| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: fényesi: Csak általam (Fekete gyöngy) |
|
fényesi
Minden annyira mozdulatlannak tűnik. Körúti performance.
Annyira szokatlanul idegen a világ.
Vagy benne mi magunk? Ahogy viseljük az időt!
Mi lesz velünk, ha csendünk
szétfut, s bomlott gyöngysor
lesz csupán a szeretet?
Bomlott, fekete gyöngyök.
Egyet, csak egyet is, ha elérnénk,
s ujjaink öblébe rejtve szorítanánk!
Akkor!De öklünk belemerevül a hiábavaló
várakozásba.
Valakihez, valakihez
odahajolni lenne jó, te Isten!
Mennyire magányos lehet a hit!
Nem hittem volna soha, ha nem hinnék!
Fuldokolj csak értelmetlen,
s magyarázhatatlan csendedben!
Öklendezni, öklendezni volna jó!
Mert beleszédül, s magányos
dalokat kíván a depresszív reszketés,
mert idegen a saját hangom, és a kezem,
ahogy széthúzom, majd visszaeresztem
a függönyt életem képzelt színpadján
…és beleőrül a gondolatba, mert elesik,
zárva az ajtó, s nincs, akinek utoljára
még elmondaná, hogy szeretlek.
Mert magányra tántorog végül minden
mosolygós pillanatunk, meghajszolt vadként
bámulunk magunk elé, de anyám ma is,
ma is könnyezve hívott.
(Tóth János)
|
|
| |
|
| "fényesi: Csak általam (Fekete gyöngy)" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
