 |
Vers: winner: Ugrás a semmibe |
|
winner
Mikor mondták mi vár reám
nem volt szavam, nem volt sehány.
Fanyar mosoly a végzetem,
vár már reám a végtelen.
Alattam a föld dübörög,
egy szűk börtönben csücsülök.
A világ szétesni akar,
és jön egy szédítő kanyar.
Vad akarat égbe emel,
homlokomra csókot lehel.
Már a felhők felett szállok,
s megvallom nagyon parázok.
Még nem tudom, mit remélek,
nem is kicsit bizony félek.
Ülök a semmi peremén,
elveszett már minden remény.
Lelöknek, a mélybe vetnek,
ezer ördöggel kergetnek.
A végzet felé zuhanok,
vagy egy mesében suhanok?
A semmi közepén „állok”,
S mennyi szépség, amit látok.
Lágyan ringatózva minden oly más,
s eltűnt szívem mélyéből a nyomás.
Vár a mélység, erdők, mezők, rétek,
megéltem egy csodát, s lám még élek.
Pár perc őrület után megnyugvás,
csodás élmény ez a tandemugrás.
(Máté Kászló)
|
|
| |
|
