| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: fényesi: Számvetés |
|
Végtelenre születünk.
Elsőre felsírunk, másodszorra
mosolygunk, harmadszorra felállunk.
Ötölünk-hatolunk, hétre csak habogunk
azt mondjuk, nekünk nyolc, valahogy
elhúzzuk, míg tizennyolc. Húsz, vagy tizenkilenc!
Szeretsz? Szeretlek? Huszonegyre
lapot húzunk, hányat is?
Talán negyvenet. Ágyadat megvetik,
házadat építik, asszonyod elveszik,
gyermeked felderít, más asszony
szenderít. Elérsz vagy ötvenet, orvos,
gyomor, stressz, új asszony hajat fest,
gyermeked búcsut int, valamennyit
kölcsön visz. Hatvan év, az nagy kincs,
unokád verssel hív, ráncodon ezer hit.
Harmadszorra mozdulunk, másodszorra meghallunk,
elsőre meghalunk. Végtelenre ébredünk.
|
Ideje: December 30, vasárnap, 07:21:49 - Netelka
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
 |
|
|
|
|
| "fényesi: Számvetés" | Belépés/Regisztráció | 9 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: fényesi: Számvetés (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: December 30, vasárnap, 09:53:25
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Érdekes, így olvasni, hogy mennyire semmi az élet. Valóban csak ennyi lenne? Talán mégsem. Az út amellyel elérjük az állomásokat, az a legfontosabb, és ha úgyérezzük, hogy megérkeztünk, akkor is legyen erőnk mindig tovább indulni. Abban a végtelenben de jó is lenne hinni.:))) BUÉK...:))) ölellek szeretettel..:))) |
|
|
|
|
|
Re: fényesi: Számvetés (Pontok: 1)
- Jega (sibbe@freemail.hu) Ideje: December 30, vasárnap, 14:19:22
(Adatok | Üzenet küldése) | | A születés és halál között az élet csak a kettő közötti lüktetés jutott eszembe soraidat olvasva. Mennyire tömör. Talán soraid villódzása, az évek lüktetése még fel is erősiti ezt. Gratulálok. |
|
|
|
|
|
Re: fényesi: Számvetés (Pontok: 1)
- hori Ideje: December 30, vasárnap, 19:55:27
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves János! Gyanítom, nem lehettél túl jó hangulatban, amikor ezt a verset írtad, de az biztos, hogy valahogy így van, ahogyan írod. Most, a negyvenhatodikban, ahol járok, elgondolkodom én is... De lenne-e erő újrakezdeni? Nem tudom... Jó a versed! |
|
|
|
|
|
Re: fényesi: Számvetés (Pontok: 1)
- prayer Ideje: December 31, hétfő, 14:39:51
(Adatok | Üzenet küldése) | | Matematikához nem értek, de ahogy mondod, tényleg úgy van! |
|
|
|
|
|
Re: fényesi: Számvetés (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Január 02, szerda, 10:25:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ha ébredünk. Hm, néhány szó és egy élet összefoglalása. Tetszik ez a látásmód, hiszen csak a saját szemszögünkből olyan fontos az életünk. Grat.: piro. |
|
|
|
|
|
Re: fényesi: Számvetés (Pontok: 1)
- blue Ideje: Január 03, csütörtök, 12:36:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | János, valóban csak ennyit érne az élet? Tetszik a versed, rádöbbent a valóságra.
szeretettel: gaby))))) |
|
|
|
|
|
Re: fényesi: Számvetés (Pontok: 1)
- Eroica Ideje: Január 03, csütörtök, 21:02:58
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Különös vers. Csupa-csupa kiszolgáltatottság érzés megjelenítése. Még a vége is-nekem.
A végtelen. |
|
|
|
|
|
Re: fényesi: Számvetés (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: Január 04, péntek, 18:07:57
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Születésünktől fogva magunkban hordozzuk minden képességünket az Élet elfogadásához. Nem könnyű. Befolyásolva vagyunk. Környezet, neveltetés, barátok, munkahely, kapcsolatok. Minden apró felismerés attól válik a miénkké igazán, amikor mások által felszínre tör. Felszínre tör, mint egy sziget a tenger mélyéről. Mások által. Ezen van a hangsúly. Nincs én vagy te. Csak MI vagyunk. Hatással vagyunk egymásra. Erre a felismerésre való Ébredés az Élet elfogadásának egyik alapja. Köszönöm, hogy olvastatok!
fényesi Tóth János |
|
|
|
|
|
Re: fényesi: Számvetés (Pontok: 1)
- naiva Ideje: Január 05, szombat, 22:32:40
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | A két végtelen közt jól megmutattad a történéseket...:) Valahogy így zajlik... csak olyan rövid... és annyi minden kimarad...Jó a versed, tovább gondolkodtatnak a soraid!:) |
|
|
|
|
|
|
