Fullextra.hu - A kritikus szint

Tudjuk, hogy a kimondott szavaknak súlya van. A leírt szavaknak úgyszintén.

Sok esetben zajlik le ismerősök között egy reggeli párbeszéd, amelyet, gondolom, mások is hallottak már.
-Szia! Hogy vagy?
-Szia! Köszönöm jól.
-Majd elmúlik.
Humorosan hangzik, és az illető bizonyára annak is szánja, ezt nem tudom. Arról azonban meg vagyok győződve, hogy az ilyen, és ehhez hasonló párbeszédeknek nagyon káros hatása van. Mindig mondtam, hogy a humor veszélyes fegyver. Az idézett párbeszéd képes az ember egész napját tönkre tenni, sőt, azonnali érezhető negatív hatása is lehet. Mi az oka?
Tudjuk, hogy a kimondott szavaknak súlya van. A leírt szavaknak úgyszintén. Amit azonban sokan nem tudnak, vagy nem hisznek benne, hogy a ki nem mondott szavaknak, gondolatoknak is erős hatása van embertársaink közérzetére. A furcsa az egészben az, hogy a negatívum sokkal erősebb.
Létezik egy morfogenetikus mező, ez a mező képes formálni a saját világunkat. Mindenki olyan világban él, amilyet teremt magának. Hatással van a családjára, munkatársaira, lakótársaira, a város polgáraira, akikkel együtt él. Az egész nemzetre, és bizonyított tény, hogy az összes többi élő emberre is. A távolság csökkenti ugyan a hatás erejét, de nem szünteti meg. A Föld elektromágneses mezeje is nagy hasonlóságot mutat biológiai működésünkkel, belső energiánkkal. A morfogenetikus mező kiterjedése mind időben, mind térben, meglehetősen nagy. A válasz a morfogenetikus mező elméletben van. Az elmélet Rupert Sheldrake nevéhez fűződik, és „a morfogenetikus mezők elmélete” néven ismert. Rupert Sheldrake angol biológus és filozófus kísérlettel bizonyította, azt a morfogenetikus mezőt, amely láthatatlan hálóként kapcsol össze minden élőlényt, és élettelent.
Szerény véleményem, hogy aki ebben nem hisz, az nem hiszi el a világháló létét sem. Nincs túl nagy különbség. A morfogenetikus mező létezését néhány tudományág is elismeri, kísérletekkel bizonyítja. Ebben az elméletben, Dr Sheldrake szerint, a fajok szokásai is be vannak kódolva. Az idegrendszeren belüli folyamatok alakítására és szervezésére is értelmezve van ma már a morfogenetikus mező fogalma, példa rá még akár az ösztönös viselkedésformák öröklődése A modern biofizika ismeri a morfogenetikus mező létét, ami nem más, mint egy önmagát beteljesítő program, ami kezdődik az Ősrobbanással és végződik…majd, valahol.
Dr. Sheldrake elmélete szerint, ha valami megtörténik, akkor egy morfogenetikus mező jön létre, és a rezonancia, vagy a Föld elektromágneses mezeje, ezzel a mezővel növeli annak valószínűségét, hogy ez térben és időben távolabb megismétlődhessen. Ez a mező bizony a pszichikumot és a fizikai testet összekötő, a szervezet és a környezet között is kapcsolatot biztosító információs mező.
Borneói majmoknál figyeltek meg két, egymástól teljesen elszigetelt csoportot. Az egyik csoportnak megmutatták a banán megpucolását. Eddig ugyanis csak szétnyitva, és a tartalmát a héjból kiharapva fogyasztották el azt. Kis idő után a másik csoport is rákapott erre a szokásra, holott nem látták előtte, és nem is volt kapcsolat a két csoport között. Illetve, az egyetlen kapcsolat a már említett mező.
Egy másik kísérlet, a jól ismert egér a labirintusban, amit rengeteg más jellegű kísérletre is használtak már. Az útvonalat felfedező első példány üzen ezen a mezőn társainak, akiknek már nem kell keresni a legrövidebb utat az élelemig. A kételkedők ilyenkor a szagnyomokat hozzák fel példának, de ez nagyon könnyen megdönthető. Az első példány sok kitérőt tesz, mivel nem ismeri az útvonalat. A szagnyomot csak akkor tudná elhelyezni a többiek számára, ha már biztos a dolgában. Ehhez azonban vissza kellene mennie az elejére, és csak a megfelelő útvonalat jelölnie, amit azonban nem tesz meg. Másik cáfolat pedig, hogy fajtársai már nem teszik meg a felesleges kitérőket.
