Már túl a nyolcvanon, halvány vonalak mutatják egykori szépséget. A millió ránc konokká, keménnyé változtatta arcát. Ma már naphosszat csak ül, maga elé nézve az örökké sötét szobában. Ő azt mondja, a napfényt kerüli, valójában ez a félsötét az ő világa. A falakon gyermekei, unokái képei, az egész élete. Minden kepén mosolyog a férje, örök derűvel, soha el nem múló rajongással. Pár éve temette el.
Hogyan is tud élni nélküle? – minden nap felteszi a kérdést önmagának.
Péntek van, készülődik a sabathoz. Már az asztalon a hófehér terítő.
Kiveszi a gyertyatartót a templom illatú szekrényből. Az ódon ezüst gyertyatartóban, szálfa egyenesen áll az öt gyertya. Kalács az asztalon, bor csak ritka alkalmakkor. Szorosabbra fogja a kendőjét. Szigorúan vallásos. Milyen boldog fiatalasszony volt, rabbi fia lett az ő férje…
Halálos pontossággal meggyújtja a gyertyát. Kezében a bibliája -kitvei kodes– imádkozik, kitpalel. Elohim!– kiált a végén.– Isten! Megtöri a kalácsot, gyorsan elfogyasztja az egyszerű vacsorát. Beköszön a lánya, unokája. Érzéketlen. Csendre vágyik. Felemeli elgyötört arcát egy képre, kisfiára. Okos, ártatlan tekintet, mosolygó arc, még egészen apró gyermek. Megrohanják a múlt kegyetlen emlékei. Rohan velük a vonat, még van remény, amíg nem áll meg.– gondolják. Mindketten szorosan fogják Lajzerka kezét a dermedt némaságban. Az idő végtelen. A kisfiú biztonságban érzi magát imádott szülei mellett. Megszólal: Imale! Abale!
Lajzerka jó kisfiú, nem kéri a reggeli kakaót. Csókba fulladnak a szavak.
A fájdalom a szívéig hasit. Nem– nem emlékezem. Feláll egy korty víz visszarántja a jelenbe.
Most is ólomlábakon megy az idő. A gyertya már
halvány lánggal ég, meg–megvilágítja a komoly bútorokat és a lehunyt szemű asszonyt.
A jeruzsalemi "Jad Vashem"–ben, ami annyit jelent "hely és név" a gyermekek emlékhelyén a vaksötét teremben üvegfalak tükrözik vissza öt gyertya lángját. Minden láng egy–egy gyermek lelkét szimbolizálja. A háttérből női hang hallatszik, amint a gyermekek nevét, életkorát és születési helyét sorolja, újra és újra az idők végezetéig.
