 |
Vers: VéghS: A víz túloldalán... |
|
VéghS
Fürödtél, szenvedtél
szeretetben,
életben,
étekben,
emberként becsülettel,
ott vannak árnyékaid
a vízpartok felett, nézz
vissza néha,légy türelmes!
Ne ússz be túl messze
a lenyugvó nap felé....
úgysem éred el!
Visszafordulva meglepődsz,
a parttól (a biztonságtól)
milyen messzire kerültél!
No oda siessél vissza
gyorsan, és ez a nehezebb!
A hullámzás állandóan
vizet vet, a levegő fogy,
sós könny a szemedből,
de már a szádból is köpetként
vet tátongó óhajt a levegőért,
és a part nem közeleg!
Én fiatal voltam, a medúzák
átlátszó testükkel nem buktak mélyen
esti találkozásukba, talán egy sem,
de összefonódni akartam egy
egy lágy hullám simogató álmában,
a lemenő nap fényében bátran,
szeretni óhajtottam örökké. Nem
lehetett: csak a pillanat számított!
Partot értem, hiszen erősen küzdöttem,
bár nem tudják, ki vagyok,
csak a csacsogó hullámok
mormolják nevemet, mégis
odafönt nevetnek a csillagok!
(Végh Sándor)
|
|
| |
|