Cikkem megírására az késztetett, hogy felhívjam a figyelmet, mennyire árthat az olyan kimondott, vagy leírt kijelentés, mint például, „a világ már csak ilyen, és nem is fog megváltozni”, vagy, „az emberek nem foglalkoznak mással, csak magukkal törődnek”. Az ehhez hasonló kijelentések, a mezőnek köszönhetően felerősödve, messzire kisugároznak. Szerencsére igaz az elmélet a pozitív dolgokra is. A kísérletek is ezt igazolják. Segíthetünk társainknak a mező segítségével. Az ember szereti magát jól érezni, mégis úgy tűnik, valaki belekódolt a mezőbe egy gondolatsort, amit folyamatosan erősítenek többen is.
Alapból negatívan indítunk. Gondoljunk csak arra, akár a tudomány, akár a hétköznapi élet, milyen nehezen fogad el új dolgokat. Aki előáll valamivel annak vért izzadva kell bizonyítania igazát. Ellenben a másik tábor elég, ha kijelenti, nem lehetséges, és furcsa, de nem nagyon kell állítása mellé felmutatnia bármit is. Hamarabb elfogadja a közvélemény a cáfolatot, mint a tételt. Nincs itt titok. Egyszerű a megoldás. Használatban van a morfogenetikus mező. Jelen esetben a haladás ellen kódoltak.
Minél többen kódolunk bele jobb, és szebb dolgokat, annál inkább fog változni az emberek hozzáállása is egymáshoz, a világhoz.
Semmit sem kötelező elhinni, amit más állít, de érdemes odafigyelni, esetleg kipróbálni, ha az nem veszélyezteti jelenlegi állapotunkat. Hosszabb ideje figyelem környezetemet, igyekezek minél több pozitívumot kódolni, tettben, szavakban, gondolataimban. Tapasztalom, hogy változik a helyzet. Jobban is érzem magam, és a körülöttem élők is kicsit nyitottabbak lettek. Beszélgetéseim között már kevesebbet szerepel témaként a betegség, a pénzhiány, a napi gondok, pedig tisztában vagyunk vele, hogy az attól még jelen van. Közösen azonban legyőzhető mind. Idővel. Nem kérek senkit, hogy mindezt elhiggye, csupán a lehetőségét vázoltam fel annak, hogy igenis megváltoztathatjuk a környezetünket. Ezt akár titokban is megtehetjük, gondolataink segítségével. Senki nem fog tudni róla, de a változás akkor is bekövetkezik. Nem azonnal, és nem egyforma sikerrel, hiszen folyamatosan kódolódnak be negatívumok. Minél több emberrel vagyunk kapcsolatban, annál erősebb hatást érhetünk el, nem mindegy hát, mit teszünk, mit mondunk, mit gondolunk.
Bizonyítékokat a mezőre mindenki kereshet a saját környezetében is. Ki ismeri azt az érzést, mikor éppen csak belépve egy társaságba, máris érzi, fagyos a hangulat, holott még senkivel nem beszélt, ideje sem volt felmérni a terepet? Vagy rápillantva egy emberre, azonnal ellenszenvesnek érezzük, pedig még meg sem szólalt, és az arcán sincs semmi különös, ami miatt így kell, hogy érezzünk? Máskor pedig, észre veszünk egy embert az utcán, és valami különös vonzódást érzünk iránta, holott nem is ismerjük? Kinek van olyan ismerőse, akivel szívesen van jelen házibuliban, vagy egyéb rendezvényeken, pedig csak épphogy ismerőse? Bizonyára varázslatos a belső kisugárzása. Ilyenek a társaság középpontjában lévő, kedélyes emberek. Gondolom, ennél jóval több példa is található. Célom csupán ennyi volt. Szeretném, ha az emberi belső kisugárzás nem érné el negatív irányba a kritikus szintet. Nem tudom, akkor mi történne, de azt hiszem, a nukleáris sugárzás ahhoz képest kutyafüle.
Mindez csak az én véleményemet tükrözi, de nézetemet tudományos alapokra helyezve alakítottam ki.