A kulturált élet egy egységes fogalom. Élet és kultúra összefonódása, külön-külön jól meghatározható, de kölcsönhatásuk folytán szétválaszthatatlan. Az élet nem más, mint cselekvések sorozata, az anyagi és szellemi értékek létrehozásában, az önfenntartásért. A kultúra ezen értékek összességét jelenti. Nem elvitatható az élet elsőbbsége, mivel cselekvés nélkül nem jöhetett volna létre érték. Nem áll fent ebben az esetben a tyúk-tojás elmélet dilemmája. A kulturálatlan élet abszurditás, az emberi tudat tagadása, nem lehet igényesség nélkül cselekedni, értéktelen dolgokat létrehozni, amire életünknek nincs szüksége.
Az emberi anyag, szellem és lélek harmóniában kell, hogy legyenek, a feszültségek, a túlzott stressz elkerülése végett, egy boldog életvitel fenntartásáért. Szellemiségünk által tudatosodnak az információk, beépülve lelkünkbe meghatározói lesznek viselkedésünknek, a társadalomhoz való viszonyulásunkhoz, kultúránk mércéjeként.
Művelődés nélkül nincs kultúra, a zene, az irodalom és a művészet azok, amelyek pillérei kulturális életünknek. Szükségét érezzük, minden kényszerűség mellőzése mellett, hogy lelki világunkat gazdagítsuk, nemesítsük, az igényességre támaszkodva. Ebben nyilvánul meg közösségi tudatunk, teremtési akaratunk. Kultúránk biztosítja hozzáállásunkat, igényességünket életünk bármely területén. A nem létezőből, azaz a nem anyagiból, a térből nyerünk olyan erőt és energiát, amely lendületet ad a problémák megoldásához, fejleszti kreativitásunkat, lelkünk ráhangolódásával a művészet általi sugallatokra. Az ember egyéni, nem mindig azonosul az alkotói elvárásokhoz, de mindig kiragadja azt az értéket, ami gazdagítja lelki világát, és lendületet ad egy olyan értelmezésre, sugallatra, ami egy újabb teremtés kezdete lehet. Ez az okozat egy új ok létrehozójává válik, egy tudatos ellenőrzés folytán, tanulásból fakadó feltételes reflex elindítójaként. Ez nem inger, hanem érzelmi hozzáállás, a közömbösségből való kiszakadás, az önismereti egyensúly helyreállítása. Az intelligencia szint emelésével, viselkedésünk tudatossá tételével, mikor a tükörbe nézéssel látunk, és nemcsak nézünk, mint a kutya az ilyen esetben. Indulatok fékezésére, szeretet gerjesztésre hajló állapot elérése, empátia keltő hozzáállás, társadalmunkat képező embertársainkhoz. Ez az igazi élet, mely alapja a kulturális hozzáállás.
