Fata_Morgana: Negyven év múlva
Dátum: Február 20, kedd, 20:37:17
Téma: 06. szám
Negyven év múlva
Hogy küzdeni kell, bármily sablonos,
túlélni mindent, csak ennyi az egész,
mondta az úr nekem Budapest felé,
s én hallgattam őt a robogó vonaton.
Merre tart a világ? nem jó egyedül,
az asszonyom elment úgy '96 telén,
mondta az úr nekem Budapest felé,
majd szomorúan a múltjába merült.
Egy fél Istent még ritkán elhiszek,
de biztos pontként sunyít a kötél,
mondta az úr nekem Budapest felé,
olyan rosszak vagyunk mi, emberek.
Mondja, talán sok, amire vágyom?
Egy kis törődést, de fogy a remény,
mondta az úr nekem Budapest felé,
s hogy úgy érzem, már hiába várok.
Hogy kedves volt velem, köszönöm,
bár múlna rólunk ez a negyven év!,
mondta az úr nekem Budapest felé,
bevallom, régen volt ilyen örömöm.
Ő nem mondta - nem tudom a nevét,
Szerencsét kívánt, és kabátot vett,
- Többet mint magának, meglepett, -
aztán egyedül mentem Budapest felé.
Uram, ha kérdi, az a negyven év,
nem számít nekem, könnyen adom,
egyre rosszabb, már hiába várok
egy kis törődést, elfogy a remény.
Küzdeni kell, bármily sablonos...
Uram, ha kérdi, a világ merre tart?
Sunyít a kötél, bár hordom magam
Talán még lesz néhány alkalom.
Túlélni mindent, csak ennyi az egész,
Uram, ha kéri magával megyek,
Ritka kincs: olyan kedves volt velem,
a robogó vonaton Budapest felé...
2004. december 19.
|
|