Eroica: Világjáró - Görögország II.
Dátum: Február 27, kedd, 20:32:36
Téma: 07. szám
Epidavrosz
Korinthosztól délkeletre a Künortion-domb oldalába épült a görögök egyik legrégibb városa, Epidavrosz már az i.e. VII. század elején lakott volt. Legnagyobb nevezetessége az egész Hellasz által látogatott gyógyhely, ahol a monda szerint Aszkepleiosz ( a gyógyítás istene) született. Tiszteletére templom, apróbb szentélyek, versenypálya, s nem utolsó sorban színház épült. Ez a világ legszebb görög színháza i.e. IV. századból való, s amint ezt tudjuk, ehhez sem használtak semmiféle kötőanyagot, mégis szinte teljesen épségben maradt.
A színház hajdan körülbelül 14000 nézőt fogadott be. Hihetetlenül jó akusztikját magunk is megtapasztalhattuk, hiszen az 55 soros aréna legfelső sorából is jól hallottuk, hogy idegenvezetőnk az aréna közepén leejtett egy euróst. Aztán a bátrabbak kiállhattak a porond közepére, s előadhattak valamit. Régen, ha tetszett az előadást, tapsolt a közönség, ha nem, megdobálták különféle zöldséggel, gyümölccsel. Gondolhatjátok, hogy nem hagytam ki a lehetőséget. Kiálltam én is középre, s elénekeltem a "Tavaszi szél vizet áraszt" kezdetű népdalt. Boldogan vettem tudomásul, hogy senki nem dobott hozzám semmit, sőt, még tapsot, és gratulációkat is kaptam.
A "sikerben" megmártózva, ahogy kaptattunk a kijárat felé, a környező pineaerdők illata betöltötte a levegőt, s ennek hatására megesküdnék, hogy aki idejött Epidavroszba gyógyulni, egész biztos egészségesebben távozott.
Mükéné
Mükéné, az egyik legragyogóbb korai civilizáció központja volt. Helyén, jó háromezer év múltán ma már csak a paloták, épületek, ciszternák romjat láthattuk.
Itt található Görögország egyik legismertebb építménye, a hét méter magas Oroszlánkapu. Ez kapu a kükloptikus falakból épült vár északnyugati sarkában Kr.e.
1250-ből származik, egyenként tizennyolc tonnás kőtömbökből áll. A két egymással szemben lévő kőoroszlán-dombormű egy szent oszlopot fog közre.
Heinrich Schliemann, az 1870-es években végzett ásatásai alapján egyértelműen bebizonyította, hogy Agamennon és több tragikus sorsú családtagja valóban léteztek, itt volt a fellegváruk. Megnézzük a királyi sírkamrát, amelyet Agamennon sírjaként is emlegetnek, bár ez csak feltételezés. A Mükénét körülvevő hegyek kontúrjait figyelmesen megnézve viszont a jó fantáziával rendelkezők felismerhetik Agamennon fekvő alakját, ahogyan a környékbeliek mondják, ott van Agamennon természetes nyughelye.
Athén
Régi vágyam, hogy eljussak egyszer a fővárosba, végre teljesült! Annyi mindent olvastam, hallottam róla, jót, rosszat, vegyesen. A rosszat a közlekedésről leginkább. Mi szerencsére az iroda autóbuszával, tapasztalt sofőrrel érkezünk, nem kell a legendásan udvariatlan taxisofőrök "vendégszeretetét" élveznünk.
Először ugyanazt a csúf külvárost látjuk, amellyel bármely világvárosban találkozhatunk. A fővárosban az élet általánosságban véve kissé zűrzavaros, gyors iramban zajlik. Az athéniak szemlátomást életművészek, sütkéreznek a napon, kipufogógázzal dúsítják a levegőt, élvezik a pénzt és nagyravágyóak. Magyar származású idegenvezetőnőnk, akit kötelező volt külön megfizetni, mert a törvények szerint az Akropoliszon csak helyi vezetőt lehet igénybe venni, határozottan átvette ezt a mentalitást, nem kedves, elmondja amit tudnunk kell és kész. Ide ment férjhez, görögnek vallja magát.
Az Akropolisz, ez a monumentális kőszikla, lenyűgöz mindannyiunkat. Gyönyörű és bámulatos dór stílusú kapukon jutunk a felső rész római lépcsőiig. Szerencsére nincs túl meleg, így bírjuk a tempót, élvezettel bámuljuk a sok látnivalót, amíg idegenvezetőnk a történelmi múltról beszél. Legcsodálatosabb az ókori Athén jelképe, a Parthenón, amit a turisták rohama elől elkerítettek, márványát a savas eső is kikezdte. Ez az Akropolisz legimpozánsabb épülete, a többi főépülethez hasonlóan a Kr.e. V. századból való. Érdekessége, hogy a látszat ellenére a márványoszlopok nem párhuzamosak, felfelé keskenyednek.
Fentről látjuk Dionüszosz színházának helyét, ahol például Szophoklész, Euripidész nagy tragédiáit, Arisztofanész komédiáit játszották.
