Küzdőtér |
|
|
|
|
Vers: Eroica: Rádhangolva |
|
Eroica
Úgy vélem,
férfi vagy.
Szenvedélyes.
Erős.
Hősies.
Hatalmas.
Meztelen.
Eszelős.
Hogyha elfeledném,
mennyire szeretlek,
utánam szól a perc,
s újból felfedezlek.
Arany darázsminták
nyalogatják állam,
dallamok úsznak rám
hullámzó fényágyban.
S mint gyilkos kődarab,
mi lábamnál lapul,
újra víz alá ránt,
vállamra hull a múlt.
Hallgatom halk zenéd lüktető rítusát,
tested vad táncának suttogó ritmusát,
magamba merítem elixír illatod.
Ismét megkóstollak.
Érzed, hogy itt vagyok?
S életem egyetlenegy pillanatára
lélegzetem hallgat, s míg várat magára,
megérint a tenger
halhatatlansága.
(Péter Erika)
|
|
| |
|
"Eroica: Rádhangolva" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Eroica: Rádhangolva (Pontok: 1) - szusi (nem) Ideje: Június 19, vasárnap, 09:39:55 (Adatok | Üzenet küldése) | Erika, ez nagyon szép! Sikerült a témát teljesen új meglátásokkal megfogalmazni. |
|
|
|
|
|
Re: Eroica: Rádhangolva (Pontok: 1) - hzsike Ideje: Június 20, hétfő, 13:30:35 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Remek vers, drága Erikám! Ezt nem is ismertem eddig. Ölelésem:Zsike :) |
|
|
|
|
|
|