Fullextra.hu - Julianna: Pénztárca

András futtában beugrott a sarki boltba, vásárolt pár kiflit és rohant tovább, mert hamarosan kezdődik a tanórája, nem szeretne elkésni.
A kollégák már elindultak az osztályokba, mikor András a tanáriba ért. Gyorsan felakasztotta a kabátját a fogasra. Valami nehezet érzett a jobboldali kabát zsebében. De csak a szünetben nézhette meg, mi van ott.
Furcsa! Egy pénztárcát talált, és még hozzá nőit, szép gyöngy mintásat.
Hogyan is kerülhetett a zsebébe egy női pénztárca?
A harmadik órája Andrásnak "lyukas" volt, vagyis ő szabad volt. Úgy gondolta, hogy a női pénztárca véletlenül a boltban került hozzá, és valaki keresni fogja ott.
András átszaladt a boltba és odaadta a tárcát a pénztárosnőnek. Később, mikor fogyasztotta a kifliket, az eszébe jutott valami.
Egy furcsa alak ábrázata előjött az emlékezetében. A boltban András mögött egy idős férfi állt, aki nyugtalanul mozgolódott, Andrástól még elnézést is kért.
András akkor vette észre, hogy az embernek félarcú mosolya volt, a jobb oldal teljesen merev volt.
Gondolkodott a tanárunk és rájött, hogy az életében már találkozott pontosan ilyen mosollyal. Hol is láthatta régebben?
Ez a felismerés nem hagyta nyugton. A nyugtalanság még az ágyba is elkísérte. És végül a hosszú tűnődés után az emlékezetében felelevenedett egy eset, rég történt, de összeállt a kép.
Akkor András még gimnazista volt Egy nagyáruházból kifelé indult volna egy vásárlás után. Egy férfi megállította őt, kezébe adott egy pénztárcát, hogy adja oda annak a barna kabátos asszonynak, aki valamit keres a pénztárnál.
A férfi gyorsan eltűnt az áruházból. András átnyújtotta a nőnek a pénztárcát. A nő megörült, de gyanakvóan nézett a fiúra, meg sem köszönte.
András most rájött, hogy az eltűnt férfinek volt félarcú mosolya, és ez maradt meg a tanár emlékezetében.
Több év múlva ezek a pénztárcás esetek feledésbe is mentek.
András felesége a kórházban dolgozott szakorvosként. Egyszer hazajött és kivett a táskájából egy pénztárcát. Szép díszes pénztárca volt. A feleség elmondta, hogy egy súlyos beteg bízta rá, hogy juttassa el a tulajdonosához.
A pénztárcában voltak a tulajdonos iratai névvel, címmel és egy cédula, újságból kitépett papír darab: "Bocsánat, csak kölcsön vettem".
Feleségem megerősítette a gyanúmat, hogy a beteg az a férfi a különös mosollyal. Hamarosan az öreg ember temetéséről értesültem, számonkérni tőle már nem lehet semmit.
Különös zsebtolvaj volt. A pénztárcákat mindig visszaküldte a tulajdonosoknak. A pénzen kívül nem hiányzott semmi.

(Nyilas Istvánné (Mayer Edit Julianna) )