Lenyűgöz a szárnyatlan Niké-szentély, elbűvöl az Odeon, melyben zenei rendezvények folytak, elkápráztat az Erechtheion, a jón stílus legrégibb emléke. A görögök állítása szerint ide hozta Athené az első olajfát. A török időkben háremként működött. Betértünk a múzeumba is, ahol ókori leleteket, kerámiákat, szobrokat csodálunk, olyat, mint például a szomorú Athéna szobrát ,s azt a nagyméretű márványbaglyot, amely az i.e. V. században készült, Athéna jelképe volt, s többek közt az archaikus leányszobrokat, a Kariatidák közül az itt kiállított hármat.
Az Akropolisz közelében megnézzük az ókori piacteret, az Agórát, meglátogatjuk az olimpiai stadiont, majd kis pihenőt tartva sietünk, hogy elérjük a 16 órakor esedékes őrségváltást a Királyi Palota előtt.
Nagyon igyekszünk, különösen akkor, mikor megtudjuk, hogy a tegnapi diáktüntetés ma is megismétlődik. Diákok tüntettek magasabb tandíjért, randalíroztak rendesen. A rendőröket váratlanul érte, ezért ma szalagokkal kerítették körül az Omonia-teret, a tüntetés színhelyét, s vízágyúkkal felszerelt tűzoltóautókkal vették körbe a területet.
A Syntagma téren óriási embertömeg várja, hogy elkezdjék az ünnepélyes eseményt. Mindenki helyezkedik, kivéve a galambokat, akik ijedten röppennek fel a csizmák erőteljes koppanására. Fényképezni szabad, de nagyon közel menni hozzájuk tilos. Természetesen megszegem a szabályt, hívom Erzsit is, gyorsan odaszemtelenkedünk a rövid szoknyácskába, úgynevezett evzonba öltözött katona mellé. A rövid szoknyácska miatt a díszőrség tagjai csakis szép lábformájú
fiúk lehetnek. Szóval, már az őr közvetlen közelében vagyunk, dühösen koppant a földre a puskatussal, de késő, kattan a fényképezőgép, meg lettünk örökítve!
Az őrségváltás után a díszőrség csizmájából kipotyogott vasszögeket szedegetjük, négyet sikerül begyűjtenem, fürge voltam, mert előre kioktattak, hogy így kell ezt csinálni egy életrevaló turistának.
De jaj, vége a mulatságnak, halljuk a tüntetők ordibálását, mindenki rohan amerre lát, mi a busz felé. Az nem lehet, hogy ne fényképezzük le az Omonia tér
körül felállított festett teheneket!-, mondom, s a végére lemaradva készítünk még néhány bocis képet.
A tüntetés véget vet az athéni programnak, közlik velünk, hogy ez nem gyermekjáték, a vízágyú nem vÍzipisztoly, s ilyenkor nem nézik, hogy ki a tüntető, ki a turista!
Amikor Toloban ágyba bújok, végigperegnek előttem a napi események, s már tudom, hogy ezt a napot sem fogom egykönnyen elfelejteni!
Nafplion
Nafphlion a modern Görögország első fővárosa (1624). A mitológia szerint Naupliosz, Poszeidón fia alapította, aki matrózokat telepített ide. Kétszer is jártunk itt, oly gyönyörű hely. Helyi távolsági busszal mentünk a szerdai piacra, egyenes, mindkét oldalon illatukkal levegőt betöltő citrom-és narancsligetekkel övezett úton.
Szűk utcácskákkal, természetes bájjal rendelkezik, maga a város egy fallal körülvett erőd alatt fekszik. A piacon kedves, vérbeli kereskedők kínálják portékáikat, aminek természetesen egyetlen nő sem tud ellenállni. Megkóstoltuk a friss narancsot, sárgabarackot, megcsodáltuk a szép hagyományos textíliákat. A helyi pópa megengedte, hogy lefényképezzem, sőt, még pózolt is hozzá. Éppen fürdőnadrágot vásárolt.
Utolsó nap egy esti hajózásra fizettünk be, melynek állomása szintén Nafplion volt. Méltó befejezés. Odafelé a naplemente a tengeren. Séta az esti város kivilágított utcáin, üldögélés a kávézóban-, egy utcai reklámfogásba csöppenünk bele, potya ételkóstolás-, hű de finom volt, utcai táncbemutató, majd séta a kikötőben.
Fél tizenkettő! Mindjárt megy a hajónk vissza Toloba. A társaság fele szundikál, s kihagyja azt az élmény, amit az éjszakai tenger nyújt. A fedélzeten csak néhány szerelmespár évezi a látványt, szól a zene, enyhén fúj a szél, a parti szigetecskék alig kivilágítva, olyan sejtelmes, olyan gyönyörű! A jógások azt mondják, nehéz elképzelni, hogy milyen a feketében feketét látni. Én már tudom. A tenger feketesége keveredik az éj feketéjével. Fekete a feketében. Ez az!
Minden nem tarthat örökké. Egy kirándulásnak hamar vége, különösen, ha jól érzed magad. És még mennyi mondanivalóm lenne! A görög ételekről, italokról, étkezési szokásokról nem is beszéltem. Csomagolni nem jó, ahogy búcsúzni sem.
Úton vagyunk, hazafelé. És hazajönni is jó. Élményekkel tele, új barátokat szerezve. Barnán. Szeretlek továbbra is, Görögország!
|
|