12.
- Szóval ez történt tegnap.
- Nagyszerű! - felelte Mária, Vali legnagyobb meglepetésére.
- Nagyszerű? - Mi a nagyszerű ebben? Hiszen tudom én is miért izélget a püspökség.
- Igen, ez eddig így is volt, de már nincs félnivalóm. Hamarosan pontot teszek ennek az egésznek a végére.
Mint egy végszóra kopogtak, és Varjassy lépett be. Fejbiccentés kíséretében köszönt majd anélkül, hogy hellyel kínálták volna, leült.
- Jó reggelt Varjassy úr! Talán foglaljon helyet - köszöntötte Mária, némi gúnnyal a hangjában. - A helyettesem épp most tájékoztatott, hogy a püspökség kifogásolta a leszállított virágok és koszorúk eredetét. Biztosíthatom, hogy minden általunk szállított áru, a kertészethez tartozó telephelyekről származik.
- Mondani mindent lehet kedves Mária - válaszolt behízelgő hangon a férfi. - De vajon bizonyítani is tudja?
- Én bizonyítsam? Hiszen ön állítja, hogy megszegtük a szerződést. Talán önnek kellene bizonyítani az állítását.
- Tudjuk bizonyítani. Nyugodt lehet, nagyon is tudjuk.
- Nyugodt vagyok. Csupán azt kérdezném, hogy mit vár tőlem?
- Nos, mivel ezt a vitát itt és most nem fogjuk tudni lezárni, az lenne a tiszteletteljes kérésem, hogy jövő kedden a püspökségen folytassuk a megbeszélést. A püspök úr előtt tudja tisztázni a kialakult helyzetet.
Varjassy azt várta, hogy a nő azonnal tiltakozni kezd, vagy ürügyet keres, miért nem tud elmenni. Hallotta, hogy pár hónapja tucatnyi ilyen meghívás elől bújt ki, mondvacsinált kifogásokkal, és pusztán a püspökség nevének említésére, pánik lett úrrá a nőn. Most azonban meglepetésére Mária mosolyogva felállt úgy nézett le az ügyvédre.
- Természetesen, ha kapok egy hivatalos meghívást, akkor elmegyek. Kérem azt is, hogy pontosan írják le mi lesz a megbeszélés tárgya, valamint, ha bármi kifogásuk merült fel az általunk szállított áruval, azt is részletezzék. Most pedig, ha megbocsájt Varjassy úr, rengeteg dolgom van. Köszönöm, hogy tájékoztatott.
A férfi meglepetten és leforrázva állt fel, és mivel a nő nem nyújtott neki kezet, esetlenül meghajolva köszönt el.
- Viszontlátásra Mária! - némi gondolkozás után még hozzátette. - Gratulálok a kisfia születéséhez.
- Igazán köszönöm! Ön az első, aki gratulál a püspökség nevében.
A férfi rákvörösen lépett ki az ajtón. Amikor betette maga mögött az ajtót a két nő hangos nevetésben tört ki.
* * *
Mária kitolta a babakocsit a kapun és lassan komótosan megindult a közeli park felé. Letelepedett egy árnyas fa alatt meghúzódó padra és élvezte a lombok által megszűrt nap cirógató melegét. Kezdte megszeretni ezeket a sétákat. Ilyenkor elfeledett minden rosszat, ami csak az utóbbi időben érte. Hirtelen megszólalt a mobilja. Gyorsan előkapta, hogy az éles csengő hang fel ne ébressze kisfiát. Meglepetésére Zsuzsa hívta.
- Szia Zsuzsikám. Csak nincs valami baj? Hiszen úgy volt, hogy este beugrasz. Közbejött valami?
- Az jött közbe, hogy már itt vagyok a városban. Nem lehetne, hogy most felugorjak?
- Az a helyzet, hogy a parkban vagyok a kicsivel. Tudod mit, a "Kávézó a bagdadi kalifához"-ban találkozzunk. Tudod, ahol legelőször vártalak. Vendégem vagy egy kávéra és egy nagy adag fagyira is.
- Rendben! Tíz perc múlva ott leszek.
Mária a kávézóhoz érve a teraszon telepedett le, a babakocsit maga mellé húzva élvezte az arra haladók kíváncsiskodó tekintetét, ahogy bekukucskálva a kisfiát megcsodálták. Milyen ijedten ültem itt valamivel több, mint fél éve - gondolta. - Akkor is Zsuzsát vártam, de elbújva, remegve.
