Malan: Jelen
Dátum: április 23, hétfő, 07:37:58
Téma: 233. szám
Összekoncentráltan
mert nem akarom elengedni
mert szeretném megragadni
ezt a pillanatot és nem
hiszem el a semmit mindig
a valamiben hittem csak
nem találom de persze
a fák a napfény
és a jó levegő hiába
szeretem hiába mélyen
mégiscsak díszletek
valamihez amit nem
találok pedig régóta tudni
vélek mélyén a pillanatnak
mélyén a létezésnek kell
hogy legyen és hiszem is
mert hit nélkül az élet
halál s én feltétel nélkül
szeretem a fákat a napfényt
a jó levegőt szeretem az
életet ezt most nem
akarom összerakni maradjon
az ösztönök szintjén úgyis
olyan ritkán szabadok
bennem az évmilliók meg-
hajolnak inkább mindig a
mának holott körvonala
sincsen csak nyomja el azt
ami lenne lehet hogy ez is az
entrópia része de én nem
kiegyenlített vagyok hanem
kielégítetlen és hiányaim
csak egyre nőnek valahol
kell hogy legyen ellentételezé-
se számomra is vagy nem tudom
a duális létezésnek mi a
titka ritka ritka ritka
sűrűsemmivagyok nem
is értem miért indultam
el kelet felől és miért megyek
nyugatra mikor nem is érdekel
csak az igazából
minden
ki kellene tisztítani az érzé-
kelésem a szenzoraim és sokkal
nagyobb radarok kellenének
mellkasomba egy kiváló kódfejtő
doboz és egy jó processzor is
a végtelen biten
hogy megértsem vagy inkább
megélni tudjam ebben a világban
ezt az életet.
(Sándorfi András)
|
|