Küzdőtér |
|
|
|
|
Vers: Netelka: Déltől estig |
|
Netelka
Déltől estig ökölbe szorult a szombat,
s megsoroztak a szívós, elvetélt percek.
Szádból szavak helyett repeszek zuhogtak,
és én úgy akartam, vágytam már a csendet.
De te csak mondtad és mondtad lankadatlan,
déltől estig - odakint tombolt a tavasz -,
s elindultam feléd száz és száz alakban,
tán úgy akartam hinni, hogy nem te vagy az.
[...]
Végül haragod a sötétségbe ájult,
s nyugtalan álmokká gyúrtad az éjszakát.
Fél éjjel bámultam, hogy fénylik a Tejút,
és látod, mégsem, mégsem öleltelek át.
(Sárhelyi Erika )
|
|
| |
|
"Netelka: Déltől estig" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Netelka: Déltől estig (Pontok: 1) - a_leb Ideje: Június 03, szerda, 15:33:56 (Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Netelka verseiben mindig megcsodáltam azt a könnyed érzékenységet, ami mellett mégis hatalmas súlyokat képes megmutatni. A személyes varázs működik, a végtelen pillanatok egyenként és összességükben is valami magától értetődő koherenciába rendeződnek, és ettől valódi történetté érnek, Jó volt ennél a versnél időzni. aLéb |
|
|
|
|
|
|