- Szia! - Köszönt rá Zsuzsa. - Hadd nézzem ezt a gyönyörűséget! - azzal lehuppant Mária mellé. Miközben a pincérnő felvette a rendelést Zsuzsa egy papírmappát vett elő és átnyújtotta.
- Ezt neked hoztam.
Mária kivette a mappában található iratokat és figyelmesen tanulmányozni kezdte. Teljesen belemerült az olvasásba, Zsuzsa ez alatt a kávéját szürcsölte.
- El sem akarom hinni…
- Pedig minden sora igaz, mindennek utána jártam. Beszéltem az érintettekkel, és azt mondták, ha szükséges, hívd őket bártan.
Mária újra átfutotta az iratokat majd hangosan fuldokolva nevetni kezdett.
* * *
- Eminenciás uram, megérkezett Novák Mária. Az ügyvédnő is vele van.
- Vezesse be! Az ügyvédnőt ne, csak a Novákot.
- Igenis eminenciás uram - azzal a titkár kisietett a szobából. Kisvártatva újra nyílt az ajtó és Mária lépett be, nyomában Enikő, akit ugyan a titkár megpróbált visszatartani, de hasztalan.
- Én csak önt hívattam - mordult Máriára a püspök.
- Én pedig elhoztam a jogi képviselőmet, ahogy önnek is itt vannak az ügyvédei. Mi kifogása van tehát az ellen, hogy a kertészet is igénybe vegye saját jogi képviselőjét?
- Ez egy üzleti tárgyalás!
- Igen, tudom! Ezért hoztam el az ügyvédnőt, és gondolom ezért vannak itt az ügyvéd urak is.
A püspök igyekezte palástolni dühét, hiszen érezte, hogy nem tudott a nő fölé kerekedni. Gondolatai cikáztak, és amit magában végig gondolt, az nagyon nyugtalanította.
Ez a nő nagyon megváltozott. Magabiztos és határozott lett. Az a másik a Good Titings-től, az tette ilyen magabiztossá. De majd én megtöröm. Meg kell törnöm!
Minden szem várakozóan rászegeződött. Várták, hogy ő nyissa meg a tárgyalást. A férfi zavartan megköszörülte a torkát, mosolyt erőltetett az arcára, végül megszólalt.
- Köszönöm, hogy idefáradtak, hogy a felmerült problémát tisztázni tudjuk. Megkérem Varjassy ügyvéd urat, hogy mondja el aggályainkat. Az ügyvéd bólintott és egy halom iratot vett elő a táskájából, de mielőtt belekezdett volna mondandójába, Enikő megelőzte.
- Bocsássanak meg, de ki vezeti a jegyzőkönyvet?
A püspök felhúzta a szemöldökét. Átkozott némber, ezt igazán elfelejthetted volna - gondolta a püspök, hiszen a tárgyalás előtt megbeszélte a két ügyvéddel, hogy jegyzőkönyvet nem vezetnek, azonban, ha a másik fél ragaszkodik hozzá, nem mondhatnak nemet.
- Nos, ha elfogadják, én Máriát javaslom - biccentett a püspök felé az ügyvédnő. A püspök kényszeredetten mosolygott. Mária a táskájából előkotort egy diktafont, bekapcsolta és az asztalra tette.
- Akkor hallgatjuk ügyvéd úr! - mosolygott Enikő Varjassyra, akit szemlátomást kizökkentett ez a kis közjáték. Azonban sok éves rutinja hamar átsegítette az ilyen és ehhez hasonló dolgokon. Nem véletlenül volt évek óta szerződése a püspökséggel. Nem úgy a püspököt.
- Ez mi? - mutatott a diktafonra.
- Jegyzőkönyvről volt szó, nem hangrögzítésről. Ehhez nem járulunk hozzá. Mária kénytelen volt eltenni a készüléket, amit persze véletlenül elfelejtett kikapcsolni. Táskájából egy jegyzetfüzetet és tollat vett elő. A püspök diadalmasan bólintott. Varjassy megköszörülte a torkát és kenetteljesen belekezdett mondandójába.
