|
Vers: Francesca3: Kisikítom majd... |
|
Francesca3
Megalvadt torkomban
a fény,
kihányom,
tisztulni vágyom,
áttetszővé lenni,
vérem, versem
nektek hagyom,
lábnyomom
az izzó havon,
kuporgok
örvényveremben,
reménykedem
kegyelemben,
szilánk a szivemben,
látok,
de nincs látomásom
hallok,
de nincs hallomásom,
tudok,
de nincs tudomásom,
csak maroknyi
madárságom.
Sokaságom kevés,
kifeszített híd, ívelek
partjaitok közt,
forrongó
folyótok felett.
A Kimondhatatlant
akarom,
táltos felhőkben
úszva
majd egyszer tán
kisikítom.
(Bombicz Mónika)
|
|
| |
|