fényesi: Csontig
Dátum: április 01, vasárnap, 21:49:02
Téma: 126. szám
Sírod leszek, igen, az a verem.
Vagy inkább a deszka! Érezni,
ahogy eggyé válunk, s már
nem fájna a csont szilánkja,
ahogy a deszka szálkája sem.
Senkinek semmi. Belém
süppedne a föld, pórusaimba
ivódna a ledobott virágok
fényemléke, a kéz érintése,
mely öntözött, levágott, és
pénzért fogadott végül utolsó
üzenetnek, az életről a halálba.
De leszek, leszek én tenyered
hús-üressége, ha már csókoltam
itt fent, lennék, mi eggyé szenteli
ott lent, mindörökkön, örökre!
|
|