- Hölgyeim, uraim! Mind tudják, azért kerül sor erre a megbeszélésre, mert a megrendelő, jelen esetben a püspökség, azt állítja, hogy a beszállító megszegte a szerződést. Miután a szerződés, általános szerződéses feltételek 12.4. pontja szerint a beszállító csak saját termesztésű virágokból származó vágott virágot, illetve ilyen virágokból készített termékéket szállíthat megrendelőnek. Tehát…
- Csak, hogy ez az állítás pontatlan - vágott a szavába Enikő. - Ha egyéb kifogásuk nincs a szállítással kapcsolatban akkor örömmel közlöm, hogy mi valóban csak a kertészet által termesztett virágokat szállítottuk.
- Mi viszont bizonyítani tudjuk, hogy a Molnár utcai virágkertészet virágaiból is szállítottak azóta, hogy megemeltük a szállítandó mennyiséget. A szerződéskötéskor nyilatkozniuk kellett, hogy önök képesek önerőből kielégíteni a püspökség rendelését.
- Tisztelt ügyvéd úr! Eminenciás uram - biccentett Enikő a püspök felé. - Azt kell mondanom, hogy mind a két állítás igaz.
- Megmagyarázná ezt nekünk? - szólt közbe Varjassy.
- Nagyon egyszerű. A Molnár utcai kertészet is a miénk. Vagyis a szállított termékek eredetével nem szegtük meg a szerződést.
- Nekem írásos bizonyítékom, jelen esetben a cégkivonat áll rendelkezésemre. Abban nem az ön ügyfele a tulajdonos - csapott le Enikő szavaira Kováts ügyvéd, aki eddig csak néma szemlélője volt a vitának.
- Megnézhetem? - kérte el Enikő a papírokat. Átfutotta, majd mosolyogva adta vissza.
- Tisztelt kollegám, ez a cégkivonat több mint egy hónapos.
- Vagyis azt akarja mondani, hogy az óta megvették a céget?
- Bérbe vettük, határozatlan időre. Az ezzel kapcsolatos minden hivatalos eljárást elintéztük.
A két ügyvéd tudta, hogy ezzel jogilag legalizálták a másik kertészetből származó beszállítást. Azzal is tisztába voltak, hogy ellenkező esetben sem sokat tehetnének. Egy ilyen bírósági eljárás hosszadalmas és a bíróság előtt nehéz magyarázatot adni miért olyan fontos a virágok eredete, ha a minőséggel nincs gond. Ezzel szemben a püspök indulatosan pattant fel a helyéről, és magából kikelve Enikőnek és Máriának támadt.
- Hó-hó hölgyeim! Nem addig van az! Ezt bíróság előtt kell bizonyítani.
- Kérem, ahogy óhajtja eminenciád. Mi hajlandóak vagyunk erre, ha a püspökség nevetségessé akarja tenni magát - szaladt ki Mária száján az indulatos válasz. A püspöknek több sem kellett. Üvöltve válaszolt.
- Van egyéb is. És ez már elég lesz. Önök korábban csillagkorompenésszel fertőzött virágot szállítottak.
Hirtelen olyan csend támadt, hogy az szinte ijesztővé vált. Mária szólalt meg elsőnek.
- Mikor is szállítottunk mi fertőzött virágot?
- Nem tudom pontosan. Utána kell nézni.
- Szerintem is jó lesz utána nézni eminenciás uram. Mivel mi nem szállítottunk csillagkorompenésszel fertőzött terméket. Viszont azt bizonyítani tudjuk, hogy ilyen palántákat vásároltunk egyszer. Szerencsére az egyik éles szemű kertész észrevette és idejében megsemmisítettük. Erről jegyzőkönyvet vettünk fel, az ÁNTSZ-t is kihívtuk, ők hitelesítették a jegyzőkönyvet. Arra viszont kíváncsi lennék, hogy ön eminenciás uram, hogy tudja felismerni ezt a ritka virágbetegséget?
- Ez hallatlan! - kiáltotta magából kikelve a püspök. - Azzal vádol engem, hogy én fertőztem meg a virágait?
- Nem vádolom semmivel. Csupán kérdéseket teszek fel, amire amint látom nincs válasza eminenciádnak.
A püspök rákvörös lett és lehetett látni, hogy elveszítette a kontrolt. Üvöltve Máriára támadt.
