindvégig célja felé irányítja.
Hiszen a vízzel már átitatott homok
keményen ellenáll a külső erőknek,
mivel a célja ezzel a megmaradás,
vagyis a fogyás elleni ellenállás.
Álmoknak és vágyaknak a sokasága,
információimnak az óceánja,
célom mindig ezek megvalósítása,
és ezzel a helyes út megválasztása.
Mivel a szívből eredő lelki hullám
feltörő vágyaimat tudatosítja,
és a tudatalattimból kiválasztja
azokat, melyek célként eggyé tapadnak.