- Mit képzelsz te kis ringyó Tudod te kivel kezdtél ki? Azt hiszem nem tudod, de velem te nem fogsz packázni!
Varjassy megpróbálta csitítani, de csak olaj volt a tűzre.
- Maguk takarodjanak! Ki vannak rúgva. Ami pedig a szerződést illeti, azonnali hatállyal felmondja a püspökség. Megértették!?
- Megértettük - felelte csendesen Enikő. - Viszont akkor a szerződés szerinti kártérítésre igényt tartunk. Ugyanis indok nélküli felmondás esetén a károsult felet minden kimutatható vagyoni kár megtérítésére köteles a vétkes fél. Egészen pontosan a szerződés lejártáig, ami nagyjából még két és fél év.
- Hallatlan! - üvöltötte a püspök. - Majd én megmutatom, mi jár maguknak. A püspök üvöltve csak vagdalkozott. Mikor végre alább hagyott a dühe Mária szólalt meg csendesen:
- Eminenciás uram! Beszélhetnék önnel négyszemközt?
- Négyszemközt? Arra semmi szükség. Maga nem szab itt feltételeket. Magát én úgy megtáncoltatom, ha kell, egyházi átokkal sújtom.
Mária nevetve mondta:
- Eminenciádnak nincs hatalma felettem. Fél éve talán volt, mostanra viszont semmi.
- Kiátkozlak te boszorkány! És a fiadat is!
- Dehogy átkoz ki. - Először is ehhez nincs hatalma. Akkor sem lenne, ha katolikus lennék. Viszont a fiam is, én is evangélikusok vagyunk. Kikeresztelkedtem, és nem hiszem, hogy az egyház az ön kedvéért szembe menne az evangélikus egyházzal. És milyen indokkal átkozna ki? Hogy teherbe estem egy paptól? Ne legyen nevetséges. És akkor talán először sajátmagát kellene kiátkoznia Eminenciádnak!
- Mit merészelsz! - üvöltötte a püspök.
- Az igazat merészelem kimondani - válaszolt mosolyogva a nő. - Nem értettem miért üldöz. Miért akar ellehetetleníteni. De már tudom. Mert ön is abba a bűnbe esett egykor, mint amiért most János atyát és engem büntetne.
- Ez… ez hallatlan. - üvöltötte tajtékozva. - Azonnal hagyja el az irodámat! Feljelentem becsületsértésért. Legközelebb a bíróságon találkozunk.
- Természetesen ehhez joga van. Gondolom ezeket az iratokat akkor majd a bíróságnak kell benyújtani - azzal táskájából egy mappát vett elő és átnyújtotta a püspöknek. Továbbá a fiát és leányt, valamint a gyermekei anyját is tanúnak kell megidézni. Mert információm szerint mindhárman hajlandóak eljönni.
A püspök eszelős tekintettel nézte át a mappa tartalmát, végül, mint egy örült apró darabokra tépte.
- Kár volt! - szólalt meg csöndesen a nő. - Ezek csak másolatok. Az eredeti nincs itt, de nyugodt lehet, a bíróság be tudja kéretni.
- Takarodjanak! - üvöltött a püspök, és mint aki eszét vesztette feltépte az ajtót és kirohant. Kínos csend telepedett a szobára. A két nő és a két férfi tanácstalanul nézte egymást, majd előbb Varjassy kezdett el nevetni, végül már mind a négyen hangosan hahotáztak. Az ajtóban értetlen arccal a püspök titkára jelent meg. Végül Enikő szólalt meg:
- Azt hiszem, a tárgyalást befejezettnek tekinthetjük.
- Mi is ezen a véleményem vagyunk - biccentett Varjassy. - Bár mint hallották nekünk már nincs is jogunk a püspökséget képviselni, hiszen az eminenciás úr volt szíves felmondani nekünk.
- Azért mi elkészítjük a tárgyalás jegyzőkönyvét és holnap átküldjük. Természetesen a szerződés szerint szállítjuk továbbra is a virágokat - közölte csendesen Enikő. Mária összeszedte a püspök által összetépett levelet és a születési anyakönyvi kivonat másolatát és visszatette a mappába.
- Soha nem lehet tudni nem lesz-e szükség ezekre. Tudják uraim Isten útjai kifürkészhetetlenek.
